Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-7

357 Az országgyűlés 7. ülése 1959 így széles körben adjon lehetőséget a bíróságnak a jogszabály értelmezésére. A törvény szabályainak helyes alkalmazása a bíróságtól politikai szilárdságot, és széleskörű szakmai felkészültséget igényel. Tévedés volna azt hinni, hogy a polgári jog írásbafoglalásával a bíró feladata leegyszerűsödik és szinte gépiessé válik, mert nincs más dolga, mint az adott jogesetre ráhúzni a törvény szabályait. A törvény a polgári jogviszonyok szilárd kerete, amelyből a bíró ki nem léphet, de amelyen belül tág értelmezési szabadság biztosítja az összhangot. A szokásjog végső fokon a bíró teljes kötetlenségével egyértelmű, ami a szocialista törvényességgel nem fér össze. De a szocialista fejlődéssel nem fér össze a bíró teljes kötöttsége sem. Ezért a javaslat a Polgári Törvénykönyvben a törvény szilárdságát a bírói értelmezés rugalmasságával köti össze. Éppen az a körülmény, hogy a jognak a gazdasági alap fejlődését, a szocializmus építését kell szolgálnia, komoly és felelősségteljes, de egyben megtisztelő feladatot hárít bíráinkra. A bírák e feladatot csak szüntelen önképzéssel, politikai tájékozottságuk fokozásával, a párt- és kormányhatározatok mélyreható ismeretével és azoknak maradéktalan betartásával lesznek képesek ellátni. Gondoskodni fogunk arról, hogy az ehhez szükséges segítséget minden tekintetben biztosítsuk számukra. Mielőtt rátérek a javaslat rendelkezéseinek érdemi ismertetésére, még egy szempontra hívom fel a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Ez pedig a javaslat fogalmazása, stílusa, kifejezésmódja. A mi törvényeink ezen a téren jelentősen eltérnek a burzsoá jogalkotás termékeitől. A burzsoá törvényszerkesztők megelégedtek azzal, ha a jogszabályok csak egy szűk réteg, a „kiváltságosak" számára voltak érthetők. Tisztelt képviselőtársaim előtt is bizonyára ismertek az olyan esetek, amikor egyszerű emberek, a kizsákmányolt osztályok tagjai igazukat nem tudták érvényre juttatni, vagy megvédeni, mert nem tudtak eligazodni a jogszabályok útvesztőjében, arra pedig nem volt pénzük, hogy jogban járatos személyhez forduljanak. Engedjék meg, hogy ennek illusztrálására egy-két példát hozzak fel; hogyan fejezte ki ugyanazt a gondolatot a burzsoá kódex-tervezet és hogyan fejezi ki a mi törvényjavaslatunk. Az 1928-as javaslat 638. szakasza a haszonélvezetet így határozza meg: „Haszonélvezetnél fogva valamely dolog, jog, vagy vagyon akként szolgál meghatározott személy javára, hogy a jogosult, amennyiben a törvényből, vagy a felek rendelkezéséből más nem következik, a haszonélvezet tárgyának minden gyümölcsét szedheti és egyéb hasznait élvezheti." A mi javaslatunk erről így ír: — „Haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti." Az 1928-as javaslat 2144. szakasza az öröklési jog körében a következő rendelkezést tartalmazta: „Az öröklésből akár az örökség megnyílta előtt, akár az után kieső ivadék helyébe lépő távolabbi ivadék vagy helyettes örökös oszévi július 30-án, csütörtökön 358 tályrabocsátani és osztályrészébe beszámítani köteles a neki magának juttatott osztályrabocsátandó adományokon felül azt is, amit a kieső ivadék mint örökös osztályrábocsátani és osztályrészébe beszámítani köteles lett volna." Biztos, hogy nem értette senki. (Derültség.) Mit mond erről a mi javaslatunk 621. paragrafusa? „Ha az Öröklésből kiesett személynek leszármazója van, ez utóbbi köteles a kiesett személy által kapott adományt osztályrábocsátani." Az összehasonlított szakaszok azonos gondolatokat fejeznek ki. Mi úgy szövegezzük meg törvényeinket, hogy a dolgozók könnyen eligazodjanak a különböző szabályokban és hogy tisztában legyenek jogaikkal és kötelezettségeikkel. Reméljük, hogy közérthetőségre törekvésünk eredményes volt. A tisztelt Országgyűlés előtt fekvő javaslat * természetére és terjedelmére tekintettel nem lehet célom, hogy részletesen ismertessem a benyújtott javaslatot. Ezért a következőkben csak arra szorítkozom, hogy néhány átfogó szempontból vegyem a javaslat rendelkezéseit vizsgálat alá. 1. Első ilyen szempontként vetném fel a javaslat által szabályozott életviszonyok körét. Mint ismeretes, a szocialista jogfejlődés a burzsoá magánjoggal szemben a polgári jog területét részben szűkebben, részben tágabban szabja meg. A kapitalista szemlélet árunak tekintette az ember legfontosabb életviszonyait, a családi viszonyokat és az ember munkaerejét is. A családjog és a munkajog felfogásunk szerint nem tartozik a Polgári Törvénykönyv rendszerébe. Ezek önálló jogágak. Ugyanakkor a szocialista polgári jog hatóköre tágabb is, mert magában foglalja azokat a kapitalista viszonyok között önállósult jogágazatokat — főleg a kereskedelmi jogot —, amelyek azonos, vagy rokon életviszonyokat párhuzamosan és gyakran eltérően szabályoztak. A Polgári Törvénykönyv szabályozási területe ezzel egységessé vált: a javaslat főleg az állampolgárok és a szocialista szervezetek vagyoni viszonyait szabályozza és e szabályozást azonos elvi alapokon tudja megoldani. 2. Második átfogó szempontként azt a kérdést kívánom megvizsgálni, hogy a javaslat milyen módon és milyen eszközökkel segíti elő a szocialista tulajdon fokozott védelmét. A javaslat eleve különbséget tesz a tulajdonjog különböző formái között, nyomatékosan kiemeli a társadalmi tulajdont — éspedig annak mindkét formáját, az állami és a szövetkezeti tulajdont — kimondja a társad-almi tulajdon megóvását és azt minden állampolgár kötelességévé teszi. Külön kiemeli a törvény az állami vállalat igazgatójának az állammal szemben fennálló felelősségét, akire az állami vagyon meghatározott részének igazgatása van bízva. Az újabb bírói gyakorlat nyomán kialakított szabálya a javaslatnak az, amely szerint, ha az ingatlannak vagy egyéb termelő eszközöknek a tulajdonjoga vitás, mindaddig, míg az ellenkező bizonyítást nem nyert, azt kell feltenni, hogy ezek állami tulajdonban állanak,