Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

4 487 Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január 29-én, pénteken 488 Az elmúlt esztendőben az állattenyésztés is tovább fejlődött. Valamennyi állatfaj állomá­nya tervezettnek megfelelően alakult, sőt a ser­tés-, baromfi- és juhiétszám arányosan fejlő­dött. Hasznosnak bizonyultak a nagyüzemi ba­romfitenyésztés fejlesztésére irányuló állami be­ruházások is. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a baromfitenyésztésben jelentékenyen javult az árutermelés. A termelőszövetkezetekben a ba­romfihús termelése egy év alatt megháromszo­rozódott, a baromfitelepek tojástermelése meg­négyszereződött. Az állattenyésztés fejlesztésében is az idén a tavalyinál nagyabb feladatokat kell megoldani. Ebben az évben például legalább 530 ezer mé­termázsával több vágóállatot, 80 millió literrel több tejet, 60 millió darabbal több tojást és 1400 mázsával több gyapjút kell szolgáltatnia a mező­gazdaságnak, mint amennyit 1959-ben adott. E feladatok megvalósításának alapvető feltétele egyrészt az, hogy a régebben működő termelő­szövetkezetekben és az újakban megszilárduljon és tovább fejlődjék a közös állattenyésztés és biztosítva legyen a takarmányellátás. Említettem, hogy az állattenyésztés kívánt ütemű fejlesztésének- másik fontos előfeltétele a bőséges takarmányellátás. Ebben a vonatkozás­ban kiemelkedő jelentősége van a kukoricater­mesztésnek. Vannak biztató, szép. eredményeink. A legértékesebb takarmánynövény vetésterüle­te jelentékenyen nőtt, s ami különösen fontos: az eddigi legmagasabb termésátlaggal fizetett. Száraz szemtermésre számítva — a tervezett 12,9 mázsa helyett — katasztrális holdanként át­lagosan 14,9 mázsa kukoricánk termett., A siló­kukorica vetésterülete egy év alatt több mint kétszeresére nőtt. Ezeknek az eredményeknek az elérése kö­szönhető annak, hogy a szemes- és silókukorica a mezőgazdasági termelők, valamint az irányító szervekben dolgozó vezetők figyel­mének középpontjába került. Kiszélesedett a hibridkukorica-vetőmag felhasználása. 1958-ban az ország kukorica-vetésterületének még csak 7, 1959-ben viszont már 40 százalékán használtak hibridvetőmagot. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetek szántóföldjein — nagyon helyesen — szinte általánossá vált a hibridvető­mag felhasználása. Most célul tűzhetjük ki, hogy ebben az év­ben országosan a vetésterület mintegy 60 száza­lékát vessék be hibridmaggal. Szerény számítás szerint is ilyen módon csaknem 3 millió méter­mázsával növelhető ez évben a kukoricatermés, ez pedig — átszámítva — mintegy 5—6 ezer va­gonnal több sertéshúst jelent. Szüntelen figyelmet kell fordítani a mező­gazdasági árutermelés és ezzel együtt az állami felvásárlás tervének teljesítésére is. Igaz, a jövő­ben jobban támaszkodhatunk állami gazdasá­gainkra és termelőszövetkezeteinkre, de nem nélkülözhetjük az egyénileg gazdálkodó terme­lők, sőt a háztáji gazdaságok árutermelését sem, különösen az állati termékek tekintetében. Ügy gondolom, hogy teljesen jogos az államnak a me­zőgazdasági árutermelés és felvásárlási terv tel­jesítése iránti igénye akkor — amint az elmon­dottakból is kitűnik —, amikor nagy erőfeszíté­seket teszünk, hogy a mezőgazdaság több gépet, építőanyagot, műtrágyát, növényvédőszert, és más szükséges eszközöket kapjon. 1960-ban a múlt évihez képest 8,9 százalékkal kell növelni a mezőgazdasági termékek felvásárlását. Kormányunk bízik abban, hogy dolgozó pa­rasztságunk az idén újabb sikereket ér el a ter­melés fejlesztésében és az árutermelés növelésé­ben. Tisztelt Országgyűlés! Nagy fontosságára való tekintettel külön foglalkozom röviden kül­kereskedelmi helyzetünkkel és feladatunkkal. 1959-ben a külkereskedelemben is jó ered­ményeket értünk el. A külkereskedelmi árufor­galom színvonala a múlt év végén lényegesen magasabb volt, mint amekkorát a hároméves tervben 1960-ra irányoztunk elő. Külkereskedelmünkre is vonatkozik, hogy ebben az évben a tavalyit jelentősen meghaladó feladatokat kell megoldani. A szocialista építés örvendetesen meggyorsult üteme követeli, hogy mind az ipar, mind a mezőgazdaság számára a tavalyinál több nyersanyagot és gépet hozzunk be, ugyanakkor jelentős mennyiségű terméket vigyünk ki. Külkereskedelmi lehetőségek fel­használásával is tovább akarjuk javítani a lakos­ság ellátását, evégből a tavalyihoz képest mintegy 20 százalékkal növeljük a fogyasztási cikkek be­hozatalát. Elsőrendű követelmény, hogy a nem­zetközi fizetési mérlegnek az előző évek szívós munkájával megteremtett egyensúlyát fenntart­suk, tovább szilárdítsuk. Ehhez két dologra van feltétlenül szükség: az importból származó anya­gokkal és gépekkel fokozottan kell takarékos­kodni, s erre — a tapasztalatok bizonyítják — bőven van lehetőség. A másik: minden erőfeszí­tést összpontosítani kell a kivitel fokozására, a gazdaságosan exportálható termékek termelésé­nek növelésére. Nemcsak a külkereskedelemben, hanem egész népgazdaságunkban elért eredményeink egyik alapvető tényezője, egyszersmind jövőbeni sikereink biztosítéka az, hogy egyre bővül gaz­dasági együttműködésünk és kereskedelmünk a szocialista országokkal. Felmérhetetlen jelentő­ségű számunkra az, hogy hazánk — mint vi­szonylag kis ország — a szocialista nemzetközi munkamegosztás részeseként fejlődését az egész hatalmas szocialista világrendszer gazdasági erő­forrásaira, nagyértékű műszaki és tudományos tapasztalataira is építheti. Együttműködésünk a szocialista országok­kal — elsősorban a KGST keretében — 1959-ben minden területen lényegesen továbbfejlődött. A szocialista országokkal kialakult kereskedelmi kapcsolataink nagy jelentőségének jellemzésére meg kell említenem, hogy már előkészítettük a KGST-ben részt vevő valamennyi országgal az 1961—1965-ös évekre szóló, tehát második öt­éves tervünk egész időszakára érvényes hosszú­lejáratú külkereskedelmi megállapodásokat is, amelyeknek aláírására már a .közeli hónapokban sor kerül.

Next

/
Thumbnails
Contents