Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-7

383 Az országgyűlés 7. ülése 1959. évi július 30-án, csütörtökön 384 ber és az egész társadalom érdekével. Nálunk ugyanis felszámolódóban vannak azok a kibékíthetetlen ellentétek, amelyek a múltban voltak meg a vagyonosok és vagyontalanok között. Csak kivételes esetekről tudunk, amikor egyik ember kizsákmányolja a másikat. A kibékíthetetlen ellentétek tehát felszámolódóban vannak és a társadalmat vezető erő az egységben tömörült dolgozók egésze, amelynek erősségét az adja meg, hogy ebben az egészben a részvevő emberek egyéni és társadalmi érdeke azonos. Ez a történelmi és társadalmi körülmény követeli meg minden állampolgártól, hogy a szocialista együttélés és együttműködés szabályai és követelményei szerint járjon el. Ma sok mindent elítélünk a mi követelményeink alapján, ami a múltban természetes volt. A múltban például természetes volt — és a burzsoá társadalmakban ma is az — hogy az egyén kizárólag saját belátása szerint segít embertársának, ami azt jelenti, hogy ha egy ember bajban van, sem az államtól, sem polgártársától nem kap segítséget, mert ez a jóindulatra van bízva, jóindulat pedig vagy van vagy nincs. Egyébként ezt az állapotot tükrözik a burzsoá államok törvényei is. Szerződéseik szabályzata például kimondja egyik alapvető tételében, hogy aki a szerződés alapján jogosított valamire, nem köteles szerződő társát segíteni abban, hogy eleget tehessen a szerződésben vállalt kötelezettségének. Akik a múltban falun éltek, vagy most élnek falun, tudhatják, milyen sok mezőgazdasági termék ment tönkre azért, mert például a nagy dologidőben az a földbirtokos vagy felvásárló — bár tudott volna — nem biztosított igavonót annak a kisparasztnak, ezért az nem tudta rendeltetési helyére' szállítani, illetve pénzzé tenni az áruját. Nem mondom, hogy ma nem fordul elő, hogy egyik szerződő nem segít a másiknak, a lényeges különbség azonban az, hogy ma az egészségesen gondolkodó emberek sokasága ezt elítéli. Főleg elítéli — a múlt törvényeivel ellentétben — ez a mostani javaslat. De hozhatok egy másik példát is. Burzsoá jogászok azt is természetesnek tartják, illetve egyértelműen azt a felfogást képviselik, hogy például egy adásvételi szerződés esetén a dolog megvásárlója semmi másra nem köteles, csupán az ellenérték megfizetésére. Megteheti azonban azt is, hogy minden különösebb indokolás nélkül felbontja a szerződést és ilyenkor legfeljebb bizonyos kártérítést köteles fizetni szerződő társának. Hogy azután mi lesz a sorsa annak a bizonyos dolognak, az őt már nem érdekli. Nálunk ilyesmit ma már nem szabad és nem lehet eltűrni sem szerv, sem bárki részéről. Éppen ezért a mi szerződéses viszonyaink ki is mondják, hogy „a jogosult itt a kötelezettnek szerződő társa és nem ellenfele, az érdekeik ugyanis lényegében közösek. Ezért a jogosult maga is köteles a szerződés teljesítését a maga módján elősegíteni!" Például a megrendelő köteles a vállalkozó számára — ha ebben megállapodtak — megfelelő helyet biztosítani a szállítás teljesítéséhez, vagy — ha a megállapodásban benne van — a szerződéshez a megfelelő anyagot eljuttatni, vagy fuvarozás esetén például a feladónak kívánságait időben közölnie kell a fuvaroztatóval. Hogy még egy példát mondjak, a burzsoá jogrendszerek például azt sem tartják elítélendőnek, ha a hitelező a neki járó szolgáltatást késedelmesen veszi át. De ez is természetes az o körülményeik között, hiszen az üzleti forgalomban egymástól elszigetelt árutulajdonosok vesznek részt, akiknek teljesen egyéni ügyük, hogy átveszik-e azt az árut, vagy késedelmesen veszik-e át. Ma nálunk ez nem lehet egyéni ügyMint látjuk tehát, a burzsoá törvényes rendelkezések szinte feljogosítanak a felelőtlenségre, a hanyagságra és — nyugodtan merem mondani — nem egy esetben az embertelenségre^ is. De nem is lehet másképpen. Hiába is beszélnénk kapitalista körülmények között segítségnyújtásról, egymással való kölcsönös együttműködésről, emberségről, amikor a magántulajdonból adódó társadalmi viszonyok olyanok, hogy a nagy tulajdonos letiporja a kis tulajdonost, hogy a vagyonos a vagyontalan kizsákmányolása útján gazdagodik. Ez az a helyzet, amelyből az ilyen törvények születnek, és nem hogy tiltanák ezeket a jelenségeket, hanem inkább megerősítik, hiszen a törvények alkotói maguk a kizsákmányolók és kiszolgálóik. Nem szorul magyarázatra, hogy nálunk ezek a törvények természetesen hatályukat vesztették, illetve idejüket múlták. Az új helyzetnek megfelelő Polgári Törvénykönyv javaslata előttünk fekszik. Ez azért szükséges, hogy — a törvénykönyv szavaival élve — az együttélést, együttműködést „a társadalom anyagi és kulturális szükségletének tervszerű, egyre növekvő mértékű kielégítése, a szocializmus építése érdekében szabályozza"» vagyis hogy megszilárdítsa azokat, akik már eljutottak a kölcsönös segítség szükségességének felismeréséhez és egyúttal ösztönözze azokat, akik szocialista öntudatukban még elmaradnak. A szocialista öntudat igényével lép fel a Polgári Törvénykönyv különösen a jogok gyakorlásáról és a kötelezettségekről szóló fejezetben, amikor ugyanis kimondja: „A törvény tiltja a joggal való visszaélés^." Még a tulajdonjognál is nyíltan, őszintén és becsületesen megmondjuk, hogy a tulajdonjog, bár a tulajdonos számára széles jogkört biztosít, mégsem jogosítja fel őt arra, hogy tulajdonát ellentétes célra használja fel, mint amire az szolgálna. Az állami szocialista tulajdon vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a tulajdont kezelő állami szervek — amint ezt a 171. paragrafus kimondja — „kötelesek a kezelésükbe adott vagyontárgyakat rendeltetésüknek megfelelően & tervek teljesítése érdekében, illetőleg az állam által megszabott célra felhasználni". A szövetkezetek tekintetében pedig kimondja, hogy „a szövetkezeti szocialista tulajdon kereteit a szövetkezet gazdasági és társadalmi célja határozza meg". A magántulajdon egészére pedig az a törvényi rendelkezés irányadó, hogy a köz érdekelj nem sértheti, személyi szükségletek kielégítését szolgálhatja, és néni válhat a kizsákmányolás eszközévé. Mi tehát nem jogosítjuk fel — ellentétben a burzsoá törvényekkel — a magántulaj'