Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

495 Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január. 29-én, pénteken 496 vezett beruházásaik jó része olyan modern gépek beszerzésére irányul, amelyekkel a munkát egészségesebbé, könnyebbé tudják tenni. Utoljára bár, de korántsem utolsósorban szeretném a Könnyűipari Minisztérium költségvetését és az 1960-as évben előttünk álló könynyűnek éppen nem mondható problémákat nemcsak — ahogy az előzőkben tettem — a dolgozó társadalom mindennapos kérdéseinek szemszögéből, még csak nem is csupán a könnyűiparban elhelyezkedés fc kereső nőkre és fiatalkorúakra való tekintettel, hanem a népgazdaság érdekeit szívén viselő műszaki ember szemével is elemezni. Az eddig elmondottak összefoglalásaképpen bátran kijelenthetjük, hogy az életszínvonal emelkedés eredményeként és a lakosságnak a minőséggel szemben támasztott igényessége miatt 1960-ban az előző évinél is lényegesen nagyobb belkereskedelmi forgalom várható. A könnyűipar és a belkereskedelem megfontolt, tárgyilagos magatartással és egyben magabízó optimista előrelátással felkészülve néz e feladatok elé. A VII. kongresszus tiszteletére indított munkaverseny lendülete a könnyűiparban is várakozáson felüli eredményeket hozott. Az 1960-as év elején elismeréssel nyugtázhatjuk a tárca 798 milliós túlteljesítését, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy feladatai elvégzése közben a gazdag választékú és viszonylag olcsó produktumok mellett jelentős mértékű, mintegy 16 százalékos export túlteljesítést is végzett. De nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy 1960^ban a fokozott mennyiségi termelés — az 1959-es tényszámokhoz képest 7,5 százalékos felfutást — a könnyűiparnak kizárólag az iparvállalatok helyes vezetésével, jól szervezett, komoly belső munkával, de semmiképpen sem a minőség rovására kell elérni. Ehhez a könnyűnők nem mondható kívánalomhoz fűződne az én hátralevő mondanivalóm. Az elmúlt év gazdaságossági mutatói azt jeleik, hogy az elért tervteljesítések, export-többlettermelés, fokozott belföldi igénykielégítés sikeresen megoldott feladatai mellett a termelékenységi számon még a könnyűipar területén is van javítani való. Igaz, hogy az eredetileg 0,3 százalékra tervezett termelékenység-növelés főleg az utolsó évnegyed eredményei alapján 2,1 százalékra ugrott az elmúlt évben, de ez a szép szám nem mindig és nem mindenütt a műszaki színvonal-emelkedés és a tényleges színvonalas vezetés tükrözője. További szépséghibája ennek a termelékenységi számnak, hogy bizony sok túlóra, vagy vasárnapi munka van mögötte. A párt VII. kongresszusa sokoldalúan foglalkozott az iparvezetés színvonalának emelésével. Javítaniuk kell a vezetést a minisztériumoknak, az iparigazgatóságoknak és a vállalatoknak, valamint a vállalatokon belüli gyárrészlegeknek egyaránt. Én a vállalatok és ezen belül a gyárrészlegek egy-két vezetéssel kapcsolatos kérdését érinteném. Természetesen a témát — mely nagyon sokrétű — korántsem akarom teljes terjedelemben kifejteni. Az elszámolást a könnyűipari vállalatoknál is még szélesebb rétegekben és mélyrehatóbban kell elterjeszteni. Nagyobb felelősségtudattal tudnak így a dolgozók termelni, s a vezető gárda céltudatosabban, színvonalasabban vezetni. Elismeréssel kell kiemelni a Kőbányai Textilműveket, s a Goldberger Textilműveket is, ahol az önelszámolásnalk partienként való bevezetésével elérték, hogy nemcsak az anyaggazdálkodók, hanem a műszakiak is, egészen a művezetőkig ma már nemcsak anyagban, hanem termelési értékben is gondolkoznak. A műszakiak is jól ismerik az anyagok árát és igyekeznek úgy gazdálkodni, hogy a kiadott forintterveket megtartsák, sőt abból még meg is takarítsanak. Az önálló elszámolás rendszerének kiszélesítése annál is fontosabb, mert a könnyűipari vállalatoknál a termelés költségeinek mintegy 65 százalékát az anyagköltség teszi ki és ennek csaknem háromnegyedrésze pedig importanyag. Ha az anyagfelhasználásban csak egy százalék megtakarítást sikerülne elérni, a költségeket máris 150 millióval lehetne csökkenteni az ipar területén. Az üzemi adminisztráció — az elmondottak szellemében — ne csak az eseményeket regisztrálja, azokat is állandóan késve, hanem figyelemmel kísérve a gyártmányféleségeket, a költségszint oknyomozó boncolgatása, tudományos vizsgálata alapján időben értesítse az egyes irányító gazdasági vezetőket. Így lesz a sokszor megkritizált és néha kicsit lebecsült adminisztratív szerv operatívvá, a termelés irányításában nagy segítséget jelentő, gazdaságosságot indikáló szerv az iparvállalatoknál. További mondanivalómban a műszaki fejlesztés jelentőségével kívánok foglalkozni. 1960ban kormányzatunk még az 1959. évinél is nagyobb és a jövőben is egyre inkább emelkedő összegeket kíván a műszaki fejlesztés, a kutatás szolgálatába állítani. Elmondhatjuk, hogy minden ésszerű, megalapozott és jónak látszó ötlet, vagy újítás kivitelezésére meg lesz az anyagi fedezet a könnyűiparban is. A könnyűipari kutatóintézetek az elmúlt évben tevékeny segítői voltak a fejlesztésnek és jelentősen hozzá járul talk a könnyűiparban elért szép eredményekhez. A jó gyakorlati érzékű kutatók az élet szolgálatába állítható ötleteikkel nagymértékben hozzájárultak az iparválaszték bővítéséhez, a termékfajták számának növeléséhez. Néha azonban tapasztalható volt olyan jelenség is, hogy az ipar embereit bizalmatlanul fogadták, sokszor talán megalapozottság nélkül bíráltak és gáncsoltak el egy-egy kutatóintézetben született elgondolást. Nem érdektelen azonban a kérdés másik oldalát is megnézni, hogy tudniillik kutatóink valóban minden esetben a gyakorlatba legjobban átültethető módszer, vagy eljárás mellett kötöttek-e ki? Következésképpen szorosabbra kell vonni a kutatóintézetek és az ipar közötti kapcsolatot. Ez a szakmai együttműködés legyen gyors és dinamikus és az ipar adottságaihoz igazodóan maximálisan rugalmas. Kutatóink ne az úgynevezet l'art pour l'art témákat keressék talán saját továbbképzésük egyéni szempontjának elsődleges szem előtt tartásával, hanem az iparilag fejlettebb országok