Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-7
353 Az országgyűlés 7. ülése 1959. évi július 3ö-án, csütörtökön 354 társadalmi rendszerünk szilárdságának is biztos jele Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy bevezetőben röviden összefoglaljam azokat a megfontolásokat, amelyek szükségessé és időszerűvé tették a Polgári Törvénykönyv javaslatának kidolgozását. A feudális-kapitalista Magyarországtól népi demokráciánk „olyan magánjogi jogrendszert kapott örökségbe, amely alkalmatlan volt arra, hogy az épülő szocializmus viszonyai között a jog előrevivő, szolgáló szerepét betöltse. Ez a magánjog ugyanis nemcsak gyökerében eltérő társadalmi-gazdasági viszonyokon nyugodott, hanem — egységes kódex hiányában — a százesztendős bírói gyakorlat szövevényéből állott. Ilyen jogrendszerben az eligazodás csak a beavatottak számára volt lehetséges. Ilyen áttekinthetetlen, bizonytalan és bonyolult jogrendszer — függetlenül a szabályok kapitalisla tartalmától — már formája miatt sem alkalmas a szocialista törvényességet követelő és megvalósító állami és társadalmi rendszer számára. A régi magyar magánjog azonban nemcsak formája miatt volt alkalmatlan népi demokratikus társadalmunk számára, hanem tartalma miatt is. A megváltozott társadalmi viszonyok eddig is halaszthatatlanná tették sok új részletszabály megalkotását. Ezek egyrészt a régi magánjognak elfogadhatatlanná vált rendelkezéseit faragták le — így például kiküszöbölték öröklési jogunkból a rendi hagyományokat — másrészt kiépítették az új társadalmi berendezkedés új jogintézményeit — mint például a tervgazdálkodással kifejlődött szállítási szerződések rendszerét. Ezek a részletszabályok rendkívül hasznos feladatot töltöttek be, a polgári jog rendszerét azonban tovább bonyolították. Szükség volt tehát a rendszerező, kodifikációs munkára, amely ezeket az önmagukban helyes és haladást jelentő részlet jogszabály okát a szocialista jogrendszer elvi alapjain egységes egésszé ötvözi össze. Felmerülhet a kérdés, hogy szabad-e a huzamosabb ideig tartó szabályozás igényével fellépő Polgári Törvénykönyvet megalkotni fejlődésünk jelenlegi szakaszában? Vajon nem fogja-e megmerevíteni egy ilyen törvénykönyv fejlődésünket, ahelyett, hogy a gazdasági alapot a szocializmus- építése során végbemenő fejlődésében támogatná és szolgálná? Mielőtt ezekre a kérdésekre válaszolnék, tájékoztatnom kell a tisztelt Országgyűlést arról, hogy a polgári jog kodifikációja területén mi a helyzet a szocialista államokban. Ismeretes, ho^y Lenin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után számos helyen rámutatott arra, hogy a forradalom győzelme után minél előbb szükség van a legfontosabb jogterületeket átfogóan szabályozó, stabil kódexekre. Lenin a szocialista törvényesség érvényesülésének elsőrendű feltételeként jelölte meg a kódexek megalkotását és ennek tudható be, hogy Szovjet-Oroszországban a polgári törvénykönyvet már 1923ban megalkották. Ez a polgári törvénykönyv túlnyomó részében ma is hatályban van és most folynak a kodifikációs munkálatok, hogy a XXT. kongresszus határozatainak megfelelően a kommunizmus építése időszakára alkalmas új polgári jogi törvénykönyveket hozzanak létre a Szovjetunió valamennyi köztársaságában. A népi demokráciák közül az első szocialista polgári törvénykönyvet 1950-ben a Csehszlovák Köztársaság adta ki. A Lengyel és Bolgár Népköztársaságban a polgári jog egyes részeit már 1950-ben, illetve 1951-ben ugyancsak kodifikálták. Mind ezekben, mind a többi népi demokráciában is nagyarányú kodifikációs munka folyik teljes, szocialista jellegű polgári törvénykönyvek megalkotására. Ezekre a munkákra komoly befolyást gyakorolt a mi Polgári Törvénykönyvünknek 1957-ben nyomtatásban is kiadott tervezete. Ezt a tervezetet mindenütt nagy érdeklődéssel tanulmányozzák és hasznosítják. A szocialista államok, elsősorban a Szovjetunió |apasztalatai tehát világosan arra mutatnak, "ogy a szocializmus felépítése előtti átmeneti időszakban is szükség van a polgári jog kodifikálására. Ezeken a tapasztalatokon kívül is azonban ismételten utalnom kell a magyar polgári jog úgyszólván teljes szabályozatlanságára, arra a különleges helyzetre, amely ezen a jogterületen nálunk a legutóbbi időkig uralkodott. Míg ugyanis a többi népi demokráciában a felszabadulás előtti korszakban a magánjogot írott törvények, kódexek szabályozták, addig nálunk csak kis részben van írott jog, s ez még indokoltabbá teszi a polgári törvénykönyv mielőbbi megalkotását. Az Országgyűlés előtt fekvő javaslat meszszemenően számot vet azzal a ténnyel, hogy átmeneti korszakban élünk, hogy nálunk, különösen a mezőgazdaságban, még jelentős mértékben vannak nem szocialista jellegű életviszonyok. Éppen ezért, a kódex fő módszere a keretszabályozás. Ennek a -jellemzéséül utalok arra, hogy az 1928. évi magánjogi törvényjavaslatnak több mint 2100 paragrafusával szemben javaslatunk csupán 685 szakaszból áll. Javaslatunk szabályozza a jelenlegi életviszonyokat, de ugyanakkor előre is mutat és segíti a fejlődést. Tág lehetőséget biztosít a bíróságoknak arra, hogy az egyes rendelkezéseket a szüntelenül fejlődő társadalmi és gazdasági viszonyoknak, a dolgozó nép érdekeinek megfelelően értelmezhessék. Erre már a törvény céljáról szóló első szakasz felhívja a figyelmet. Ezzel a módszerrel megvan a lehetőség arra, hogy a törvénynek a társadalmi és gazdasági viszonyokkal való összhangját a bíróság mindenkor és minden egyes esetben biztosítsa. Ez azt jelenti, hogy ha a szocializmus építése során az egyes életviszonyok változnak, az azokat rendező szabályokat a bíróság államunk politikai célkitűzéseinek, a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság akaratának, a szocializmus építése érdekeinek, az egyéni és közérdek összhangjának megfelelően alkalmazza. Röviden szólnom kell itt még arról a hatásról, amelyet az új Polgári Törvénykönyv társadalmi életünkre gyakorolni hivatott. Az ellenforradalom fegyveres leverése óta a párt és a kormány intencióinak megfelelően 10*
