Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

49J Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január 29-én, pénteken 492 sét, feltétlen bizalmát, s ez a biztosítéka annak, hogy vezetők és beosztottak eggyéforrottan, egy akarattal tudnak küzdeni az adott kollektívára váró feladatok jó megoldásáért. Tisztelt Országgyűlés! Legnagyobb kincsünk a dolgozó nép alkotó tevékenysége. Olyan erőforrás az, amely nem apad el soha, ha a dolgozók érzik, hogy az országban minden az ő érdekükben történik; az ő javukat szolgálja mindaz, amit az Országgyűlés, a páit és a kormány határoz és javasol. Tudjuk, hogy dolgozó népünk szereti hazáját és boldog szocialista országot, megelégedett családi életet akar. Mindenki legyen azonban tudatában annak, hogy terveink megvalósítása, a népgazdaság erőteljesebb fejlesztése és az egész nép — benne saját maga és családja — jövőjének alakulása egyéni munkájától is nagymértékben függ. Biztosak vagyunk abban, hogy népünk ez évi fáradozásait, erőfeszítéseit siker fogja koronázni. A beterjesztett költségvetés szocialista épísün'x meggyorsítását, hazánk erősödését, a dolgozók életének további javulását szolgálja. Ezért javasolom, hogy a tisztelt Orzsággyűlés azt fogadja el. emelje törvényerőre. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kerkay Andorne képviselőtársunk. KERKAY ANDORNÉ: Tisztelt Országgyűlés, Kedves Képviselőtársaim! Nagy érdeklődéssel fogtam hozzá a költségvetési javaslat számainak és e számok tükrében a könnyűipari tárca aktuális kérdéseinek boncolgatásához. Ügy gondolom, e kérdések taglalása közel esik, sőt közvetlenül érinti az egész fogyasztó közönséget, dolgozó társadalmunk minden egyes tagját. Az asszonyok és az édesanyák saját kis családjuk és háztartásuk keretében napról napra találkoznak a használati cikkeken, a mindennapi élethez szükséges alapvető kellékeken keresztül a könynyűipar termékeivel. Az sem vitás, hogy mindenki, de a nők még fokozottabban figyelemmel kísérik az öltözködés, a ruházkodás lehetőségeit. A legnagyobb örömmel kell tudomásul vennünk azt is, hogy a családok érdeklődésének középpontjában állnak a lakásberendezés és bútoreszlétikai kérdések is. Messzebbmenően, a szubjektív, de egyéni életünket nagyon is befolyásoló szempontokon túl azonban úgy érzem, hálás ez a téma azért is, mert a dolgozó nők nagy részét érinti a könnyűipar helyzete, a könnyűiparral kapcsolatos gazdasági kérdések, hiszen a könynyűiparban dolgozóknak átlagosan mintegy 70 —75 százaléka nő. Kormányunk igen jelentős erőfeszítéseket tett az elmúlt évben a lakosság növekvő igényeinek, kulturáltabb ízlésének megfelelő kielégítésére. Az ipar, a könnyűipari vállalatok dolgozói a termelés mennyiségi fokozása mellett eddig soha nem tapasztalt méretekben törekedtek új gyártmányok bevezetésére, a választék bővítésére, a minőség javítására. Az elmúlt évben jelentek meg az üzletekben nagyobb mennyiségben a hazai gyártású, nemes kikészítésű textiliák, gyűríietetlen szoknyák, nadrágok, ingek. A cipőipar elkezdte gyártani az olcsó, tetszetős, hasítékbőrből készült szép és új présminták alkalmazásával készült cipőket. A megnyilvánuló keresletnek megfelelően kerültek forgalomba az importált lastex fürdőruhák, a terilén női szoknyák, majd ősszel a közkedvelt orlon pulóverek. Tavaly lépett piacra először poliészter lakkozású, magas fénnyel polírozható bútorfajta, amelynek jelentőségét emeli az a körülmény is, hogy az eddigi klasszikus vitrólakk bevonatokkal szemben lemosható, és lemosás után fénytartó. A nyomdaipar is kitűnt művészi kiadványaival. A párt VII. kongersszusa alig néhány hete tette mérlegre népgazdaságunk eddig elért eredményeit, vizsgálta a meglevő fogyatékosságokat, kijelölte a jövő fejlődés előttünk álló megvalósítandó feladatait. Ha csupán a dolgozó asz6zonyok és nők szemszögéből nézzük is a könynyűipar termékeit, a ruházkodási és közszükségleti cikkek nagy részének kérdéseit, de azt hiszem bátran kijelenthetjük a fogyasztók egész tábora nevében is, hogy az 1959. év eredményei alapján elismerés illeti a kormányzat, szűkebb értelemben pedig a Könnyűipari Minisztérium munkáját. Ismerve a jogos kérelmeket és figyelemmel kísérve a dolgozók óhaját, az 1960. év során is fő célkitűzése marad a jelenlegi választék-bőség megtartásával a még jobb minőségre törekvés. Vezető, irányító szerveink ezt a munkát ez év során ki akarják terjeszteni ezenkívül még a tartósságra, és az élettartam növelésére is. Gondolok itt az elmúlt évben sokszor és jogosan a kifogások pergőtüzébe került gyermekcipők tartósságának kérdésére. A családfenntartási gondok közepette dolgozóinknak nem mindegy, hogy a 10—14—16 éves gyermekeik cipője mennyi idő alatt használódik el. , A cipőtalpak idő előtti tönKremenését tartósság-fokozó eljárásokkal, vízhatlanító módszerekkel kívánja az ipar a jövőben meggátolni. Az állandó szemlefutást és nylon-harisnyáik néha bizony 1—2 felhúzás utáni szem elhasználódását nem szeretik a dolgozó nők. Különösen akkor nem, ha ez a harisnyatragédia éppen a munkábasietés lázában éri őket utol. Legyen szabad tehát a dolgozó asszonytársak nevében arra kérnem az illetékeseket, járjanak végére a jövőben a harisnya minőségét lerontó tényezőknek is. Bár a kifinomult igényeket tükröző keresletnek megfelelően a könnyűipar termelése várhatóan a jobb minőségű árucikkek gyártásának irányába fog eltolódni, kormányzatunk a lakosság egyre fokozódó vásárlási kedvének kielégítésére az 1960. év során lényegesen nagyobb menynyiség biztosításával is számolt. A könnyűipari tárca költségvetése arról tanúskodik, hogy az abban foglalt számokat a nehezebb feladatoknak megfelelő körültekintéssel és az adott lehetőség keretén belül helyesen állították össze. A tavalyi tapasztalatok alapján a jövőben igyekeznie kell a Könnyűipari Minisztériumnak kiküszöbölnie a nyári cipőknél, a női szandáloknál, a gyermeklábbeliknél esetenként megnyilvánuló hibákat, a választékban és néha éppen a szezon idején a