Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

521 Az Országgyűlés 9. ülése 1960 lődés helyett esetenként visszaesés van. Kérjük ' a pénzügyminiszter elvtársat, hogy ezt vizsgálja meg és a második ötéves terv költségvetésének Nógrád .megyei vonatkozásában ezt korrigálja. örülünk annak, hogy a költségvetést 1960 januárjába tárgyaljuk, de az a kérésünk: ha lehetséges, megfelelő előkészítő munkával érjük el — és az lenne a helyes —, hogy a kezdő év költségvetését mindig az előző év decemberében tárgyalnánk. Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy a képviselőcsoport jónak tartja az 1960nas költségvetést, az abban foglalt feladatokat végrehajthatóknak találja. Éppen ezért a képviselőcsoport és a magam nevében az 1960. évi költségvetést elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés ! Az ülést másfél órára, 3 óráig felfüggesztem. (Szünet után: 15.02. Elnök: DINNYÉS LAJOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Dr. Zsigmond László képviselőtársunkat illeti a szó. DR. ZSIGMOND LÁSZLÓ. Tisztelt Országgyűlés! Ha az 1960-ik évi költségvetés számadatait nézem, akár Vas megye, akár a mezőgazdaság' vonatkozásában, meg kell állapítanom, hogy ezek a számok további nagy fejlődés biztosítékait rejtik magukban. Lényegesen szaporodtak azok a milliók, amelyekkel a felemelkedés sebességót lehet mérni. Felszólalásomban néhány olyan kérdést szeretnék érinteni, amelyek segítségével az anyagi alapokon állva, meg lehet gyorsítani ezt az emelkedést. Vas megyéről általában ismert, hogy mezőgazdasági jellegű terület. Meg kell azonban állapítanunk, hogy fokozódó mértékben iparosodó jelleggel. Iparunk nem nehézipar, nincs hozzá kiaknázható nyersanyagbázisunk. Megyénk dolgozóinak műveltségében, tanulékonyságában rejlő hallatlan értéktartalékok azonban szilárd bázisai a kevés anyagot igénylő könnyűiparnak. A mezőgazdasági gép-, a textil-, a cipő- és az élelmiszeriparunk mellé az ipari decentralizáció. a párt és a kormány rekonstrukciós fejlesztési programja alapján egész sor új, illetve meglevő épületben, új üzemrészek keletkeztek és kezdték rrieg működésüket az elmúlt évben. Ilyenek építése, tervezése jelenleg is folyamatban van. Amíg 1958-ban az iparban foglalkoztatottak száma 14 500 fő volt, az 1959-ik év végére meghaladta a 16 000 főt. Az állami és a tanácsa ipar • nagyiramú fejlődése mellett gombamódra szaporodnak a kisipari termelő szövetkezetek egyre modernebb telepei szerte a megyében. Ezek a fejlődési jelenségek városaink és nagyobb központjaink külső képén is örvendetes változásokat eredményeztek. Űj képek és este új fények jelentkeznek a városképben. Aki ismeri ezeket, tudja, hogy az automataszövöde, a farostlemezgyár, a szentgotthárdi selyemgyár és a többi üzemek munkát adó, foglalkoztatottságot növelő fényei ezek. Ez egyben azt jelenti, hogy egyre kevesebben és kevesebben ülnek vonatra évi január 29-én, pénteken 522 megyénkben, hogy a szomszédos megyék nagy ipari központjaiban találjanak megélhetést. A munkahelyek jöttek közelebb, s az utazás*elmaradása a költségek csökkenésében, a kényelemben és a családdal élésben felmérhetetlen hasznot jelent megyénk dolgozóinak és családjuknak. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy az ötéves terv távlataiban ez a kép fokozott ütemben terebélyesedik. Megyénk még feljebb kúszik az ipari foglalkoztatottsági fokon, amely ma, ha nem is utolsó, de mégis a derékhad mögött van. Ez a változás még közelebbről fogja ösztönözni egyébként fejlett mezőgazdaságunkat arra, hogy még intenzívebben, még többet termeljen. Megyénk az utolsó évek történetében másodszor tesz lépést a mezőgazdaság átszervezésében: termelőszövetkezeti járássá lett a megye két, legintenzívebben gazdálkodó járása, a celldömölki és a sárvári járás, és a szombathelyi járás is ezen az úton halad. Tehát a megye 70—80 százaléka, a legintenzívebben gazdálkodó területek, a szocialista gazdálkodás útjára léptek. Az elmúlt évben előreléptünk a termelési szintek emelésében is. A további előrelépés néhány problémájával szeretnék most foglalkozni, amelyek hatásukban túlterjednek a megye határain, s az állattenyésztés fejlődésével másutt is problémává válhatnak. Az első kérdés az állattenyésztés kérdése, és ezen belül a termelékenységé. Megyénk állatállománya kereken 303 000 katasztrális hold szántóterület mellett, 130 000 darab szarvasmarha, ezen belül 62 700 tehén, 204 000 sertés, ezen belül 18 000 koca, 18 700 ló, 21 600 juh és több mint egymillió baromfi a törzsállományban. Minden 100 katasztrális holdra 33,8 számosállat-sűrűséget jelent, s ez hazánkban ez idő szerint a legmagasabb állatsűrűség. Ezek mögött a számok mögött húzódik meg az a tény, hogy a mezőgazdasági jellegen -belül, megyénk állattenyésztő jellegű. A nagy állatállomány eltartása, a létszám növelése és a termelési eredmények fokozása nagy gondot okoz minden gazdaságnak. Nálunk ez már nem az állatállomány számbeli kérdése, hanem takarmánykérdés. Ezen a kérdésen belül is ma már nemcsak mennviségi, hanem minőségi követelmények vannak, szinte minden állatfaj vonatkozásában. Az állatállomány, az állattenyésztés legfőbb jelentősége a dolgozó ember szempontjából, hogy a nélkülözhetetlen fehérjetáplálókot könnyen emészthető, ízletesen elkészíthető formában termeli. Az iparosodás, a gépesítés, a munka könynyebbé válása csökkenti a kalóriaszükségletet és emeli a fehérjeigényt. Ezt a fehérjeigényt kell kielégítenünk, s hogy a hús problémája egyáltalán fennáll, ez annak a jele, hogy az igények a lehetőségek előtt járnak. Fokozni tudjuk a termelést, ha a fehérjeigényes állatokat el tudjuk látni a szükséges növényi, illetve állati eredetű fehérjével. Az állami felvásárlás 1958. évben Vas megyében 47 000 sertést, 4800 tonna súlyban, 28 300 vágómarhát, ] 2 600 tonna súlyban, 4200 mázsa vágóbaromfit, 25 millió tojást és 51 millió liter tejet vásárolt fel. Ezek a számok évről évre jelentősen emelkednek, s bár a végleges adatok még nem isme-