Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-2

47 Az Országgyűlés 2. ülése 1959. február 18-án, szerdán 48 Győrött és más megyékben egyre-másra alakulnak mérnökökből, technikai szakemberekből, agronómusokból szakmai bizottságok, hogy a most alakuló tsz-ak számára faluépítő terveket, központi javaslatokat tegyenek és dolgozzanak ki. Több száz mérnök dolgozik szerte az országban ilyen terveken. Magában például Egerben 60 mérnök segít és dolgozik társadalmi munkában ilyen tervek elkészítésén. Elmondhatom, igen tisztelt Országgyűlés, hogy bizonyos általános kérdések, úgynevezett elvi és elméleti megvitatása helyett az ilyen községpolitikai munkában való részvétel, amely egyszerre adja a társadalmi munka vállalását, a politikai célok tudatosítását, az együttdolgozás örömét, amelynek révén egyre jobb politikai közhangúlat fejlődik ki, értéket jelent és a Hazafias Népfront munkájában új mozzanat. A politikai öntudat így kapcsolódik össze az alkotó munkával és így növekszik a mindennapi kérdések vitája és megoldása közepette közéletünk demokratizmusa. Ezért ezután számunkra nem volt meglepő, ami a külföldieket annyira meglepte, hogy a választások komoly, tiszta hangulatú, mindenféle külsőséges sallangtól, csiricsárétól mentes lefolyása olyan nagy győzelmet hozott a párt és a kormány számára végzett munkájának megbecsüléseként és jövendő céljai érdekében, hozzátehetjük azt is, hogy minden egyes tanácstag, .minden egyes országgyűlési képviselő számára. Nem kell itt a választás eredményeit méltatnunk, csak annyit említenék meg, hogy a választási munka során is nőtt a párt vezette Hazafias Népfront körül a politikai közéletben részt venni kívánók száma. Valósággal jelképesnek tekinthetjük, hogy a Tolna megyei Cikó községben, ahol hét párttag van, 72-en jelentkeztek, népfront-bizottsági tagok és más pártonkívüliek, hogy segítsenek a választási munkában. Pápa városában több mint 500-an sereglettek oda, hogy a választási munkában, a Hazafias Népfront munkájában részt kérjenek. A városokban körzeti bizottságok, a tanyavidéken tanyai bizottságok alakultak, hogy ez a politikai közélet egyre elevenebb legyen, egyre több módon, egyre változatosabban hangozzék el és jusson el minden helyre szocialista politikánk minden építő gondolata. Münnich elvtárs is említette, hogy a választások után sem szünetelt munkánk. Valóban elmondhatjuk ezt. Ilyen munka a nemzetközi kérdések megvitatása, a békemunka, amelyet kezdettől fogva olyan nagy érdeklődéssel kíván és vár az ország népe. A Népfront tanfolyamain nemcsak a népfront-bizottsági tagok jelennek meg, hanem az ország községeinek több mint 20 százalékában ezek a tanfolyamok falugyűlésekké alakulnak át, az egész község részt vesz ebben a politikai vitában. A termelőszövetkezeti munkában való részvételünkről néhány szót szóltam már. Talán az is jelképes, hogy éppen tegnap távirat érkezett hozzánk Fejér megyéből, Rácalmás községből, hogy ott egy Népfront nevű termelőszövetkezetet alakítottak a község népfront^bizottsági tagjai és dolgozói. Ez bevallom, örömmel töltött el bennünket, ha nem is hisszük, hogy ez az egyet- | len termelőszövetkezet, amely példamutatóan dolgozik. Itt vannak köztünk a parlamentben, itt ülnek vendégeink között tizenöten azok a Győr megyei Hazafias Népfront-bizottsági elnökök, akik igen jelentős munkát végeztek, hogy Győr megyében egyre több termelőszövetkezeti község alakuljon. (Taps.) Amikor ebben a munkában részt veszünk, természetesen semmiféle, verseny vagy kampányfeladatnak nem látjuk ezt a kérdést. Komoly nemzeti feladat ez, amelyben semmiféle sietségre, versengésre, könnyelműségre nincs szükség, hanem igenis felelős, állhatatos, állandó politikai munkára. Ebben a kérdésben így kívánunk dolgozni. Ennyit kívántam szólni a Hazafias Népfront munkájáról közéletünk demokratizálásában. Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak egy olyan kérdésről, amely látszatra távolabb esik a mi munkánktól. Ez a berlini kérdés. A magyar közvéleményt különösen foglalkoztatja az utóbbi időkben a német kérdés, s ennek egy konkrét része, Nyugat-Berlin ügye. Megvan annak a jó oka, hogy a magyar nép évszázados, keserű szenvedésekkel teli tapasztalatok után különös gonddal figyeli, mi történik a német kérdésben, mi történik majd Berlinnel. Mi, magyarok a szovjet javaslatot ésszerűnek, a kölcsönös érdekeket kielégítő, a további enyhülést szolgáló jó javaslatnak tekintjük. Mi az alapja a szovjet javaslatnak? Minden német kérdésben a következő: soha a fasiszta, az antidemokratikus erők ne győzhessenek Németországban, soha a régi reakciós erők ne támadhassanak fel Európa, benne hazánk romlására. Nekünk nem a német néppel volt és van bajunk. Mi tiszteljük és becsüljük a szorgos német dolgozót, a becsületes német polgárt. Goethének, Schillernek, Marxnak, Engelsnek, Beethovennek — és sorolhatnám még a nagy neveket — népét. De ami ellen vagyunk, az a porosz Herrenvolk imperializmusa, a Kruppféle iparmágnások imperializmusa és a hitleri fasizmus eszméi. Ez az, aminek határozottan ellent kell, hogy álljunk éppen a magyar haza szeretete folytan, a magyar nép jövendője érdekében. Ha valaki azt kérdezné, van-e tárgyi okunk, hogy akár a fasiszta gondolatok, vagy szervezkedések feltámadásától, akár a régi reakciós erők feltámadásától kell tartanunk, engedje meg az igen tisztelt Országgyűlés, hogy néhány dokumentumot röviden ismertessek. 1958 novemberében jelent meg Münchenben a Cél című nyilas folyóirat egy száma, amelyből hadd idézzem a következő részletet: (Olvassa.) „Külön tanulmány kellene — idézem a jeles szerzőt — annak taglalására, amit in médias res vetek ide- a bolsevizmus a nyugatnak édes gyermeke." — Ezt így talán még senki sem merte leírni. „Ismerjük a láncot, valahol Locken ós a imachensteri iskolán kezdve a francia forradalmon át Marxig és Sztálinig. Ha a nyugati kultúrát egy nagy élő szervezethez hasonlítjuk, akkor a nagynak mondott francia forradalom, a felvilágosodás és parlamentarizmus ama gyengülés tünetei, amely az eleven valóságban bolsevizmussá fekélyesedett." Most kérem a figyelmet: ,,Nem lehet büntetlenül