Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-9
481 Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január 29-én, pénteken 482 vatalokban dolgozókkal beszélünk, szinte egyöntetűen azt mondják: mi tagadás, jól élek, csak soha rosszabb ne legyen, de azért még egy-két dolog kellene, amit szívesen megvásárolnék. Egyiknek több ruha, vagy jobb lakás, a másiknak új bútor vagy televízió az igénye. Nos, ezért fűzzük mi is hozzá mindig az eredmények ismertéhez a „de" szócskát, és figyelmeztetjük magunkat, figyelmeztetjük a gazdasági és politikai vezetőket a sikerek mellett jelentkező hibák, fogyatékosságok megszüntetésére és felhívjuk a figyelmet arra, hogy csak a növekvő termelés, a jó gazdaságos munka nyomán érhető el, hogy szocialista hazánk tovább gazdagodjék, a dolgozóknak legyen jobb lakása, több ruhája, új bútora, televíziója; hogy fokozatosan minden dolgozó kielégíthesse igényeit, valóra válthassa egyéni elképzeléseit. Gyorsabb előrehaladásunk érdekében az eredmények rövid felsorolása mellett most szeretnék néhány olyan problémával is foglalkozni, amelynek megoldáshoz az Országgyűlés tagjainak segítségét is kérjük. Első helyre vittem a beruházások kérdését. Pártunk VII. kongresszusa jogosan állapította meg, hogy ezen a területen van munkánkban a legkisebb javulás. Nemcsak emiatt kell szólnunk e kérdésről, hanem azért is, mert képviselőtársaim előtt levő költségvetésből is láthatjuk, hogy a kiadások igen jelentékeny részét beruházásokr a kívánjuk fordítani ebben az esztendőben. Az Országgyűlés eddigi tanácskozásain felszólaló képviselőtársaim közül számosan méltatták a terv realitását, megmutatták, bizonyították, hogy a terv, bár nagy feladatokat ír elő. de megvalósítható; majdnem minden felszólaló azonban kisebb-nagyobb megjegyzést tett és hozzá tette szavaihoz, hogy: De.. . még ilyen, v agy olyan kérdésben kellene munkánkat javítani'. Z. Nagy elvtárs tegnapi felszólalásában több alkatrészt kért. Kukucska elvtárs a nádkérdésről beszélt itt költői, drámai hangon, és több nádat követelt Borsod megye számára. Azt a tiszteletteljes kijelentést tette az Országgyűlés előtt, hogy ugyanakkor nádexportunk teljesítését biztosítja. Ez a kijelentés számunkra azért is nagyon fontos — nem mintha nagy volumenű anyagról lenne szó —, mert köztudomású, hogy a nádban kevés a színes fém. kevés az importanyag, érdemes exportálni. Gódor elvtárs elismerve a terv realitását, méltatta az 1960. évi célokat, de az a bizonyos „cipőfűző" kérdés, amit szóvá tett az öntözőművek továbbfejlesztésével, az öntözhető területek tényleges öntözésével kapcsolatban, azt hiszem figyelemre méltó és azon leszünk, hogy ezt a kérdést megvizsgáljuk. Kukucska elvtárs és más elvtársak is, ha jól emlékszem oroszlányi képviselőtársunk, az ottanni tanácselnök szóvá tette, hogy a terv reális, de Oroszlányban a normák mások, a város fiatal, a születések száma gyorsabb, az országosan megállapított normák nem alkalmazhatók. Ugyanilyen hangon beszélt Tatabánya útellátásával kapcsolatban is. A nemzeti jövedelem, illetve az ipari termelés jelentős mértékű emelkedése lehetővé tette, hogy a felhalmozási alap részaránya a nemzeti jövedelmen belül az 1958. évi 21 százalékról 1959-ben 22 százalékra emelkedjék, 1960-ban pedig — tervünk szerint — ez az arány 25 százalékra nő. Akadhatnak, akik a beruházások növelésének hallatára felteszik a kérdést: nem követjük-e el újra a korábbi hibákat? Erre a kérdésre is nyíltan, egyértelműen válaszolunk: ezen a területen sem ismétlődnek meg a régebbi hibák! A felhalmozási alap részarányának növekedésével együtt ugyanis — éppen dolgozó népünk jó munkájának eredményeként — a fogyasztási alap 1959-ben törtónt mintegy 7 százalékos növelését ez évben is megismételjük, azaz 1957-hez képest három év alatt 20 százalékkal emeljük. Ezek a számok feltétlenül bizonyítják, hogy továbbra is közvetlenül érvényesül tehát pártunk és kormányunk azon álláspontja, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. S rá kell mutatnom még egy rendkívül fontos körülményre. A nemzeti jövedelem növekedési ütemének fokozódása és a felhalmozási alap részarányának növekedése már 1958-ban és ]9594>en is külföldi adósságunk növekedése nél- l kül, belső erőforrásokból történt, sőt már csökkentettük is külföldi tartozásaink összegét. Ezek a tények mutatják, hogy népgazdaságunk egyensúlya a fogyasztási alap állandó emelkedése és a felhalmozási alap részarányának növekedése mellett is szilárdan és reálisan belső erőforrásokra épült és épül a továbbiakban is. Beruházásokra 1960-ban sokkal többet fordítunk, mint a korábbi években bármikor, rrfert az alaposan átgondolt bei-uházás, anyagi erőink ésszerű felhasználása nélkülözhetetlen a szocialista építés meggyorsításához. A termelékenység növelése mellett szükség van új termelő kapacitások kialakítására, a meglevők újjáalakítására és korszerűsítésére. Elsősorban ezek teszik lehetővé, hogy népgazdaságunk — mindenekelőtt az ipar — termelési szerkezete a szocialista országok között kialakult és egyre fejlődő nemzetközi munkamegosztás keretében fokozatosan a hazai adottságoknak legmegfelelőbben alakuljon tovább. Az ipar alapjainak kiszélesítése, ezen belül az alapanyagipar, a szénbányászat, a villamosenergia-termelés, a vaskohászat feltétlenül fontos fejlesztése, a mezőgazdaságnak a szükséges építőanyaggal, gépekkel, műtrágyával, növényvédőszerekkel történő fokozott ellátása a biztosítéka annak, hogy ki tudjuk elégíteni a népgazdaság, a bel- és külkereskedelem növekvő igényeit. Nyers elvtárs rámutatott beruházási politikánknak arra a kedvező vonására, hogy 1960-ban a beruházások 78 százalékát termelő beruházásoki a fordítjuk, s hogy a beruházások gépi hányada több mint 41 százalék lesz, szemben az előző évek 25—28 százalékával. Annyit kívánok csak hozzáfűzni, hogy ennek nyomán gyorsabb ütemben korszerűsíthetjük termelő berendezéseinket. Iparunk egy év alatt soha nem kapott annyi gépet, berendezést és műszert, mint taI valy! S ebben az évben ez még fokozódni fog! 22*