Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

493 Az Országgyűlés 9. ülése 1960, évi január 29-én, pénteken 494 mennyiségben is jelentkező hiányokat. Fokozott lehetőségek vannak kilátásban a férfi-, női- és gyermekkonfekció cikkekben, ballonanyag és pamutárukban. Jó modellezők és mintázok széles tábora fog még intenzívebben, mint eddig gondoskodni a divat irányításáról, s az e célra létesített ruházati tanácsok lesznek hivatva arra, hogy a dolgozó nők rendelkezésére állva, szolid, ízléses, nem ultramodern, de mégis egyéniséghez igazítható divat * kialakításáról gondoskodjanak. Egyébként ezt a célt szolgálja többek között a Ruhaipari Tervező Intézet is. Tartalékolunk a nagyarányú építkezés fokczá'sávnl várható lakástextil és szőnyeg kereslet növekedésére is. Amennyiben a hazai szőnyeggyártás nem tudja fedezni az igényeket, importra is lesz lehetőség. Lakásberendezésünk stílusa egyre inkább a modern lakásművészet felé tendál. Számol a könnyűipar a praktikus, könynyen tisztán tartható, s egyben az esztétikai szempontokat is kielégíteni tudó, modern bútorok fokozott gyártásával is. Az eddig elmondott, egyesek részéről talán kicsinységnek tekintett tényeken keresztül arra szerettem volna rámutatni, hogy kormányzatunk az iparvezetés sorári mennyire szem előtt tartja és mennyire szívén viseli a dolgozóknak, mint egyéneknek a problémáit, mindennapi életünk ügyes-bajos óhajtásait. Nem átallja számba venni, feltérképezni az országépítő munka számos, egyéb nagy volumenű feladata mellett az emberről való gondoskodás aprólékosnak látszó, de életünket mégiscsak felemelő, megszépítő kérdéseit. Lássuk tovább azt, hogy számolt-e a kormányzat a könnyűipar költségvetésében a dolgozó nők ipari munkába helyezésének előmozdí- > tásával? Számba vette-e iparpolitikánk az egyre inkább jelentkező női munkaerőfelesleg felmérésekor az összes, segítségnyújtásra alkalmas lehetőségeket? Gondolok itt az iparban szegény, vagy a nehézipari vidékekkel, szénmedencékkel rendelkező megyék könnyűipari létesítményeire. A kérdésre igennel kell válaszolni, bár e téren tennivalóink száma sohasem fogy el. Igaz7 hogy amikor e problémákról beszélünk, nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy a nagyüzemi gazdálkodás szépen haladó, gyors ütemű fejlődése egészen új távlatokat nyit meg a dolgozni akaró nők és fiatalkorúak mezőgazdaságban történő elhelyezésére. Kormányzatunk és a tanácsok helyes politikájának következtében szaporodnak a bölcsődék és napközi otthonok a falvakban is, tehát a mezőgazdaság szocialista átalakításával a nők és fiatalkorúak munkábahelyezésére újabb lehetőségek kínálkoznak. Ettől függetlenül a könnyűipar 1960-as tervében közel egymilliárd forint, a tavalyi összegnél mintegy 20 százalékkal nagyobb érték áll rendelkezésre e beruházási célokra. A beruházások tervezésénél döntő szempont volt a népgazdaság érdekeinek s a nők foglalkoztatottságának együttes összehangolása érdekében, hogy a könnyűipari létesítményeket ne Budapesten, hanem elsősorban vidéken valósítsuk rreg, az iparosítás mellett elősegítve e kevésbé iparosított területek szocialista szellemű kulturális fejlődését is. A budapesti beruházások célja pedig az, hogy létszámbővítés nélkül, rekonstrukcióval fokozzuk a termelést. Egjiik fontos feladatunk, hogy hazai nyersanyagra építve fejlesszük cellulóz iparunkat is, s az importot e vonalon csökkentsük. Fejér megyében a számos egyéb jellegű, vegyi, nehézipari és híradástechnikai gócpont nfellé felzárkózik és ötéves tervünkben befejezést nyer az egyik legnagyobb terjedelmű könnyűipari beruházásunk, a Dunai Szalmacellulózegyár. Igen nagy örömmel vettük tudomásul, hogy ugyancsak Sztálinvárosban, a Dunai Vasműben dolgozók feleségeinek és családtagjainak elhelyezkedését lehetővé tette a néhány hónappal ezelőtt üzembehelyezett gyapjúfonoda és két ruhagyár, amelyek mintegy 1600 női munkavállaló foglalkoztatására nyújtanak lehetőséget. v Folynak a pamutipar rekonstrukciós munkálatai. Szombathelyen fonoda létesül és a kaposvári fonoda bővítése is folyamatban van. Sor kerül a Kispesti Textilgyár, a kőbányai szövedék részleges automatizálására is. Szó van arról is, hogy Özdon ruhagyár épüljön a nehézipari centrum asszonyainak és leányainak foglalkoztatására, nevelésére. Berettyóújfalun, Bácsalmáson, Szekszárdon és Baján is megkezdik a könynyűipari üzemek építését előreláthatólag 1961ben. Kötszövőiparunkban a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár és a Budapesti Harisnyagyár beruházásai kerülnek sorra 1960 folyamán. A budapesti beruházások közül még említést érdemel Cardo Bútorgyár. Sajnos azonban vannak a könnyűipar területén is kellő körültekintő megalapozottság és műszaki előkészítés fogyatékossága miatt elhúzódó beruházások. Meg kell állapítanunk, hogy kormányzatunk, felmérve a könnyűipar jövőben várhitó magasabb igényeit, 1960-ban tartalékolt az új, vagy felújításra kerülő könnyűipari létesítményekre. Továbbmenően azonban azt is le kell szögeznünk, hogy a kormányzat a beruházási keret megállapításakor számolt azzal is, hogy a párt munkásosztály-helyzetének megjavításáról hozott határozata értelmében a felépítendő és a meglevő létesítményeknél egyaránt a dolgozók és ezen belül a könnyűiparban nagy százalékban dolgozó nők életét megkönnyítse. A beruházásoknál és a felújításoknál figyelembe vették a munkakörülmények kellemessebbé tételét, ügyeltek az egészségvédelmi, higiéniai szempontok gondos mérlegelésére. Bár ezen a téren is sok olyan feladat van, amelyet csak az elkövetevekben lehet és kell is megoldani. Nem is olyan régen a kelenföldi Goldberger gyárba látogattam, ahol Nagyné igazgató elvtársnővel — a könnyűiparban olyan ritkaságszámba menő női vezetők egyikével — beszélgettem ezekről a kérdésekről. Űj 300 személyes férfi, illetve női öltöző készül ott is, fürdővel ellátva. A szövődé padlózatát a régi, elavult megoldás helyett meleg padlósra cserélték át és ter-