Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

417 Az Országgyűlés 8. ülése 1960 tos azért, mert a tervszerű anyagellátás biztosítása most nagyobb feladatot jelent, mint az utóbbi években, amikor az ipari termelés növekedésének az ez évinél mérsékeltebb üteme mellett jelentős anyagtartalékokat tudtunk felhalmozni, bőséges anyagellátást tudtunk biztosítani. Az 1959-ben teljesített és az 1960-ra tervezett gyorsabb ütemű ipari fejlődés mellett azonban az anyagkészleteket már nem tarthatjuk a tavalyi, a termeléshez viszonyítva magas szinten, csak nemzetközi fizetési mérlegünk túlzott megterhelése árán tehetnénk ezt. Ezt pedig igyekszünk elkerülni. Viszonylag alacsonyabb anyagkészletekkel kell tehát az ipari termelés tervezett növekedését elérnünk. Ez teljesíthető is, mert bár a termelés volumenéhez képest kevesebb az anyag, mint tavaly, de az évi terv teljesítéséhez szükséges mennyiségben rendelkezésre

y áll. Emellett biztosítanunk kell, hogy az utóbbi években megszokottnál kevésbé kényelmes anyagellátási helyzet ellenére a termelés tervszerűsége és gazdaságossága tovább javuljon. Ehhez az szükséges, hogy teljesítsük az anyagráfordítások csökkentésének előirányzatát, megjavítsuk az anyaggazdálkodást és mozgósítsuk az alapanyagtermelő iparágak termelési tartalékait; erre kell ösztönöznünk pénzügyi eszközökkel is. Különösen eredményes lehet itt a hitelpolitika helyes alkalmazása, a rövidlejáratú hitelnyújtás feltételeinek célszerű meghatározása. A társadalmi munkával való takarékosság azt jelenti, hogy munkát és anyagot csak korszerű és jól értékesíthető termékek előállításához használjunk fel. Nemzetközi fizetési mérlegünk egyensúlyának folyamatos biztosításához különösen nagy szükség van kevés importanyagot tartalmazó, gazdaságosan exportálható ái-ukra. A gyártmányösszetétel ilyen irányú javításának fontos feltétele az egyes gyártmányok exportgazdaságosságának konkrét, számszerű ismerete. Ilyen számítások a cikkek százaira már rendelkezésre állnak néhány nagy ipari ágazatban, a könnyű- és élelmiszeriparban, a vegyiparban. Sajnálatos, hogy éppen a gépiparban mutatkozik elmaradás ezen a téren, amelyre pedig kivitelünk távlatai szempontjából is a legnagyobb feladatok hárulnak. Egyes gépi berendezésekre, nagy értékű speciális egyedi termékekre sokszor még a kötelező előzetes árajánlatot sem teszik meg egyes ipari vállalatok, s ennek hiányában a külkereskedelmi szervek által vállalt szállítási kötelezettség nem is ;"ár néha a népgazdaság számára a kívánt haszonnal. Ezeket a hiányosságokat meg kell szüntetni ahhoz, hogy növekvő számban vezethessünk be a világpiacon gazdaságosabb és versenykéoesebb új exportcikkeket. A termelékenység emelésének, az anyaggazdálkodás javításának, az anyagt;\karékosságnak és a gazdaságosabb külkereskedelemnek a programja egy tényező révén szorosan összekapcsolható, mégpedig a műszaki színvonal emelése révén. Ennek alapvető fontossága egyre inkább nyilvánvalóbbá válik minden gazdasági vezető számára. A megvalósítás lehetséges legolcsóbb eszközeit azonban sok helyen nem találják még meg. Vannak e téren középpontban álló feladataink, melyek egész népgazdaságunk évi január 28-án, csütörtökön 418 ügyét szolgálják. Ebben az évben a tervező, szerkesztő és kutatóerők megfelelő koncentrálásával, a folyamatban levő és megrendelt új gyártmányok konstrukciójának tökéletesítésével, a megbízható üzemeltetés biztosításával fordulatot kell elérnünk a dieselesítés, és a kiemelt iparágak, műszeripar, a híradástechnikai és az erősáramú ipar stb. műszaki fejlesztési programjának végrehajtásában. Maradéktalanul ki kell használnunk azokat a lehetőségeket, amelyeket a baráti országokkal való gazdasági együttműködés, a szocialista táboron belüli nemzetközi munkamegosztás fejlődése biztosít műszaki fejlődésünk számára. A népgazdaság minden területén lendületet kell adnunk a modernebb termelési eljárások, a korszerűbb technológiák, a gazdaságosabb üzemszervezési elvek megvalósításának. A műszaki fejlesztés finanszírozása az új termelői árrendszerben új módon, a termelői árakba beépített műszaki fejlesztési alap segítségével történik, amelynek összege 1960-ban eléri a másfélmilliárd forintot. Az anyagi lehető ségek tehát bővebbek, mint valaha is voltak. Ez növeli a minisztériumok, a vállalatok és inari kutató intézetek vezetőinek hatáskörét és felelősségét: módot ad rá. hogy bátrabban vállaliák a kísérletezéssel, a gyártmányfejlesztéssel járó anyagi kockázatot. A vállalatoknak azonban még jobban kell élniük a műszaki fejlesztési alap adta lehetőségekkel; szorosabbra kell vonni a vállalatok és az ipari, akadémiai kutató intézetek, egvetemi tanszékek kapcsolatát. A minisztériumoknak gondoskodniuk kell arról, hogv np heverienek felhasználatlanul a vállalatoktól közDonti célokra elvont műszaki fejlesztési pénzeszközök sem. Az újratermelés bővítése, a termelékenység állandó növelése, korunk technikai vívmányainak alkalmazása megköveteli — különösen a gazdasági fejlődés nagyobb távlatait tekintve — a termelőapparátus gyorsabb ütemű fejlesztését. Ezért az utóbbi két évben a növekvő népgazdasági tervteljesítésből származó többleterőforrásokat főként a beruházások növelésére és n mezőgazdaság szocialista átszervezése anyagfeltételeinek megteremtésére fordítottuk. Ezt az irányvonalat kívánjuk folytatni 1960-ban is. A nemzeti jövedelem ez évi tervezett többletének egy részét a szocialista felhalmozás nagyobb mértékű növelésére fordítjuk és ezzel egvideiűlog biztosítjuk az anyagi eszközöket az életszínvonal szerény, de érezhető javulásához. A felhalmozáson belül tovább nőnek az állóalapok bővítésére előirányzott összegek, amelyek a terv szerint a nemzeti jövedelem 22 százalékát veszik igénybe. Ugyanakkor azt is világosan kell látnunk, hogy a felhalmozási alap részesedését a nemzeti jövedelemből jelenleg tovább nem növelhetjük. Számos, önmagában véve ésszerű és hasznos beruházást a rendelkezésünkre álló eszközök korlátozott volta miatt egyelőre nem tudunk megvalósítani. Ezért a népgazdasági terv összeállításánál a kormány számos, egyébként indokolt beruházási igényt határozottan elutasított. Ez évi beruházási tervünkben talán legjellemzőbb az a törekvés, hogy a beruházási esz-