Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

333 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 334 A mezőgazdasági tudományos kutatás koordinálása, szükség szerinti átszervezése biztosítaná a legfontosabb témák, feladatok komplex kutatását, egyben a legalkalmasabb személyek kiválogatását is. A tudományos munka szervezettebb összefogása fokozná kutatóink egyéni felelősségét, és meghatározott feladatok maradéktalan elvégzésére ösztönözné őket. Érvényesítenünk kell azt az elvet, hogy kutatóink munkáját aszerint értékeljék, hogy eredményeiket milyen mértékben használják a tsz-ek és állami gazdaságok a gyakorlatban, vagy az általuk művelt tudományág fejlesztését elméleti és gyakorlati szinten mennyiben segítették elő. Voltak és vannak megbecsült, kiemelkedő egyéniségei a magyar mezőgazdasági tudományos kutatásnak. Az eredményes, színvonalas kutatómunka biztosítása érdekében tehetséges fiataljainkat ilyen tudósok, kutatók mellé kell beosztani néhány évre, hogy elmélyült szakmai felkészültséget szerezve, folytathassák mesterük munkáját. Mostanában sok szó esik — nem ok nélkül — a gyakorlatban felhasználható eredmények gyorsabb ütemű átadásáról. A kutatási eredmények gyakorlatba való átvitelének két feltétele van: egyrészről gondoskodni kell a mezőgazdasági szakpropaganda és a tanácsadás megjavításáról, másrészről pedig alkalmassá kell tenni nagyüzemeinket azok bevezetésére, gyakorlati alkalmazására. A termelés fokozását, az önköltségek csökkentését csak akkor biztosíthatjuk a legjobb kutatási eredmények bevezetésével, ha egyidejűleg gondoskodunk a helyes termelési irány és az üzemi arányok meghatározásáról. Ennek érdekében az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordítanunk a mezőgazdasági termelés területén is a közgazdasági és üzemi elemző munkák megszervezésére. Ezért szükségszerűen nagyobb támogatást kell nyújtanunk a jövőben ilyen irányú munkával foglalkozó intézményeinknek, valamint a táj intézeteinknél működő üzemszervezési csoportjainknak. Az általuk végzett elemző munka eredményeinek felhasználása lehetővé teszi, hogy helyesen alakíthassuk ki a termelési adottságainkat legkedvezőbben hasznosító termelési irányokat és üzemi arányokat. Különös fontosságú ez a kérdés napjainkban, amikor mezőgazdaságunk szocializálódása ilyen nagy arányokban megindult. Az összegyűjtött és kielemzett adatok birtokában az eddiginél jóval kedvezőbben és biztonságosabban szervezhetjük meg az állami támogatást és a termelőeszközök szétosztását. Mezőgazdasági szakoktatásunkra és kísérleti intézeteinkre a továbbiakban még nagyobb feladatok várnak. Egyrészt egyre nagyobb számú, jól képzett szakembert igényelnek szocialista üzemeink, másrészt a nagyüzemi gazdálkodás igényét még jobban kielégítő fajtákat, termelékenyebb agro- és zootechnikai eljárásokat sürgetnek. Mezőgazdasági tudományos kutatásunk szükség szerinti átszervezésével, intézeteink munkájának a szocialista szektoraink igényeinek megfelelő átállításával egyidejűleg a jövőben többet kell foglalkoznunk termelőszövetkeORSZAGGYULESI ÉRTESÍTŐ zeteink megerősítésével, főleg tapasztalt elnökökkel, agronómusokkal, ügyes szervezőkkel való ellátásával. Tapasztalatból tudjuk, hogy azoknál a termelőszövetkezeteknél van gyors és kiemelkedő fejlődés, ahol tapasztalt, jól képzett elnök és agronómus van. Mielőbb el kell érnünk, hogy ez minden tsz-nél így legyen. Csak ilyen módon remélhető, hogy a tudományos kutatás nagyobb termést biztosító módszereit bevezessék és alkalmazzák. Sajnos szakember ellátottságunk ma még messze elmarad a szükséglettől. A mezőgazdasági jellegű egyetemi (főiskolai) végzettséget igénylő műszaki munkaköröknek jelenleg csak 41,3 százalékát tölti be egyetemi végzettségű dolgozó — ezen belül az általános mezőgazdasági mérnökök csak 30 százalékát. Termelőszövetkezeti elnökeinknek csupán 35 százaléka rendelkezik valamilyen szakképzettséggel. Az 1958—59. tanévben az FM szakoktatási intézményeméi összesen 2400 fő szerzett diplomát, illetve képesítést. Egyetemeken, főiskolákon 841, mezőgazdasági technikumokban 1071, mezőgazdasági szakiskolákban 332, egyéves szakosító iskolán 156. Megfelelő üzemgazdasági normák alapján a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való teljes áttérés esetén a mezőgazdaságnak összesen 22 ezer mezőgazdasági mérnökre (ebből 3600 kertészeti végzettségű), továbbá 2400 mezőgazdasági gépészmérnökre, valamint 41 000 technikusra és 120 000 szakmunkásra lesz szüksége. A szükségletnek teljes kielégítése csak hoszszabb idő alatt oldható meg, mert a jelenlegi létszám azonnali jelentős felemelésének nem biztosítható sem tárgyi, sem személyi feltétele. Jelentősebb létszámemelést csak az 1961—62. tanévtől lehet előirányozni, amikorra a feltételek biztosíthatók. Az említett szakemberszükséglet kielégítésére FM-szakoktatásunk csak abban az esetben lesz képes, ha egyrészt a meglévő oktató intézményeinket kibővítjük, másrészt új, korszerűeket létesítünk. Különösen vonatkozik ez a gépészeti szakokra (mezőgazdasági gépészmérnöki kar, gépészeti technikumok, gépészeti szakmunkások képzése). A terv végrehajtásához mintegy 625 millió forint öt-hat évre elosztott beruházási hitelre lenne szükség, ez esetben 1975-re a teljes szakemberszükséglet több mint 80 százalékát biztosítani tudnánk. Kísérleti intézményeink korszerűsítésére, modern műszerekkel, gépekkel, termelőeszközökkel való ellátására, táj építkezéseink befejezésére mintegy 200 millió forint beruházást kellene á jövő évtől kezdve 3—4 évre elosztva biztosítani. Tisztelt Országgyűlés! Néhány mezőgazdasági tudományos kutatási és szakoktatási probléma ismertetése után szükségesnek tartom egykét nagyon fontos feladat elvégzésére felhívni a figyelmet. Országunk termő területe tovább nem növelhető, ellenben a meglevő megjavítása, termőképességének emelése parancsolóan időszerű. Művelés alatt álló területeink 52 százaléka futóhomok, savanyú szikes és láptalaj. A termőtalaj pusztulás (erózió) is nagyobb, mint a megengedhető, évről évre több termő terület válik 15