Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-2

43 Az Országgyűlés 2. ülése 1959. február 18-án, szerdán 44 tosítják rendszerünk demokratizmusának érvényesülését. Ápolni és elmélyíteni a kapcsolatot a dolgozó tömegekkel, kiváltani kezdeményezéseiket, építő bírálatukat — ez állandó és nagyon fontos teendője minden rendű és rangú vezetőnek. A nemzet haladó erőinek összefogásában fontos feladatai vannak a Hazafias Népfrontmozgalomnak, amely az elmúlt időszakban kiemelkedő sikereket ért el. A tavaly novemberi országgyűlési és tanácsi választás a megújhodott Hazafias Népfront első nagy erőpróbája volt. Aki azt állította, hogy a népfront-mozgalom nem egyéb, mint választási apparátus és azt várta, hogy a szavazás után egyszeriben megszűnik minden tevékenység a Hazafias Népfront körül — nagyot csalódhatott. A tavaly november 16-a óta eltelt hónapok ugyanis mindennek az ellenkezőjét bizonyították. Mindennek éppen a fordítottja következett be. Nem csökkent, hanem rohamosan nőtt az érdeklődés a népfront-munka iránt. A Hazafias Népfrontmozgalomban tömörült lelkes emberek azt tapasztalták, hogy érdemes dolgozni, fáradozni, mert ebből a közösség által a társadalom minden egyes tagja hasznot húz. Megismerték a társadalmi összefogás erejét, a kommunisták és a pártonkívüliek lelkes összefogásának élőrelendítő hatalmát. Minden lehetőség adva van arra, hogy a Hazafias Népfront ezután még inkább megvalósítsa igazi feladatát: a párt vezetésével, a kommunisták aktív részvételével összefogja az igaz hazafiakat és mozgósítsa őket szocializmust építő, a nemzetközi béke érdekében ható program végrehajtására. A Hazafias Népfront eddigi tevékenysége, amellyel megszerezte az emberek bizalmát, felkeltette bennük az érdeklődést és a szocializmust építő munkára serkentette őket, azzal a reménnyel töltenek el, hogy általa megvalósul az a szilárd nemzeti egység, amely nagy céljaink eléréséhez szükséges. A szocialista építés igazi harcosai tömörítsék szilárd és megbonthatatlan egységbe dolgozó népünket s vezessék tántoríthatatlanul a harcot szerte az egész országban. A szocialista eszme és a nép ereje legyőzhetetlen, ha ilyen egységben forr össze. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy beszámolómat elfogadni szíveskedjék. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik a Minisztertanács beszámolója feletti vita. Bejelentem, hogy a vitában dr. Ortutay Gyula, Németh Károly, Nánási László, Maros Józsefné és Turjánszki Mihály képviselőtársaink jelentkeztek szólásra. Dr. Ortutay Gyula képviselőtársunknak adom meg a szót. ORTUTAY GYULA: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnökének beszámolója teljes és átfogó képet adott politikai, gazdasági, kulturális fejlődésünkről, az előttünk álló célokról, a párt és a kormány iránt egyre növekedő szilárd bizalomról, közéletünk demokratizmusáról, kifejtette nézeteit, s a kormány nézeteit a nemzetközi kérdésekről is. Mindnyájunkat megnyugtathat a fejlődésnek ez a menete, az ipari, a mezőgazdasági munka jó eredménye, az a bizakodó, egészséges politikai légkör, amelyet-mindnyájan napról napra tapasztalunk az országban. Biztonsággal tölti el egész hazánkat a szocialista országoknak — élükön a Szovjetunióval — a világerők versenyében elfoglalt helye és a jövőben is egyre növekvő ereje, és végül bizakodással tölti el a magyar népet a világ békéjének megőrzésére tett szovjet javaslatok egész sora. Engedjék meg, hogy a Minisztertanács elnökének beszámolójához csak két igaz, politikailag fundamentális kérdésben szóljak hozzá. Az egyik közéletünk demokratizmusára vonatkozik, a másik a berlini kérdés, amely látszólag külpolitikai kérdés ugyan, de úgy érzem, kötelességünk néhány magyar vonatkozását is megemlíteni, azért, hogy a német problémát mind jobban tudatosítsuk a magyar közvéleményben. Közéletünk demokratizmusának fokozódó megerősödését, egyre gazdagabban kibontakozó formáit ismertetve Münnich elvtárs elismerő szavakkal emlékezett meg a Hazafias Népfront munkájáról is. Ugy érezzük, hogy ez az elismerés elsősorban azt követeli meg tőlünk, hogy ne szálljon fejünkbe a dicsőség, hanem nagyon is vigyázzunk arra, hogy a népfront történetében eléggé ismeretes hibák egyikét, vagy másikát ne ismételjük meg, hogy szerényen, következetesen dolgozzunk. Másrészt úgy érzem, hogy ez az elismerés arra is kötelez bennünket, hogy itt a parlament színe előtt szóljunk a Hazafias Népfrontnak éppen közéletünk demokratizálása terén elvégzett munkájáról. Amikor egy esztendővel az ellenforradalom leverése után, szinte jelképesen éppen később, 1957. október 22-én a Hazafias Népfront újból munkába kezdett, tudtuk, hogy értékes és kártékony hagyományaink egyaránt vannak a népfront nem túl hosszú történetében. Értékes hagyomány volt maga a nemzetközi munkásmozgalom által kezdeményezett népfront-mozgalom szerte Európában, akár a francia, spanyol s más népfront-mozgalmak ilyen vonatkozásaira gondolok. De értéket jelentett számunkra a két világháború között az illegális kommunista párt, a kommunisták által vezetett magyar népfrontmozgalom számos tanulsága, jó és bátor eredménye, az a népfront-mozgalom, amely mártírokat és hősöket adott hazánknak, kommunista és pártonkívüli mártírokat és hősöket. Igaz, hogy a két világháború között volt egy olyan vonása is a népfrontnak, amely arra vallott, hogy kitartóbban, keményebben, jobban követve a kommunisták útmutatását, megrövidíthettük volna mindazt a szenvedést, amely 1939 és 1944 között népünkre zúdult. De lássuk itt elsősorban az értékes mozzanatokat, és elmondhatjuk, hogy a felszabadulás után is nyomban jó munkát végzett a Népfront a nemzeti bizottságokban. Utána már nem sokat szólhattunk, hiszen vagy a jobboldali revizionista nézetek, vagy a szektás, elszúrkítő, szinte nevetségessé tevő nézetek uralkodtak el a Hazafias Népfronttal kapcsolatban. Az ellenforradalom leverése után éppen ezeknek a hibáknak következtében elég sokáig