Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-7

387 Az országgyűlés 7. ülése 1959 Mindez tehát már a múlté, s ma a nők a férfiakhoz hasonlóan részesei lehetnek minden­fajta jogi viszonynak, vagyis a nők a férfiakkal egyformán mindenféle jog részesei lehetnek. A Polgári Törvénykönyv tehát a maga ke­retei között tovább erősíti a ma már mind szé­lesebb körben megnyilvánuló és érvényesülő gyakorlatot, amely a társadalmi, gazdasági, poli­tikai és kulturális élet területén egyaránt a nők­nek a férfiakkal egyenlő módon biztosítja az egyenjogúságot és a szabadságot. A Polgári Törvénykönyv tartalmát és né­hány paragrafusát alaposabban megismerve bi­zonyosságot szereztem arról, hogy nagyon hasz­nos ez a törvényjavaslat, amely társadalmunk életviszonyainak egy jelentős körét foglalja ma­gában és rögzíti a szocialista együttélés és együttműködés szabályait. Törvénybeiktatását ezért is nagyon helyeslem, de legfőképpen azért, mert megértettem, hogy ez a törvénykönyv nem- ' csak a bírói gyakorlat számára nagyon hasznos segédeszköz, hanem segédeszköze a magasabb szocialista erkölcsi felfogás terjesztésének is, se­gíthet az emberek gondolkozásának átformálásá­ban, aminek magasabb szintje végső soron meg­gyorsítja, illetve elősegíti hazánkban mindnyá­junk hasznára és örömére a szocializmus felépí­tését. (Nagy taps.) ELNÖK: Az ülést másfél órára felfüggesz­tem. Tanácskozásunkat egynegyed három óra­kor folytatjuk. (Szünet: 12,44—14,18.) (Elnök: RON AI SÁNDOR.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácsko­zásunkat folytatjuk, szólásra következik dr. Ta­tár-Kiss Lajos képviselőtársunk. TATÁR-KISS LAJOS: Tisztelt Országgyű­lés, kedves elvtársak! A miniszter elvtárs az előterjesztésben részletesen ismertette azokat a körülményeket} amelyek szükségessé tették a Polgári Törvénykönyv megalkotását és ismer­tette a törvénykönyv jelentőségét. Én a törvénykönyv-javaslatnak a társadalmi tulajdonnal foglalkozó részéhez kívánok hozzá­szólni (XIV— XV. fejezethez) és az állampolgá­rok alkotmányos jogainak biztosításához, amely­nek szelleme az egész törvénykönyv-javaslatot áthatia, de amellyel még külön foglalkozik az I—VII. fejezet. Mielőtt az említett fejezetekkel kapcsolatban hozzászólásomat elmondanám, néhány mondat­ban szeretném én is aláhúzni a Polgári Tör­vénykönyv-javaslat jelentőségét. Ügy vélem, helyes abból a tényből kiindul­ni, amit már az előttem szóló képviselőtársak is említettek, hogy az emberek mindennapi élete, tevékenysége, főleg a polgári jog által szabályo­zott viszonyok között bonyolódik le, s így itt van legtöbb alkalom az érdekek összeütközésére is. Ha ehhez hozzávesszük még azt, hogy .fejlő­désünk eredményeként állandóan nő a széles dolgozó rétegek szocialista jogtudata, gazda­szemlélete, s egyre csökken a társadalmi rendün­ket durván sértő — tehát büntetőjogi szankció­kat igénylő — cselekmények száma, még világo­évi július 30-án, csütörtökön 388 sabban kitűnik a polgári jogszabályaink egység­be foglalásának, egységes szocialista alapelvek szerinti szabályozásának — tehát a szocialista polgári törvénykönyv megalkotásának jelentő­sége. Erről még csak 'annyit : a Polgári Törvény­könyv-javaslatot olvasva, világosan kitűnik ab­ból az a cél, hogy fő feladatának tekinti a ter­melési és társadalmi viszonyoknak olyan szabá­lyozását a jog eszközeivel, hogy azok minél job­ban elősegítsék a párt és a kormány célkitűzé­seinek megfelelően, dolgozó népünk egyre szé­lesedő jogos anyagi és kulturális igényeinek mi­nél teljesebb kielégítését. Ezzel rá is térek a Polgári Törvénykönyv­javaslatnak a társadalmi tulajdon védelméről szóló részére, ezeknek a fejezeteknek a jelentő­ségére. Általánosan ismert, hogy szocializmust építő társadalmi rendünk gazdasági alapja a népgazdaság szocialista rendszere, amelyben a termelőeszközök zömmel társadalmi tulajdonban vannak. Ez teszi lehetővé a szükségletek egyre teljesebb kielégítését és természetesen ez teszi indokolttá a társadalmi tulajdon fokozott vé­delmét. Annál is inkább így van ez, mert tudjuk, hogy a történelem folyamán az osztálytársadal­makban egyik uralkodó osztály sem mulaszt­hatta el, hogy osztályérdekeit és az ezt alátá­masztó tulajdonviszonyokat parancsoló jogsza­bályokkal ne szabályozza. Azt is tudjuk, mennyi sötét bűn, csalás, erőszak, férfiak, nők, gyerekek könyörtelen kizsákmányolásának elősegítése hú­zódik meg a szentnek nyilvánított, tőkés tulaj­dont védő társadalmi rend és jog szabályai mö­gött. Ha a kapitalizmusban szentnek és sérthe­tetlennek tartják a kapitalisták a tőkés magán­tulajdont, úgy vélem, annál inkább szentnek és sérthetetlennek kell nekünk tartanunk a társa­dalmi tulajdont, a dolgozó nép vagyonát. Es ezt helyes, ha jogszabályaink olyan világosan. kife­jezésre juttatják, mint a Polgári Törvénykönyv javaslata. A világos jogi szabályozás azért is fontos, mert mint minden jogszabálynak — a szocializ­mus viszonyai között — a Polgári Törvény­könyvnek is nagyon jelentős feladata, hogy a dolgozókat a szocialista társadalmi rend együtt­i szabályainak betartására — a társadalmi tulajdon jelentőségének megértésére, a gazda szemléletének kialakítására nevelje. Azt is tudjuk, hogy a társadalmi tulajdon védelmét szolgáló jogszabályok akkor lesznek igazán hatásosak, ha azok betartásánál nem első­sorban a kilátásba helyezett szankcióktól való félelem, hanem az össznépi érdek — és az egyéni érdek összefüggésének megértése —, az állami és szövetkezeti tulajdon jelentőségének felismerése a fő hajtóerő. Sok példával lehetne alátámasztani azt, hogy szocialista fejlődésünk során — különösen a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány intezkedései nyomán — milyen nagy fejlődést értünk el mind az állami szocialista tulajdon, mind a szövetke­zeti szocialista tulajdon kezelése, gyarapítása, illetőleg megóvása terén.

Next

/
Thumbnails
Contents