Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

47Ö Az Országgyűlés 9. ülése 1960 ma. A dolgozók — és tegyük hozzá: nemcsak egyes rétegeik, hanem a dolgozók széles tömegei — népünk története során soha nem élveztek olyan magas életszínvonalat, mint napjainkban, a szocializmus építésének körülményei között. A jobb munka, a termelés gazdaságosságának eddig elért javítása alapozta meg ezt az életszínvonalat, amelynek további emelkedése is kizárólag a jó munkától függ. Biztonságérzet, nyugalom, munkakedv, alkotó készség él a dolgozókban, s mivel a terv igazi realitását az anyagi megalapozottságon kívül elsősorban a dolgozó tömegek munkaszeretete és lelkesedése jelenti, biztosak lehetünk abban, hogy az anyagi oldalról megalapozott 1960. évi magasabb tervfeladatok sikeresen megoldhatók. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1959. márciusi határozata, majd pártunk VII. kongresszusának lelkes előkészületei nagy lendületet adtak falun-városon a termelőmunkának, a szocialista munkaversenynek. De nagyobb lépéssel haladhatunk a szocializmus építésének útján azért is, mert a békés építőmunka számára kedvező a nemzetközi helyzet és nagyobb feladataink megoldásában — saját erőnk mellett — bizton számíthatunk a szocialista tábor országainak, önzetlen barátainknak támogatására, a velük kiépített és egyre fejlődő testvéri együttműködésre. Szükséges volt 1960. évi terveink magasabb szintű megállapítása, hiszen azt akarjuk, hogy a dolgozók élete a lehető legjobban, a leggyorsabban javuljon tovább és hogy megteremtsük a második ötéves terv eredményes végrehajtásának legjobb előfeltételeit. Azt akarjuk, hogy mielőbb elérjük a VII. pártkongresszus által megjelölt alapvető célokat: „befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítsuk a szocializmus építését hazánkban". Ezeket a célokat tartotta szem előtt a kormány az 1960. évi népgazdasági terv összeállításánál és a tisztelt Országgyűlés elé most beterjesztett I960., évi költségvetés elkészítésénél. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy nemcsak Képviselőtársaim, hanem a dolgozók többsége is kellő figyelemmel olvasta a Központi Statisztikai Hivatalnak 1959. évi munkánk eredményeiről és fogyatékosságairól a napokban nyilvánosságra hozott jelentését. Ezért csak néhány főbb adatra szeretném a figyelmet újból felhívni. A jelentés hangsúlyozza, hogy a széleskörű ci a lista munkaverseny eredményeként gazdasági fejlődésünk üteme minden területen meggyorsult. A gyorsabb ütemű fejlődés nyomán — pártunk márciusi javaslatának megfelelően — 1959-ben a legfontosabb gazdasági mutatókban elértük a hároméves tervben 1960-ra előirányzott szintet. A szocialista ipar termelése már 1959-ben több volt az 1960-ra előirányzott termelésnél. A termelékenység lényegében elérte azt a színvonalat, amelyet a hároméves terv 1960-ra előírt, azaz a márciusi határozatban javasolt mértékben, körülbelül 5 százalékkal magasabb volt, mint 1958-ban, de — s ez a múlt évi munka , évi január 29-én, pénteken 480 egyik legsúlyosabb fogyatékossága — a termelékenység növekedésénél nagyobb mértékben nőtt a foglalkoztatottak száma, mert a vállalatok vezetői sok esetben indokolatlan létszámemeléssel igyekeztek megoldani a növekvő termelési feladatokat. A lakosság reáljövedelme 1959ben elérte, a lakosság áruvásárlása pedig meghaladta a hároméves tervben 1960-ra előírt mértéket. Engedjék meg tisztelt Képviselőtársaim, hogy néhány jellemző adatot ismertessek ez évi tervünk fő célkitűzéseiből. Előre is elnézést kérek, de egyes számokat kénytelen vagyok megismételni, mivel a tervről külön beszámoló az Országgyűlés előtt nem volt. A hároméves terv eredeti előírása szerint a nemzeti jövedelem 1957-hez képest 13 százalékkal emelkedett volna 1960 végére. Ha ez évi terveinket sikeresen megvalósítjuk — mint ahogyan erre minden lehetőség megvan —, a nemzeti jövedelem 1957-hez képest — beleszámítva az első' két év eredményeit — mintegy 25 százalékkal lesz nagyobb. A szocialista ipar termelése 22 százalékkal emelkedett volna az eredeti hároméves terv szerint. Ha sikeresen megvalósítjuk ez évi tervfeladatainkat, az emelkedés mintegy 35 százalékot ér el. Az eredeti terv a mezőgazdaság termelésének 12 százalékos emelkedésével számolt 1957— 1960 évek között, ha jól dolgozunk, ez év végéig a növekedés 14—16 százalék lesz. Annak idején úgy terveztük, hogy a belkereskedelmi forgalom 1957-hez képest 114 százalékos lesz ez év végére, de ha ebben az évben is az eddigi lendülettel folyik a termelőmunka, a belkereskedelmi forgalom az 1957. évihez viszonyítva 123 százalékra emelkedik. 1957-ben úgy számoltunk, hogy új áron 57 milliárd forintot fordítunk állami beruházásokra, dolgozó népünk jó munkája lehetővé teszi, hogy három év alatt összesen — szintén új áron számítva — 75 milliárd forintot használhassunk fel erre a célra Azt. terveztük, hogy az 1957. évihez képest 15 százalékkal emelkedjék a termelékenység, s ha gazdasági vezetőink, a munkások és a műszaki dolgozók az eddiginél nagyobb figyelmet szentelnek ennek az alapvető fontosságú feladatnak, a három év alatt a termelékenység 19 százalékkal nő. 1957-ben azt tartottuk lehetségesnek, hogy a bérből és fizetésiből élők egy keresőre jutó reálbére, illetve egy főre jutó reáljövedelme az 1957. évihez képest 6, illetve 8 százalékkal legyen magasabb ez év végére. Ha jól dolgozunk e helyett 8, illetve 15 százalékos emelkedés lesz. Igen szépek ezek az eredmények és célkitűzések. Minket, kommunistákat, vezetőket, a népi hatalom harcosait azonban úgy ismernek, hogy bármilyen dicséretes, jó munka eredményeiről beszélünk is á méltatás szavaival, várható, hogy hozzáfűzzük: de... és következnek a bíráló megállapítások. Valóban, most is következik majd néhány „de". Ha városban, üzemben, vagy falvakban, hi-