Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

415 Az Országgyűlés 8. ülése 1960. évi január 28-án, csütörtökön 416 lesztési munka lehetővé tette többek között a faluvillamosítás előrevitelét, az ivóvízellátás javítását, számos tanterem, művelődési ház megépítését, illetve felújítását és egyéb a lakosság életkörülményeit javító intézkedés végrehajtását. Mindez felkeltette a lakosság érdeklődését és ennek eredményeként a községfejlesztésben a pénzbeni hozzájárulásokon kívül jelentős társadalmi munkát is vállalt. A községfejlesztési munka amellett, hogy pótlólagos anyagi eszközöket biztosított a helyi feladatok megvalósítására, további lehetőséget adott a lakosság széles rétegeinek a közügyek intézésébe való bevonására. A termelőszövetkezeti mozgalom 1959. évi fejlődése szükségessé tette a községfejlesztési alap állami eszközökből való támogatását. Az 1960. év során államunk — a lakosság hozzájárulásának arányában — továbbra is jelentős anyagi támogatást nyújt e célra, ezáltal biztosítva van a községfejlesztési munka további előrehaladása. A tanácsok feladata, hogy a lakosság pénzben és munkában adott hozzájárulásait, az állami támogatást, és az egyéb bevételeket jó beosztással, gazdaságosan használják fel. Az ez évi községfejlesztési munkálatok során tanácsainknak az eddiginél is sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk a helyi anyagok felhasználására, a vállalatok kapacitásának jobb kihasználására, és nem utolsó sorban, a helyi ipar fejlesztésére. A tanácsi költségvetések jó végrehajtása megköveteli, hogy a végrehajtó bizottságok az eddiginél is szigorúbban érvényesítsék a gazdálkodásban a takarékosságot és az eszközök gazdaságos felhasználását. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés tételeiből világosan látható, hogy egyre nagyobb mértékben számol a vállalati gazdálkodásból eredő bevételekkel. Miután a lakosság adóbefizetései csökkenőek, az államra háruló egyre nagyobb feladatok megoldásához szükséges eszközöket szinte kizárólag a szocialista szektor többletjövedelméből kell fedezni. Ez a tény bizonyítja a legszembetűnőbben, hogy a költségvetés eredményes végrehajtása a népgazdasági terv végrehajtásától függ. Érdemes felfigyelnünk arra a körülményre, hogy a költségvetés vállalati bevételeinek belső összetétele is — mint említettem — eltolódott az új termelő árrendszerben. Míg korábban a forgalmi adó bevételek voltak túlsúlyban, addig jelenleg már a nyereségbefizetések révén jut több pénz az államháztartásnak. Ez a körülmény ugyancsak a jó vállalati gazdálkodás fontosságára hívja fel a figyelmünket. A költségvetés adatai megnyugtató pénzügyi egyensúlyt mutatnak, amely visszatükrözi népgazdaságunk alapvetően kedvező helyzetét. De ezúttal szeretnék arra is rámutatni, hogy a pénzügyi egyensúlyt a kölségvetés végrehajtása során is biztosítani kell. Az egyensúly biztosításának szoros feltétele többek között az, hogy többletkiadást csak többletbevétel, vagy megtakarítás esetén eszközöljünk. — Ilyen feltétel az is, hogy a népgazdaság minden területén minden vállalatnál megkeressük azokat a lehetőségeket, amelyekkel a gazdaságosságot fokozni lehet. Ilyen feltétel az is, hogy a költségvetési eszközök felhasználásában további ésszerű megtakarításokat juttassanak érvényre az érintett állami szervek. Különösen kívánatos az olyan tartalékok feltárása, melyek nemzetközi fizetési mérlegünk további megszilárdítását segítik elő, hogy ezzel is kedvezőbb helyzetet teremtsünk második ötéves tervünk beindításához. Engedjék meg, hogy néhány gondolatot elmondjak a további népgazdasági és egyúttal költségvetési tartalékok feltárásával kapcsolatban. Gazdasági fejlődésünk egyik központi kérdése a munka termelékenységének szakadatlan, gyorsütemű emelése. A társadalmi és gazdasági haladás legalapvetőbb tényezője és egyben egyik legfontosabb mutatója ez; nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy felzárkózzunk a gazdaságilag fejlettebb szocialista országok mellé, hogy kivegyük részünket a szocialista és a kapitalista tábor békés gazdasági versenyéből. Ismeretes azonban, hogy az elmúlt évben sok vállalat és számos iparág nem érvényesítette következetesen ezt az elvet: túlteljesítették ugyan a tervet, de a terven felüli termelés kétharmadát, országos szinten, nem a műszaki színvonal emelésével, a szervezettség és a tervszerűség javításával érték el, hanem a foglalkoztatott munkások létszámának terven felüli felduzzasztásával. Sok helyen ismét lábrakapott a minden áron való mennyiségi túlteljesítés érdekében a hóvégi és negyedév végi hajrá, a mértéktelen túlórázás is. Jól mutatja ezt, hogy az ipari termelés 11 százalékos emelkedése mellett az egy munkásra jutó termelés csak 5 százalékkal, és az egy munkaórára jutó termelés pedig még ennél is kisebb mértékben emelkedett az elmúlt évben. 1960-ban a népgazdasági terv szerint a termelés növekedésének mintegy felét a termelékenység javulásával kell elérni A gazdasági vezetésnek ebben az esztendőben — a minisztériumoktól a vállalatokig egyik legfontosabb feladata, hogy meggátolja a felesleges létszámnövekedést. Műszaki és szervezési intézkedésekkel a létszám és bérgazdálkodási fegyelem megszilárdításával biztosítani kell a termelékenység emelkedését, legalábbis a tervezett mértékben, de ahol lehet, azon túl is. A termelékenység alakulását azonban nem ítélhetjük meg csak a felhasznált élőmunka mennyisége szempontjából. Az egész társadalom munkájának termelékenységét hatékonyan emeli a takarékosság a termelőeszközökben, az anyagokban és gépekben megtestesült munkával. Erre kíván ösztönözni új termelői árrendszerünk, amelyben megszűnt az alapvető nyers- és alapanyagok állami dotációja, s amelyben a gépek kopása és az anyagráfordítás a korábbinál jóval nagyobb súlyt kapott a termelés költségei között. 1960-ban például az anyagköltségek részaránya az egész ipar termelési költségeiben 62 százalékot tesz már ki, Ez a tényező fokozott anyagtakarékosságra kell, hogy ösztönözze a vállalatok vezetőit és dolgozóit. Ebben az évben az állami iparban a tervezett önköltség csökkentésének közel 80 százalékát az anyagköltségek csökkentésével kívánjuk elérni. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítása, sőt lehetőség szerint túlteljesítése különösen fon-