Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-7
375 Az országgyűlés 7. ülése 1959. évi július 30-án, csütörtökön 376 íulnak. Ezen a téren a Polgári Törvénykönyv is jelentős szerepet tölt be. Véleményem szerint a korábbi évek során a mezőgazdasági politikában elkövetett hibák bizonyos mértékben viszszavezethetők arra is, hogy nem voltak minden esetben olyan jogszabályok, amelyek megjelölték volna a tennivalókat, egyértelműen eligazítottak volna fontos jogi kérdésekben rögzítették volna minden dolgozó paraszt számára, milyen jogai és kötelezettségei vannak, mint termelőszövetkezeti tagnak, ha pedig egyéni dolgozó parasztról volt szó, hogy tulajdonjoga alapján mit tehet és mit nem. Például, ha termelési szerződést köt, milyen igényei lehetnek, és így tovább. Egyes kérdéseket különböző jogszabályok egyáltalán nem rendeztek, ezek között sokszor olyan fontos kérdéseket sem, mint például: mi a követendő eljárás, ha valaki haszonbérelt, vagy haszonélvezettel terhelt földdel lép be a termelőszövetkezetbe, a termelőszövetkezetben levő föld öröklése hogyan történjék, vagy olyan fontos kérdésnek, mint a földjáradék fizetése, igen bizonytalanok voltak a szabályai. Ezek a gyakorlatban ingadozáshoz vezettek, sok középparasztot, főleg a földdel rendelkező idősebb parasztokat visszatartották a termelőszövetkezetbe -való belépéstől. A sok közül egy példa: özv. Csólig Pálné és testvére 74, illetve 70 éves patosfai lakosok azért nem léptek be a termelőszövetkezetbe, mert 7 hold földjük után földjáradékot — mivel a termelőszövetkezet azt nem fizetett — nem kaptak volna. Az, hogy a földjáradék fizetésének kérdése jogszabályilag is rendezésre került, sok ilyen problémát oldott meg, úgy hogy ez év során a termelőszövetkezetekbe aránylag sok középparaszt belépett. Sok problémát okozott, hogy a jogszabályok által rendezett kérdésekben nagyszámú rendelet és utasítás volt érvényben. Azok sokaságából az egyszerű emberek képtelenek voltak magukat kiismerni. A Polgári Törvénykönyv tervezete nagymértékben csökkenti ezeket a problémákat, mert sok rendelkezést egy csokorba kötve, érthetően és világosan magábafoglal. A mi népünk többségében tiszteli és betartja a törvényeket, különösen akkor, ha azt tapasztalja, hogy azok mindenkire egyformán kötelezők. Éppen ezért messzemenően egyetértek a miniszter elvtárs előadói beszédében tett azzal a megállapítással, hogy a jövőben még fokozottabban kell törekedni arra, hogy törvényeink, azok végrehajtási utasításai, az egyszerű embe•rek számára is könnyen érthető nyelven legyenek megszövegezve. Ezen a téren máris komoly előrehaladást tapasztalhatunk. Egyre inkább születnek olyan jogszabályok, amelyeket dolgozó népünk elé tudunk tárni, ha ügyes-bajos dolgaikban akarunk segíteni, vagy ha a szövetkezeti mozgalomról, a szövetkezeti gazdálkodásról és egyéb kérdésekről beszélgetünk választóinkkal. Igen jó hatással volt parasztságunkra a termelőszövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet, amely világosan meghatározza, hogy a termelőszövetkezetbe való belépés után milyen jogok illetik meg és milyen kötelezettségek terhelik a termelőszövetkezeti tagot. A dolgozó parasztság annál is inkább hitelt ad törvényeinknek és tiszteli azokat, mert napról napra azt tapasztalja, hogy a párt és a kormány az összes állami és társadalmi szervektől szigorúan elvárja a törvények betartását és hogy a szervek mindenben a törvények előírásai szerint járnak el. Á törvényjavaslat tanulmányozása során js azt tapasztaltam, hogy a javaslat számos, a mezőgazdasággal szorosan összefüggő rendelkezést tartalmaz. A szövetkezetbe tömörült parasztság érdekeinek szem előtt tartásával rendezi a szövetkezeteket érintő kérdéseket, de ugyanakkor megfelelő figyelemmel van a mezőgazdaságban még meglevő nem szocialista szektorra is. Egy olyan törvénynek, amely a szocializmusba való átmenet időszakában készül el és lep hatályba, számot kell vetnie az átmeneti időszak viszonyaival. Szükségképpen figyelembe kell vennie — és ez jellemzi a Polgári Törvénykönyvet is — a mezőgazdaságban még meglevő kettősséget. Felvetődik a kérdés, hogy azok a szabályai, melyek az átmenet viszonyai között, a még meglevő magántulajdont rendezik, nem akadályozzák-e a magántulajdoni viszonyoknak szocialista viszonyokkal való felváltását? Nincs-e olyan veszély, hogy ezek a rendelkezések a föld áru jellegét konzerválják, nem fokozzák-e a föld adás-vételére való hajlamot, ebből kifolyólag nem lassítják-e a szocialista mezőgazdasági szektorok fejlődését? A törvényjavaslat tanulmányozása alapján arra a megállapításra jutottam, hogy nem akadályozza, hanem messzemenően elősegíti a törvénytervezet a mezőgazdaság szocialista szektorainak további fejlődését. Már szóltam arról, hogy a Polgári Törvénykönyvnek figyelemmel kell lennie a mezőgazdaságban még meglevő kettősségre. A törvényjavaslat figyelembe veszi azt, hogy parasztságunk többsége akkor választja a szövetkezeti utat, amikor a nagyüzemi termelési mód magasabbrendűségéről meggyőződik, s gyakorlati példákon keresztül is bebizonyosodik előtte, hogy a szövetkezetben folytatott termelés számára magasabb életszínvonalat, jelentős anyagi és kulturális felemelkedést biztosít. Míg dolgozó parasztságunk ehhez a felismeréshez eljut, fontos, hogy népi demokráciánk politikáját, célkitűzéseit magáénak érezze, bizalommal legyen a felsőbb és a helyi vezetés intézkedései iránt. Elhatározása megerősödésében befolyásolja, ha azt látja, hogy az állam adott szavának eleget tesz, s mindaddig megfelelő termelési lehetőséget teremt számukra is, amíg a szövetkezetbe való belépésre elhatározzák magukat. Meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat 91. szakaszában kifejtett azt a politikai tételt, amel* szerint az egyénileg dolgozó parasztok is az állam támogatását élvezik, dolgozó parasztságunk nagy megelégedéssel veszi tudomásul. Ugyanakkor, amikor a Polgári Törvénykönyv a magánszektorra is tartalmaz rendelke™wt\ ! te 7 nész etes, hogy a rendelkezéseknek tárta mukban és a mindennapi életben történő alkalmazásuk során is meg kell akadályozniuk mindenfajta kapitalizálódási törekvést. Nem
