Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

469 Az Országgyűlés 8. ülése 1960 tendőben. Ez a lehetőség és ennek továbbfejlesztése — ahogyan erre a pénzügyminiszter elvtárs utalt — a gazdaságosság felé és még jónéhány más irányban is a gazdasági előrehaladás és a tartalékok feltárásának fontos forrása lehet. A munkalendület fokozásának egy másik fontos tényezője, ami az egész évben érezhető volt a megye területén, a párt által a munkásosztály helyzetének megvizsgálása és az ennek nyomán hozott (határozatok és a tett intézkedések, a központi és a helyi szervek intézkedései. Ezeknek nemcsak gazdasági jelentőségük volt. Tudatosodott a munkásosztály szerepének társadalmunkban betöltött jelentősége, nőtt a munkások felelőssége és önérzete. Ezenkívül természetesen igen pozitiven hatottak azok a gazdasági intézkedések is, amelyek közvetve vagy közvetlenül azonnal éreztették hatásukat a munkások életében. Mindezek eredményeképpen a megyében — különösen a kongresszus időszakában —i széleskörű munkaverseny fejlődött ki. A megye nemcsak termelési, hanem műszaki-technikai fejlesztési tervét is teljesítette, a szénbányászat sikerrel haladt előre, sikert értünk el a lálbatlani rekonstrukciónál is — és lehetne még sorolni tovább. A megye munkássága túlteljesítette vállalását. 195841 oz viszonyítva 12 százalékkal nőtt az ipar össztermelése. A munka termelékenysége a a vállalt 4 százalék helyett 5 százalékkal emelkedett. A tervezett egy százalékos költségszintmegtakarítást a megye üzemei 1,3 százalékra teljesítették. A megye minden jelentősebb üzeme túlteljesítette vállalását. A megye munkásainak életszínvonalát azok a kereseti átlagok mutatják, amelyeket 1959. novemberében érték el. A megyei átlag a szénbányászatban 1959 novemberében 2050 forint volt, 3,3 százalékkal magasabb az előző évi átlagnál. Nem a szénbányászatban, hanem a megye Összmunkásságát véve figyelembe, a megyei átlag 1959 novemberében 1855 forint volt. Ezekben a számokban a nyereségrészesedés és a hűségpénz is benne van. Mindez természetesen magával hozta a jólét emelkedését, és erre számtalan példát lehetne felsorolni. Itt azonban egy konkrétumot szeretnék felhozni, amit a képviselőcsoport egész évben különböző területeken, de különösen a megye ipari gócpontjain többször megtárgyalt. Valamilyen ellentmondás mutatkozik az elért jövedelem és a munkások egy részének életmódja között a kulturáltság tekintetében. Gondolok itt különösen a munkásszállók elég nagy számú lakosaira, a nemrég faluról jött fiatalokra. A kérdést minden oldalról vizsgálták a megyei szervek és időközönként a képviselőcsoport is. Igaz, hogy jórészt a nevelés kérdéséről van szó, mert az adott körülmények között is lehet kulturáltabban élni, kevesebbet járni kocsmába, de bizony vendéglátóipari vállalataink mindig túlteljesítik terveiket — vannak azonban ennek objektív vonatkozásai is : éppen a megye ipari centrumai nem állnak megfelelő szinten, nincs elég kultúrház és nem kielégítő azok gazdasági ellátottsága ahhoz, hogy ezeket a zömében fiatalokat valóban ki lehessen vonni a helytelen életmódból és évi január 28-án, csütörtökön 470 megfelelő körülményeket lehessen biztosítani számukra. Én úgy látom, s erre kívánok később példát felhozni, itt arról van szó, és nagyon helyesen, az ország anyagi, gazdasági helyzetéhez képest megvannak a mérőszámai az egészségügyi, a szociális és kulturális szükségletek kielégítésének. Azonban ezt egyes illetékes szervek mereven kezelik. Mereven kezelik, s nem vesznek figyelembe ilyen sajátosságokalt, amelyek egyes ipari centrumokon vannak, egyes új városokon még túlzottabban jelentkeznek. Mi nagyon egyetértünk Komárom megyeiek azzal, hogy 1960. évi költségvetésünk az eddiginél magasabban, 38,9 százalékban állapítja meg a felhalmozási kiadásokat. Ezen belül túlsúlyban a termelői beruházásokat. Ez olyan országos érdek, amit meg kell tenni. Úgy látjuk, hogy 1959-ben is és 1960-ban is a megye ipari beruházásai elégségesek arra, hogy azokat a feladatokat, amelyek előttünk állnak ipari tekintetben, a megye megoldja. Nem akarjuk azt javasolni itt, az országgyűlésen, s hiábavaló, ésszerűtlen is lenne, hogy a költségvetésen belül valami módosítás történjen a szociális, kulturális ellátottságok kielégítésének javára. Azonban ezekkel a mérőszámokkal, amelyeket úgy látjuk, mereven alkalmaznak, nem minden esetben tudunk egyetérteni, és erre még kívánok egy-két példát felihozni. Hogyan néz ki az új városok kérdése, problémája. Az új város egyúttal azt jelenti, fiatal város. Ez azt is jelenti, hogy bőséges a gyermekáldás. Példát szeretnék erre felhozni. Oroszlányban a 909-esek száma, akiket most búcsúztatott a néphadsereg, 37 fő. Megnéztem a születési anyakönyvi bejegyzések számát, 1959-ben 321 volt, tehát 37 ötvenéves ember mellett 321 egyéves gyermek él a városban. Az általános iskola nyolcadik osztályából ebben az évben kimaradt 130, szeptember elsején iskolába megy 309 gyerek. Milyen problémák adódnak ebből. Ez az, amit egyes szakminisztériumok és maga a Pénzügyminisztérium, lefelé a helyi tanácsok felé, a megyei tanács mar nem vett figyelembe, bizonyos országos számokra hivatkozott. Olvastam a költségvetési javaslatban, hogy országosan az érintett korú gyerekek 28 százaléka járhat óvodába 1960 végén. 1960 végén Oroszlány városban 20 százaléka járhat óvodába mindössze. Tehát eltolódás van. Olvastam azt is a költségvetés indokolásában, 1960ban a tanterem-ellátottság, a kettős váltással kihasznált tanteremarány 43 százalék lesz. Oroszlány városban, amely ipari központ, szintén 100 százalékos a kettősváltási kihasználtság, így szóba sem kerülhetett az, hogy a 14—16 év közöttiek kétéves iskoláját beindítsuk hetenként egykét napon, amire most rendelkezés van. Ügy néz ki, hogy a következő esztendőben egyes tantermeket hármas váltással kell kihasználni, éppen a növekedés miatt. Ezen problémákkal kapcsolatban illetékes helyeken mindig a mérőszámokra hivatkoznak. Nekem az a véleményem, hogy nem a miniszter vagy miniszterhelyettes elvtársak, hanem k az előadók, akik konkrétan intézik a kérdést, referálnak ezekről a kérdésekről, akik a