Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-7
381 Az országgyűlés 7. ülése 1959. évi július 30-án, csütörtökön 382 A fejlődést is elősegítő rendelkezés ennél a jogágnál azért is fontos, mert a beszolgáltatási rendszer megszüntetése után a mezőgazdasági termények és termékek felvásárlása nagyobbrészt szerződéses alapon történik. Ennek helyességét az elmúlt egy-két év gyakorlata minden tekintetben igazolta. A Polgári Törvény könyv-javaslat helyesen leszögezi, hogy a telekkönyvi intézmény továbbra is fennmarad. Az ingatlanról a fennálló tulajdonjogot hitelesen a telekkönyv tanúsítja. Igaz, hogy a telekkönyv jelentősége a mezőgazdaság szocialista fejlődésével csökken, illetve 3 módosul, azonban még a szövetkezet kezelésében levő földek tekintetében sem vész el, hiszen ez szolgál a földjáradék kiszámításának alapjául. Végül a miniszter elvtárs előadói beszédéhez kapcsolódva magam részéről igen helyeslem — ezzel dolgozó parasztságunk is messzemenően egyetért —, hogy a törvényjavaslat az öröklési jogi szabályok megállapításánál nem törekedett öncélúan változtatásokra azoknál az intézményeknél, melyek dolgozó parasztságunk előtt ismertek, számukra megszokottak és a kizsákmányolással nincsenek szoros kapcsolatban. A korábbi szabályoknak minden áron való megváltoztatása csak káros lenne. Ezt szükségtelenné teszi az is, mivel a legfontosabb reformokat a felszabadulás utáni jogalkotásunk, illetve bírói gyakorlatunk már megvalósította, ennek eredményeit a törvényjavaslat megfelelően tartalmazza. Mivel a Polgári Törvénykönyv-javaslat jogi Vonatkozásban a mezőgazdaság szocialista átszervezését elősegíti, az átmeneti időszak figyelembevételével, megfelelő gondot fordít a még meglevő egyéni parasztgazdaságokra is és a törvényjavaslat megalkotása véleményem szerint szükségessé vált, az előterjesztett javaslat helyes, azt elfogadom és az országgyűlésnek is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Bodonyi Pálné képviselőtársunk. BODONYI PÁLNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az igazságügy miniszter elvtárs a törvényjavaslatot ismertető beszédében foglalkozott azzal, hogy a törvényjavaslat szabályainak betartása minden állampolgártól, minden szervtől magasabb erkölcsiséget, magasabb szocialista öntudatot igényel. Ügy vélem azonban, nem kell azt hinni, hogy a törvény csak akkor válik betarthatóvá, ha az emberek széles tömege már eljutott ahhoz a bizonyos kívánt fejlettségi fokhoz. Hiszen írott törvény nélkül is az emberek nagy része ma a társadalmi kívánalmaknak megfelelően él és cselekszik, még akkor is, ha — amint a miniszter elvtárs mondotta — még nagyon sok kívánni való van. És éppen azért, mert nagyon sok kívánni való van, mert a jót általánosítani akarjuk és a törvényszegőket büntetni, nagyon helyesnek tartom, hogy a leendő Polgári Törvénykönyv szabályai kivétel nélkül minden állampolgártól megkövetelik, hogy a termelés folyamatában, mnndennapi, egyéni életükben az új, kialakulóban levő szocialista együttélés, a kölcsönös segítségnyújtás szelleme szerint éljen ek és cselekedjenek. Ezt a leendő Polgári Törvénykönyv 4. paragrafusa így fejezi ki: „A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a feleknek olyan magatartást kell tanúsítaniuk, hogy érdekeik érvényesítése a társadalom érdekeivel összhangban álljon." Ez azt jelenti, hogy senki sem tanúsíthat olyan magatartást, amely esetleg megérdemeletlen előnyök szerzéséhez vezet vagy a népgazdaság megkárosítását eredményezi, vagy az állampolgárok zaklatására, félrevezetésére irányulhat. Éppen azért, mert azt mondottam, hogy vannak még kívánni valók az emberek cselekedeteivel kapcsolatban, a törvénykönyv rendkívül nagy érdemének tartom, hogy minden szabályában erre a magasabb erkölcsiségre, öntudatra ösztönöz. Nagyon jelentős dolog ez, hiszen még csak néhány év telt el a felszabadulás óta és ma még elég sokan vannak, akik a kapitalista magántulajdonos módján gondolkoznak és ma még él az a bizonyos rossz értelemben vett üzleti, kereskedői felfogás is, amelynek alapján nagyon sokan a kapott engedéllyel visszaélve, meg nem engedett módon, például áruk közvetítésével foglalkoznak, de bőven vannak olyanok is, akik uzsorás feltételek mellett adnak kölcsönt. A mi kerületünkben ismerek egy asztalost, aki nem a maga által készített bútorokat árusítja, hanem kész bútort vásárol és azt adja tovább, holott erre egyáltalán nincs engedélye. Engedélye csak arra vonatkozik, hogy az általa készített bútorokat árusíthassa. Sajnos, vannak ilyen esetek és ezt még tovább is sorolhatnám Ügy gondolom, ez a burzsoá hatás, amely — sajnos — tovább él, és amelynek jeleit látni lehet, más esetekben is megnyilvánul. A miniszter elvtárs is beszélt arról, hogy főleg a vidéki bíróságok előtt milyen gyakran fordul elő, hogy az évjáradéki és tartási szerződések során elkeseredett viták merülnek fel. Sokszor tehet elszomorító eseteket hallani, s ezek bizony sok problémát okoznak a bíróságoknak. Elég gyakori, hogy rokonok vagy ismerősök vállalkoznak arra, hogy eltartanak öregeket a vagyonuk fejében, ami rendszerint a családi ház. Nem hosszú idő múlva aztán, amikor a vagyont már megszerezték, az eltartók kezdenek nem megfelelően gondoskodni az öregekről, sőt nem egy esetben arra törekszenek, hogy kiüldözzék őket a vagyonból. Ezután következik az, hogy az öregek eltartását az államra akarják hárítani. Ügy hiszem, világos, hogy ilyen jelenségek ellen csak a társadalom új erkölcsiségének általánossá tételével lehet küzdeni. Nagyon hasznos segédeszköz ehhez ez az új Polgári Törvénykönyv, s itt külön szeretném megköszönni készítőinek, hogy az évjáradéki és tartási szerződésekre vonatkozó részbe beiktatták a Magyar Nők Országos Tanácsának azt a javaslatát, hogy a jövőben a szerződő felek magatartását az illetékes tanácsok végrehajtó bizottságai, illetve illetékes osztályai ellenőrizzék. A törvénykönyv egyik-másik szabályának elolvasása alapján úgy gondolom, e szabályok betartása tulajdonképpen könnyen lehetséges minden becsületes ember számára. Mindössze annak az egynek a felismerése szükséges hozzá, hogy az én egyéni érdekem azonos a másik em°RSZAGGYÜLES1 ÉRTESÍTŐ 17