Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-7

359 Az országgyűlés 7. ülése 1959. évi július 30-án, csütörtökön 360 Nagy gondot fordít a javaslat a szövetkezeti tulajdon védelmére is, és elsősorban a szövet- ! kezeti tagoktól várja el, hogy a szövetkezet vagyonának, védelmében fokozott körültekintéssel, elővigyázattal járjanak el. Az állami és szövetkezeti tulajdont védő rendelkezésekhez a legszorosabban kapcsolódnak azok a szabályok, amelyek a társadalmi tulajdon tárgyain bekövetkező károsodás megakadályozását célozzák. E szabályok közül különösen kiemelkedő az, amely különleges előnyöket —i elsősorban teljes kártalanítást — biztosít azok számára, akik a társadalmi tulajdon megvédése érdekében áldozatos magatartást tanúsítottak, s ennek során testi épségükben vagy vagyonúkban kárt szenvedtek. A javaslat azonban nem csupán a társadalmi tulajdont részesíti védelemben. Védi a dolgozók személyi tulajdonát is, hiszen a személyi tulajdon a dolgozók munkájának eredménye, tárgyai az életszükséglet kielégítését célozzák és gyarapodásuk egyben az életszínvonal emelkedését jelzi. Természetesen ez a gyarapodás a társadalmi tulajdon erősödését feltételezi, hiszen a fogyasztási javak bőségét csupán az azokat előállító termelési eszközök szilárd társadalmi tulajdona eredményezheti. Itt említem meg, hogy a javaslat az Alkotmánnyal összhangban védi a termelőeszközökön fennálló magántulajdont is. Fejlődésünk jelenlegi szakaszán ugyanis — bár egyre szűkülő 'körben — még számolnunk kell a föld és kismértékben egyéb termelőeszközök magántulajdonával. A párt politikájának tesz eleget a javaslat, amikor a magántulajdonos dolgozó parasztok és kisiparosok számára is megteremti a termelési biztonságot, feltéve, hogy tevékenységük nem sérti a köz érdekeit. Tisztelt Országgyűlés! Nyugaton ellenséges körök azt a rágalmat terjesztik, hogy új jogszabályainkkal — közöttük a Polgári Törvénykönyvvel — a népi demokratikus állam az állampolgárokat meg akarja fosztani tulajdonuktól. Ilyen ellenséges megnyilatkozások az elmúlt hetekben itt bent, az országban is hallhatók voltak. Azt hiszem, a tulajdon különböző formáinak védelmével kapcsolatban a javaslatból csak vázlatosan ismertetett néhány tétel is világosan megmutatja ennek az ellenséges propagandának a tarthatatlanságát. Mégis mi az oka annak, hogy a külső és belső ellenség ilyen ostoba és képtelen vádaskodással próbálkozik? Nem más, minthogy napról napra erősebbek vagyunk és ez az ellenség propagandáját nehéz helyzetbe hozza. Az ellenség aknamunkájának egyik fő célja, hogy igyekeznek politikai nyugtalanságot, bizonytalanságot kelteni az ország lakossága körében. A párt és a kormány következetes és eredményes politikája azonban ezt mind nehezebbé teszi számukra. Ilyen körülmények között az ellenség kénytelen olyan módszereket is alkalmazni, amelyeknek az eredménytelensége végső soron előtte is nyilvánvaló. Ilyen módszer például egy készülő és mindenki által még nem ismert törvényjavaslatról valótlanságokat terjeszteni. A cél: legalább ideigóráig bizonytalanságot, nyugtalanságot kelteni, hiszen eredményeink láttán az ellenség kény te-' len már ezzel is megelégedni. Az ilyen valótlan ságok terjesztésének természetesen csak igen szűk körben és csak nagyon rövid ideig lehet sikere. A szocialista társadalom a tulajdonviszonyok megváltoztatásával és a kizsákmányolás megszüntetésével új, tisztultabb erkölcsi eszményeket valósít meg. A kapitalista társadalom könyörtelen harcát „mindenki mindenki ellen" — a felszabadult társadalomban együttélő, egymást segítő, a köz érdekében munkálkodó öntudatos dolgozók kollektívája váltja fel. Az új társadalom új erkölcsiségének kifejezésre kell jutnia a szocialista jogszabályok magasabb erkölcsi színvonalában is, s éppen ezért tanulságosnak tartom, ha a javaslat rendelkezéseit abból a' szempontból is végigtekintjük, hogyan tükröződnek bennük a szocialista együttélés szabályai. Anélkül, hogy teljességre törekedném, hiszen a szocialista együttélés szabályai a javaslat valamennyi rendelkezésén végighúzódnak, úgy vélem, hasznos lesz, ha néhány jellemző példáját felhozom az új szocialista erkölcs követelményeit kielégítő jogi megoldásoknak. Mindjárt a bevezető rendelkezések között megtaláljuk a jogok gyakorlása tekintetében alkalmazandó alapvető szabályt. Eszerint a feleknek a közösség érdekeivel összhangban álló magatartást kell tanúsítaniuk. A felek kötelessége, hogy vagyoni vonatkozású ügyeik lebonyolítása során egyéni érdekeik körén túl ne tévesszék szem elől a szocialista társadalom érdekeit sem. A szabályt kiegészíti a joggal való visszaélés tilalma, amely kizárja, hogy bárki jogával úgy éljen, hogy az mások szükségtelen zaklatását eredményezze. Az egyént illető jog elismerése és Védelme mellett tehát a törvény nevel egyfelől a köz érdekének a tiszteletére, másfelől embertársaink megbecsülésére. A jogok gyakorlására vonatkozó rendelkezést még konkrétabbá teszi, a szocialista erkölcscsel az összhangot még inkább biztosítja a szerződések semmisségére vonatkozó szabály. Eszerint nemcsak a jogszabályba ütköző szerződés semmis, hanem a törvény megtagadja az elismerést azoktól a szerződésektől is, amelyek a dolgozók érdekeibe ütköznek, vagy a szocialista együttélés követelményeit sértik. Nyilvánvaló ennek alapján, hogy például az állam megkárosítására vezető szerződések érvénytelenek. A tiltott, a dolgozó nép érdekeibe vagy a szocialista együttélés követelményeibe ütköző szerződés érvénytelensége esetén a bírói gyakorlat számára régtől fogva nehézséget okozott az érvénytelenség következményeinek levonása. Korábbi jogunk szerint ugvanis, ha a szerződés érvénytelen volt, a szerződő feleknek kölcsönösen vissza kellett egymásnak adniuk azt, amit a másiktól kaptak. Nyilvánvaló azonban, hogy keveset kockáztat az az uzsorás, akit bíróság kötelez arra, hogy az uzsorás előnyt a másik félnek visszaadja, de a kiuzsorázottat arra kötelezi, hogy az uzsorára kapott kölcsönt fizesse vissza. Ezen az uzsorás csak nyerni tudott. Ezért nagy i jelentőségű a' javaslatnak az a szabálya, amely