Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-7

373 Az országgyűlés 7. ülése 1959. évi július 30-án, csütörtökön 374 és vagyoni jogok és érdekek semmiféle törvénytelen, önkényes megsértését. Az állampolgári jogoknak ez a következetes védelme azonban elválaszthatatlanul egybefügg az állampolgári kötelességek teljesítésével. Ezért a jogalkalmazóknak az állampolgári jogok és érdekek védelmével egy időben arra kell törekedniük, hogy feltétlenül érvényre juttassák azokat a kötelezettségeket is, amelyek az egyes állampolgárokat és szervezeteket az állam irányában terhelik. Csak a jogok és kötelezettségek ilyen elszakíthatatlanul egységes védelme, illetőleg érvényesítése biztosíthatja a törvényesség minden irányú megvalósulását. A most mondottakkal is hangsúlyozottan aláhúzni kívántam, hogy a törvényesség megtartása kétoldalú követelmény. A törvény alapján kell mindig eljárnia a bírónak, s a törvényben foglalt elveket kell követnie akkor is, ha kifejezett rendelkezés valamilyen jogesetre nem található. Tőlünk teljesen idegen az a szemlélet, amelyet például a svájci polgári törvénykönyv tartalmaz, amely törvényi vagy szokás jogi szabály hiányában a bírót arra utasítja, hogy oly szabály alapján döntsön, amelyet mint törvényhozó állítana fel. Mi — az Alkotmány tételeit követve — semmiféle jogalkotói szereppel a bíróságot nem ruházhatjuk és nem is ruházzuk fel. A Polgári Törvénykönyv létrehozásával a jogalkotás munkáját az országgyűlés végzi el. Ehelyett a bíróságoktól a feltétlen törvénytiszteletet, s a törvényeknek a népi demokratikus állam gazdasági és társadalmi rendjével összhangban álló értelmezését és alkalmazását kívánjuk. S a bírák számára a megtisztelő feladat jelentősége annál inkább növekszik, mert az előttünk fekvő javaslat 7. paragrafusa — egyébként ugyancsak a törvényesség mind szélesebb kibontakoztatása érdekében — a polgári jogok érvényesítését általában a bíróságokra bízza. De a jogalkalmazók mellett a törvények feltétlen megtartását kívánjuk az állampolgároktól is. Még akkor is, ha az egyéni érdekeik esetleg és látszólag pillanatnyilag ellentétesek az általános társadalmi érdekekkel. Nem tagadjuk, hogy az egyes állampolgároknak szűk egyéni érdeke a társadalmi érdekekkel esetleg egyes konkrét esetekben összeütközésbe kerülhet. Az egyéni érdeket és a közérdeket azonban mi mégsem állítjuk — és nem is állíthatjuk — szembe, hiszen a kettő közötl még esetlegesen sem áll fenn, antagonisztikus, kibékíthetetlen ellentét, hanem éppen a törvények alapján feloldható és ezért legfeljebb ideigóráig mutatkozó ütközés. Tisztelt Országgyűlés! Teljes mértékben osztom a miniszteri előadói beszédnek azt a megállapítását is, hogy a Polgári Törvénykönyv megalkotása kétségbevonhatatlan jele népi demokratikus társadalmi rendünk szilárdságának és fejlődésének. Ilyen értelémben a Polgári Törvénykönyv megalkotása nem egyszerű jogalkotási aktus, hanem igen jelentős politikai tett is. Előmozdítja gazdasági-társadalmi fejlődésünket, bizonyítja rendszerünk teremtő erejét, állami munkánk színvonalát és a törvényesség megszilárdításán keresztül a szocialista társadalmi rendünk mély humánumát és erkölcsi magasabbrendűségét. Jogos öröm tölthet el bennünket, hogy az ellenforradalom pusztítása után alig két és fél évvel egy ilyen nagy jelentőségű törvénnyel léphetünk dolgozó népünk és a nemzetközi közvélemény elé. És e jogalkotással nemcsak a jelennek egy fontos, szükségszerű feladatát oldjuk meg, de mint annyi más kérdésben, mi valósítjuk meg a magyar múlt legjobbjainak több mint száz évvel ezelőtti dicséretes törekvését is. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül úgy gondolom, dicséret illeti az Igazságügyminisztérium dolgozóit, azokat az egyetemi tanárokat és gyakorlati és elrhéleti jogászokat, akik e törvénykönyv megalkotását munkájukkal, szaktanácsukkal lehetővé tették. Az elmondottak alapján és mert e törvénykönyvnek előrevivő szerepe van a szocializmus építésében, azt segíti, a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot a módosító javaslatokkal együtt elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik: Sasi János képviselőtársunk. SASI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről számos jogszabályi rendelkezést tartalmaz a mezőgazdasági termeléssel és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatosan, így mezőgazdasági vonatkozásban is igen fontos jelentőséggel bír. Pártunk és kormányunk tevékenysége arra irányul, hogy az iparhoz és más területekhez hasonlóan, a mezőgazdaságban is létrejöjjön a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság, hogy a dolgozó parasztság önkéntes elhatározásából minél előbb a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra térjen át. Véleményem szerint, amíg ez bekövetkezik, még bizonyos időre van szükségünk. Igaz, hogy ezen a téren különösen ez év első hónapjaiban főleg a párt és a kormány helyes mezőgazdasági politikájának eredményeképpen örvendetes előrehaladás történt. A falun már sok jól működő, gazdaságilag erős termelőszövetkezetet találunk, a mezőgazdaság egyéb szocialista szektorai mellett. De mezőgazdaságunkban még jelentős szerepet töltenek be számukkal és területükkel egyaránt az egyéni parasztgazdaságok is. Ebből kifolyólag egész mezőgazdaságunkat kettősség jellemzi. Egyrészt kialakultak a mezőgazdaság szocialista szektorai, ahol a termelés fejlettebb, nagyüzemi módszerekkel, a technika vívmányainak alkalmazásával történik. Ez a szektor állandóan bővül és szilárdul. Másrészt kisárutermelő jellegükkel, ahol a termelés még kezdetleges módon megy végbe, jelen vannak az egyéni parasztgazdaságok is. Mezőgazdasági kérdések és így a Polgári Törvénykönyv és a mezőgazdaság kapcsolatának vizsgálatánál is ezt a kettősséget figyelembe kell venni. Társadalmi életünk alakításához törvényeink és jogszabályaink jelentős mértékben hozzájá>