Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

467 Az Országgyűlés 8. ülése 1960 A főváros kivételével korszerű teleszkópos szerelőkocsik még nincsenek, amelyeknek hiánya hátráltatja az úttest felett szerelt hálózat közvilágítási karbantartását. Igen szűk téren mozog az üzemi hírszolgálat gépesítése, a megfelelő telefon-, illetve rövidhullámú összeköttetés äz üzemvezetőség és a karbantartó mozgócsoport között. Ezen technikai berendezések hiánya időveszteségeket okoz az üzemzavar-elhárításnál, de egészségtelen létszámnövekedést is eredményez. A villamosenergia elosztó hálózatok egyre növekvő területi kiterjedése csak korlátozottan teszi lehetővé az iparág termelékenységi mutatószámának a javítását. A nagy erőművek is csupán akkor tudják az egy MW-^ra eső fajlagos létszámot csökkenteni, ha a gépegységek teljesítőképessége növekszik, a műszaki színvonal emelkedik, az automatizálás fokozódik. Hálózati üzemeknél azonban ez csak igen csekély mértékben lehetséges mindaddig, míg korszerű hírközlő eszközök és minden eshetőségre üzemkész, gazdaságosan kihasználható járműállomány nem fog a dolgozók rendelkezésére állni. Rá kell, hogy mutassak arra a helyzetre is, ami a vidéki falusi körzetek ellátását érinti. Körzetszerelői lakások hiányában a vonalak fenntartásában, üzemzavarelhárításnál, a falusi és a mezőgazdasági lakosság igényeinek kielégítésénél is még hiányosságok vannak. Tisztelt Országgyűlés! Felvetett problémáimat vizsgálva, egyenként talán kis jelentőségűek, országos viszonylatban azonban e hiányosságokat és nehézségeket lebecsülni nem szabad. Az 1960-as évi állami költségvetésből megállapítható, hogy a villamosenergia iparág előtt az 1960-as évben nagy, de szép feladat áll. De az a tény, hogy a népgazdaság és a lakosság villamosenergia-szükségletének kielégítése az utóbbi években gyakorlatilag zavartalanul folyt, iga» zolja a villamosenergia iparág dolgozóinak nagy-, szerű munkáját, és ez biztosíték a jövőre nézve is. Mivel az 1960. évi állami költségvetés hazánk és dolgozó népünk egy újabb lépéssel való előbbre jutását biztosítja a szocializmus építése terén, a magam és képviselő csoportom nevében elfogadom és tisztelt képviselő társaimnak elfogadásra javaslom. ELNÖK: Szólásra következik Mokri Pál képviselőtársunk. MOKRI PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Amikor kézhez kaptuk az 1960. évi költségvetés előirányzatát, jóleső érzéssel vettük kezünkbe és hasonlítottuk össze a múlt év eredményeivel. Bár a különbség volumenében nem akkora, mint a számok mutatják, a tényleges növekedésben mégis visszatükröződik az a hatalmas lépés, amelyet 1959-ben is tettünk előre, és az 1960. évi tervezett feladatok megoldásának lehetősége ad. Még nagyobb örömmel fogadjuk a költségvetést, ha azt mint egész gazdag társadalmi életünk tükörképét tekintjük. A számok mögött ott a rengeteg termék, az új kórház, az új iskolai férőhely és mindaz, ami életünket gazdagította. Ott van évi január 28-án, csütörtökön 468 a számok mögött a dolgozó ember, az egyre tudatosodó, szocialistává váló munkás, a parasztember, aki munkájával lehetővé tette, hogy az 1959. évi költségvetést túlteljesítsük és lehetőséget adott a Forradalmi Munkás-Paraszt kormánynak arra, hogy olyan költségvetést állíthasson össze 1960-ra, mint amilyet a tervjavaslat elénk hozott. Mindez a munka, mindez az eredmény gyakorlati megnyilvánulása a bizalomnak a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány iránt, az iránt a politika iránt, amelyet az ellenforradalom után kialakítottak. Hozzászólásomban én néhány Komárom megyei eredményre, tapasztalatra, problémára kívánok rámutatni. A Komárom megyei munkások is kivették részüket az 1959. évi költségvetés teljesítéséből. Igen jelentős volt, hogy a márciusi határozat után, bár a termelési értekezletek már befejeződtek, a munkások újból munkásgyülésekre jöttek össze és megvitatták a lehetőségeket, a feladatokat, amelyeket az üzemen belül az elmúlt esztendőben kezdtek megoldani. Ezek nem olyan egyszerű termelési értekezletek voltak, mint azelőtt, hanem egyúttal a dolgozók politikai iskolái is. A munkások éreztek, hogy a tervek túlteljesítése egyenlő a szocializmusnak hazánkban való megvalósításával, érezték, hogy csak így lehet stabilizálni azokat az eredményeket, amelyeket a mezőgazdaságnak a szocializmus irányában való fejlesztésében elértünk. Érezték, hogy ez egyenlő a proletár nemzetköziséghez való tartozással és internacionalista kötelességünkkel. Erezték és Hruscsov elvtárs látogatása után tovább élt bennük az, amit úgy fejezett ki: van lehetőség arra, hogy történelmileg egy időben a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt jussunk el a kommunizmus megfelelő szakaszához. Mindezek a tények közrejátszottak és egész évben éreztették hatásukat a tervek túlteljesítésében, az eredmények elérésében. E vállalásoknál, a feladatok megszabásánál problémák voltak egyes gazdasági vezetőknél, mégpedig az óvatosság jegyében. Ezt bizonyítja az, hogy a költségvetési megtakarítások tervezése a gazdaságosság tekintetében is igen óvatos. A megyében volt olyan üzem, amely 2—3 millió forintot tervezett megtakarítani, de a munkások erre rácáfoltak és 16—18 millió forintos megtakarítást értek el. Egyes gazdasági vezetőknek ez a szűk szemlélete minden bizonnyal onnan származik, hogy arra gondoltak: nem akarják egyszerre feltárni azokat a lehetőségeket, amelyek az adott üzemben gazdaságos termelést tesznek lehetővé. Nem vették számításba, hogy amikor saját üzemük évről évre magasabb szintre jut, és magasabb szintre jut a népgazdaság is, ezek a kiaknázatlan termelési lehetőségek is újra termelődnek. Volt azonban ebben egy jogos aggály is, mert lehet olyan intézkedéseket tenni, hogy. azok nem egy, hanem több év távlatában hozzák meg a gazdasági eredményeket. Ezt az aggályt oszlatja szét a költségvetésben is jelzett és azóta már rendeletileg is megszabott új nyereségelosztás, amely szerint most már alap jövedelmezőségnél is 10 százalék nyereségrészesedés illeti meg az üzemet a következő esz-