Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-7

389 Az országgyűlés 7. ülése 1959. évi július 30-án, csütörtökön 390 Én ezt csupán néhány területen — Hajdú megyében — tapasztalt ténnyel szeretném alátá­masztani. Eléggé ismert a tisztelt Országgyűlés, ked­ves képviselőtársaim előtt az állami vállalataink, szövetkezeti gazdaságaink kezdeti nehézsége. A munkásokból és dolgozó parasztokból lett veze­tőknek meg kellett'tanulniuk az üzemi vezetést, a nagyüzemi gazdaság irányítását. Eközben meg kellett küzdeni a társadalmi, gazdasági életünk minden területére belopako­dott, népellenes egyének kártevő, bomlasztó, v agy éppen saját hasznára spekuláló tevékeny­ségével. Ma a szép és lelkesítő eredményeink bizo­nyítják, hogy a dolgozó nép fiai leküzdötték a nehézségeket és zömében jó, sok helyen kiváló gazdái a rájuk bízott állami, vagy szövetkezeti tulajdonnak. Csak egy pár konkrét tényt a fej­lődés alátámasztásaként. Például nálunk a me­gyében működő ipari vállalatok termelési értéke 1955 óta közel 30 százalékkal nőtt, ami közel 500 millió forint termelési értéknövekedést jelent. Köztudomású, hogy Hajdú—Bihar megye nem mari megye, azért ez a szám igen jelentős. Olyan kisebb vállalatok, mint például a megyei tanács irányítása alatt működő lakatos és gépipari vál­lalat, vagy a Mechanikai és Műanyaggyár fejlő­dése, különösen jól példázza a szocialista tulaj­don kezelésében tapasztalható nagyarányú fej­lődést. Ezek a vállalatok körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdték meg a munkát 20—25 fős létszámmal, korszerűtlen, kisipari szerszámokkal, gépekkel és bizony eleinte évről évre több-kevesebb defi­cittel zárták az évet. Azóta gépparkjaikat ki­egészítették: például a Mechanikai és Műanyag­gyár munkáskollektívája gépparkjának jelentős részét — a másutt jól működő gépekről min­tázva — maga készítette el. Ma már ezeknek a vállalatoknak munkáslétszáma külön-külön is 300-on felül van és termelési értékük külön­külön is meghaladja a 15—15 millió forintot. Ezekben az üzemekben — és állítom ma már sok ilyen üzem van országszerte — együtt nőt­tek fel a vezetők az üzemmel, együtt erősödött a munkáskollektíva az üzem fejlődésével — ilyen helyeken igen szép példáit lehet tapasztal­ja szocialista tulajdon megóvása, a dolgozók felelősségérzetének fejlődése terén. Az említett üzemekben például korábban — mint ahogy ez tegtöbb helyen volt — kisebb lopások, hanyag­ságból eredő károkozások többször előfordultak, es ebből különösebb ügyet a dolgozók nem csi­náltak. Ma már az a jellemző, ha ritkán, mégis előfordul például hanyagságból eredő géptörés, Va gy más társadalmi tulajdont sértő cselekmé-iy *— az elkövető —, az igazgatói felelősségrevonás j^^llett szemben találja magát az üzem munkás­Kollektívájával és bizony termelési értekezlete­ken végig kell hallgatnia munkástársai kemény bírálatát. Még csupán annyit, hogy az említett vállalatoknál a korábbi években évenként 10-^ 15 fegyelmi eljárást kellett lefolytatni, s ugyan­ezekben az üzemekben 1958-ban már egyetlen üy en jellegű fegyelemsértés sem történt. , Ügy vélem, az ilyen példák tömegével le­netne bizonyítani, hogy a szocialista tulajdon kezelése, megóvása terén milyen jelentős ered­ményeink vannak. De természetesen még hibák is vannak és eredményeinket is tovább kell ja­vítani. Tehát az egyéb intézkedések mellett nagy szükség van a világos jogi szabályozásra is. A Polgári Törvénykönyv-javaslat harmadik paragrafusának 2. bekezdése leszögezi a társa­dalmi tulajdon fokozott törvényi oltalmát. Ki­mondja, hogy annak „tervszerű felhasználása, gyarapítása, gondos kezelése és védelme alkot­mányos kötelesség. A társadalmi tulajdon meg­károsításáért mindenki fokozott felelősséggel tartozik." Ezek a megállapítások mindenekelőtt azt jelentik, hogy valamennyi állampolgár, ál­lami szerv, szövetkezet és egyéb társadalmi szer­vezet fokozott gondossággal köteles eljárni az állami vagy szövetkezeti tulajdon megóvása és gyarapítása tekintetében. Ez a fokozott gondos­ság konkrétan a képességek legteljesebb kifej­tését, maximális utánjárási kötelezettséget, a legnagyobb fokú elővigyázatot és a védelemre alkalmas lehetőségek legteljesebb kihasználását jelenti. Én ezeken belül is különösen jelentősnek tartom a törvénykönyv-javaslatban annak rög­zítését, hogy az állami szerv köteles a kezelésébe adott vagyontárgyakat rendeltetésüknek megfe­lelően használni. Ezt a témakört az előbb érin­tette Bodonyi Pálné elvtársnő is, én is szeretnék néhány percet ezzel foglalkozni. Helyes ennek rögzítése, mert ma még elő­fordul, hogy egyes állami és gazdasági szerveink vagy egyáltalán, vagy nem rendeltetésüknek megfelelően használják a kezelésükbe adott va­gyontárgyakat és ezzel súlyos károkat okoznak népgazdaságunknak. Véleményem szerint ez a jogi szabályozás azt is kell, hogy jelentse: ameny­nyiben a vagyontárgyat kezelő állami, gazdasági szerv azt nem tudja megfelelően — tehát rendel­tetésszerűen használni — maga köteles az ille­tékes szervekhez fordulni, hogy a vagyontárgy más helyre való átcsoportosításáról, hasznos fel­használásáról gondoskodjanak. Ez a szabályozás az általános jelentőségén túl különösen a termelő vállalatok igazgatói felé jelentős, akik vállala­taik egyszemélyi felelős vezetői és akik legin­kább el szoktak követni ilyenfajta hibákat. A törvénykönyv-javaslatnak a társadalmi tulajdonról szóló általános rendelkezései kifeje­zésre juttatják — a meglevő legfontosabb kü­lönbségek megjelölése mellett — az állami szo­cialista tulajdon és a szövetkezeti szocialista tu­lajdon azonos jellegét és a népgazdasági tervvel való szoros kapcsolatát, összefüggését. A tör­vénykönyv-javaslat amellett, hogy a társad almi tulajdon védelméről szóló rendelkezései nagy­részt érvényesek a szövetkezeti tulajdon tekin­tetében is, külön fejezetben foglalkozik a szö­vetkezeti tulajdon kezelésével, védelmével. E kérdés törvénykönyvben való szabályozása, s ezzel a szövetkezeti tulajdon törvényi erősítése, védelme, ma a szövetkezeti mozgalom nagyszerű fellendülésének időszakában nemcsak jogilag, hanem a mezőgazdaság szocialista átszervezése szempontjából is igen nagy jelentőségű. Továbbá jelentős azért is, mert az ellenforradalom táma­dása annak idején a falun elsősorban se termelő­szövetkezetek, a szövetkezeti tulajdon szétbom­lasztására irányult. A revizionista nézetek és tö-

Next

/
Thumbnails
Contents