Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-7

365 Az országgyűlés 7. ülése 1959. évi július 30-án, csütörtökön 366 gadott megoldások és az ennek nyomán tett megmegállapítások meggyőzően bizonyítják, hogy a Polgári Törvénykönyv javaslata tartalmában és formájában következetesen szocialista alkotás, hogy szilárd alapkövét jelenti a szocialista jogrendszer teljes kiépítésének és világos szabályaival, előremutató megoldásaival, a dolgozó nép jogtudatának megfelelő alapelveivel be tudja tölteni azt a megtisztelő feladatot, amely a szocialista jogalkotás osztályrészéül jutott: segítséget fog nyújtani a szocializmus további építéséhez és megvalósításához, hozzájárul a szocialista erkölcs érvényrejuttatásához és megszilárdításához és ezzel megvalósítja azt az összhangot, amelynek a társadalmi viszonyok és az azokat szabályozó jogintézmények között szükségképpen fenn kell állnia. Végül röviden tájékoztatni kívánom a tisztelt Országgyűlést arról, miképpen foglalkozott az előttünk fekvő törvényjavaslattal az Országgyűlés jogi- és igazságügyi bizottsága. A bizottság, amelynek egyes tagjai az előkészítés munkájába is befolytak, két ülésen foglalkozott a nagy terjedelmű törvényjavaslattal és annak indokolásával. A két ülésen egyes jelentősebb kérdésekről beható vita alakult ki, s ennek eredményeként néhány érdemi és szövegezési kérdésben a bizottság módosító, illetve kiegészítő javaslatokat terjesztett az Országgyűlés elé. Ezeket a javaslatokat tisztelt Képviselőtársaim megkapták, azokkal mindenben egyetértek. A módosító javaslatok kétirányúak. A jogiés igazságügyi bizottság egyrészt megállapította, hogy néhány hasonló vagy rokon intézménynél, egyes rendelkezések megszövegezésénél a javaslatban szükségtelen eltérések mutatkoztak. Másrészt pedig néhány helyen teljesen azonos jellegű rendelkezéseket eltérően szövegeztünk meg. Ezért a bizottság szükségesnek tartotta, hogy a felesleges eltérések kiküszöbölésével a szöveg a megfelelő helyeken azonos legyen. A jogi és igazságügyi bizottság abban a kérdésben is állást foglalt, hogy mi legyen a törvényjavaslat tárgyalási módja. A bizottság nevében az Országgyűlés ügyrendjének 32. paragrafusa alapján azt a javaslatot terjesztem a tisztelt Országgyűlés elé, hogy a Polgári Törvénykönyv javaslatát általánosságban és részleteiben együttesen tárgyalja és azt a jogi és igazságügyi bizottság által javasolt módosításokkal fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter elvtárs, a törvényjavaslat előadója, a jogi és igazságügyi bizottság határozatának megfelelően, javasolta: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvének általános és részletes vitáját együttesen folytassa le. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslat tárgyalási módjára tett javaslatot elfogadja-e? (Igen.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános és részletes vitáját együttesen folytatja le. Tisztelt Országgyűlés, az ülést 15 percre felfüggesztem. (Szünet után. 11.03—11.20.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz dr. Dabrónaki Gyula, Sasi János, Bodonyi Pálné és dr. Tatár-Kiss Lajos képviselőtársaink jelentkeztek szólásra. Dr. Dabrónaki Gyula képviselőtársunkat illeti a szó. DR. DABRÓNAKI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslattal különösen két szempontból kívánok foglalkozni: történelmi szempontból és a szocialista törvényesség szempontjából. Az igazságügyminiszter elvtárs előadói beszédében a Polgári Törvénykönyv megalkotásának jelentőségét többek között azzal támasztotta alá, hogy Magyarországon mindezideig egységes, a polgári jog egész anyagát átfogó kódex nem készült, pontosabban az elkészült tervezetek, illetve javaslatok törvényerőre nem emelkedtek. Ez a tény pedig annál inkább feltűnő, mert jól ismert, hogy a múlt rendszer Magyarországának urai oly gyakran hirdették, hogy „jogásznemzet vagyunk". Ezzel a hangulatos szólammal egyrészt arra akartak utalni, hogy Magyarországon az ítélkezés szilárdan, a törvények alapján történik, méghozzá oly törvények alapján, amelyeket-— ahogy ők mondották — a „magyar nemzeti géniusz, a „magyar alkotó szellem" teremtett meg. Hogy a „jogász-nemzet" voltunkról szóló hangzatos állítások mennyire hamisak voltak, azt meggyőzőbben alig bizonyítja más, mint épp a felszabadulás előtti magyar magánjogi jogalkotás és jogalkalmazás sorsa és helyzete. Magyarországon a magánjogi természetű, tehát elsősorban a vagyonjogi jellegű viták eldöntésében a bíró szilárdan a törvények alapján soha nem állt, de nem is állhatott, egyszerűen azért, mert ilyen törvények nem voltak. Ehelyett a joganyagot épp a bíróságok tevékenysége által kitermelt, szükség esetén könnyen módosítható, s ezért bizonytalan szabályok, döntések képezték. Természetes, hogy a dolgozók széles tömegeinek az így kialakult joganyaghoz nem sok köze volt, s a misztikusan hangoztatott nemzeti alkotó géniusz — amely az urak szerint a nemzet, a nép egyetemességét jelentette volna — nemhogy az egyébként létre sem jött törvénykönyv tartalmára nem gyakorolhatott befolyást, de a nép egésze számára idegen és megismerhetetlen volt az egyéb formában kialakított nagyszámú magánjogi szabály, jogtétel, előírás is. A nép jogteremtő erejéről, jogalkotási tevékenységéről — bizonyos külföldi hatásra is — egész ideológiát gyártottak. Ez az ideológia abban állt, hogy szavakban igyekeztek a kizsákmányolókat és kizsákmányoltakat, a kiváltságosokat és elnyomottakat egyenlő szintre helyezni. Feltétlenül meg kell állnunk annál a ténynél, hogy a múltban a magánjogi törvénykönyv megalkotására irányuló kísérletek sorozatosan kudarcot vallottak és ezzel hazánk az európai államok között majdnem egyedülállóan (Angliával együtt) mondhatta magáénak azt a két-es dicsőséget, hogy magánjogi kódexszel nem rendelkezik.