Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

489 Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január 29-én, pénteken 490 Kormányunk a békés egymás mellett élés politikájának jegyében a továbbiakban is arra törekszik, hogy a tőkés országokkal is erősítsük gazdasági kapcsolatainkat, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elve alapján. Ezen az alapon kívánjuk növelni aZ említett országokkal áruforgalmunkat. Ez évi tervünk ebben a vonatkozásiban is fejlődést mutat. Pozitívan értékeljük, hogy az utóbbi hónapokban újonnan aláírt, vagy .meghosszabbított megállapodásokat kötöttünk több mint 20 tőkés országgal. Szélesítjük a külkereskedelmi forgalmat, többek között Ausztriával, Angliával, Görögországgal, és más kapitalista országokkal is. örvendetes, hegy fejlődnek gazdasági kapcsolataink a függetlenségüket nemrég elnyert ázsiai és afrikai országokkal is. Tisztelt Országgyűlés ! Építőmunkánk ez évi feladatainak sikeres megvalósítása elé a legteljesebb bizakodással nézünk. Meggyőződésünk, hogy minden alapunk megvan erre a derűlátásra. Munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk az utóbbi két évben minden tervfeladatot túlteljesített. Bízunk abban, hogy dolgozó népünk az eddig elért termelési sikereket ebben az esztendőben újabb, és még nagyobb győzelmekkel tetézi. A kongresszusi munkaverseny általam is kiemelt hatalmas sikerei azonban nem felejtethetik el velünk, hogy a múlt esztendő végén nem kívánatos jelenségek is mutatkoztak: nem egy helyen jelentkezett a már sokszor elítélt „mennyiségi szemlélet", a létszám felesleges duzzasztása, az anyagkészletek felesleges fogyasztása, itt-ott a minőség romlása, a műszaki fejlesztés háttérbeszorulása. A szocialista munkaverseny célkitűzései nem szorítkozhatnak ezért egyoldalúan és általában mindenütt mennyiségi, többtermelési eredmények elérésére. Az 1960. évi munka verseny sikerének kivívásában, .az eredmények elérésében számítunk a szocialista munkaversenyben élenjáró: a szocialista brigádok munkájára, aktív közreműködésére, amelyek példamutató kezdeményezésükkel nemcsak termelési célok elérését, termelőmunkájuk fejlesztését vállalták, hanem egyszersmind a szocialista magatartás és erkölcs, a közösségi szel' lem elmélyítését is vállalták, tanulnak, tovább művelődnek. A vállalatok, üzemek vezetői támogassák, segítsék ezeket a nagyszerű kezdeményezéseket. Felszólalásom befejezéséül a gazdasági vezetés néhány kérdéséről, a gazdasági vezetők néhány fontos feladatáról kívánok szólni. Amikor gazdasági vezetőket mondtam, nemcsak miniszterekre, miniszterhelyettesekre, a nagyüzemek igazgatóira gondoltam, hanem rajtuk kívül valamennyi vállalatvezetőre, igazga• tóra, főmérnökre, tanácselnökre, a termelőszövetkezetek elnökeire, a gépállomások és állami gazdaságok igazgatóira, illetve vezetőire is. Ez évi terveink megvalósításának .megvan minden politikai, anyagi, tárgyi előfeltétele — rendkívül • sok múlik a vezetőkön. A továbbiakban is követjük azt, arrit az előző években tettünk, hogy intézkedési jogukat növeljük, önállóságukat fejleszszük. De ezzel az önállósággal jól kell és tudni kell élni. Legyenek a vezetők a vezetésük alatt álló területnek valóban egyszemélyi felelős irányítói, gazdái. Feltétlenül biztosítsák a helyes szociálist i fegyelmet és külön kiemelem: üzemekben különösképpen, a technológiai fegyelmet. Vezessenek határozottan. Legyenek igényesek önmaguk és munkatársaik munkájával szemben. Tanuljanak állandóan, képezzék magukat, s erre buzdítsák munkatársaikat is. Beszéljék meg munkatársaikkal feladataikat, magyarázzák meg nekik megbízatásuk célját, jelentőségét, s ha munkatársuk ezt a feladatot elvállalta, vagy erre utasítást adtak neki, követeljék meg az adott szó megtartását. Legyenek nyugodt vezetők, de ugyanakkor türelmetlenek és kibékithetetlenrk is a hibákkal, a lazaságokkal, a kötelességmulasztással szemben. Kíméletlenül lépjenek fel gazdasági vezetőink az anyagi jellegű visszaélésekkel szemben is. A rendszeres állami ellenőrzést, a hozott határozatok és törvények véjjj hajtását erősítenünk kell a kormányban, a minisztériumokban, a Tervhivatalban, a tanácsoknál és minden más területen. A vezetőknek fokozó

4

'abban ellenőrizniük kell, hogy érvényt szerezzünk saját döntéseinknek, saját törvényeinknek. Nálunk sok helyen még nem szokás, hogy az ellenőrzést és a hibák megállapítását a valóban felelősök komoly számonkérése követné. Nemcsak a liberalizmus az oka ennek, hanem az is, hogy sok esetben — a vezető helytelen munkamódszere következtében — nem is lehet egyértelműen megállapítani, kik a felelősek a mulasztásért. Arra pedig semmi szükség nincs, hogy látszatfelelősségrevonás történjék, s ahogyan *ez szokott történni, bűnbakként a lehető legalacsonyabb beosztású dolgozón verik el port. Pártunk kongresszusának határozata kimondja: ,,A gazdasági élet vezetőinek feltétlenül meg kell tanulniuk, hogy munkájukban az eddiginél nagyobb mértékben és bátrabban támaszkodjanak fejlődésünk legnagyobb lendít') erejére, a tömegek öntudatára, véleményére és lelkesedésére." Ez a bizalom párosuljon azzal, hogy erkölcsi és anyagi elismerésben részesít a legjobb dolgozókat. De ennek a bizalomnak jegyében bírálni is kell. s ha a bírálat nem h nált, ha a hibák és a mulasztások megismetIfidnek, az elnézést fel kell váltani a figyelmeztetésnek és a felelősségrevonásnak. Nem arról van szó. hogy egy mulasztásért mindjárt a fegét akarják venni valakinek. De az nagyon fontos. hogy valaki ne követhessen el sorozatosan megismétlődő mulasztásokat, fegyelmezetlenségeket. S ha valakin a sok tanács, bírálat és figyelmeztetés nem segít, helyes és szükséges, ha ilyen — tisztségre végső soron alkalmatlannak bizonyult — ( képessé) s képzettségének megfelelő munkakörbe helyeznek. A dolgozók túlnyomó nagy többsége szereti a rendet és a fegyelmet, és elvárja a vezetőtől, hogy azt biztosítsa. Az ilyen vezető nem válik népszerűtlenné, éppen az ellenkezője az igaz: élvezni fogja a dolgozók többségének megbecsülé-