Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

331 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 332 Népi demokratikus államunk komoly figyel- ' met fordít és nagy érdeklődést tanúsít mezőgazdasági tudományos kutatásunk iránt. Országunk az elmúlt évben 240 millió forintot fordított mezőgazdasági kutatásra és szakoktatásra. Részletezve: 77 milliót tudományos kutatásra, 90 milliót felső, 73 milliót közép- és alsófokú szakoktatásra, ezenkívül 96 milliót állategészségügyünk fejlesztésére. Intézeteinkben jelenleg 390 kutató 400 témán, ezenkívül 30 kiemelt orszá- , gos feladat megoldásán dolgozik. Az ismertetett költségvetési összegek biztosították ugyan a tervezett kísérleti és oktatási munka elvégzését, de nem nyújtottak lehetőséget intézményeink további fejlődésére. Például a mezőgazdasági kísérletügy a folyó évben is csak 2,6 millió forintot kapott építkezési beruházásra, ami a jelenleg épülő karcagi tájintézet igényeit sem képes kielégíteni. Beruházási összeg hiányában az Állattenyésztési Kutató Intézet herceghalmi központi kutatóépülete három év óta befejezetlenül áll. A közölt kutatólétszám látszatra, összehasonlítás hiányában tűnik soknak. Hollandiában például a mezőgazdasági tudományos kutatással foglalkozók száma 1955-ben 1100 fő volt. A leningrádi Fajtaösszehasonlító Kísérleti Intézet, tehát egyetlen nagy szovjet intézet létszáma megközelítőleg azonos a mi teljes kutatólétszámunkkal. Nálunk egy-egy intézetre átlagosan 15 tudományos munkatárs jut. Ipari kutatóintézeteink költségvetési összegéhez és létszámához viszonyítva mezőgazdasági kísérleti intézeteink gyengébb felszerelésük ellenére is jóval kevesebb, mintegy 30—50 százalékkal kevesebb kísérleti szubvenciót kapnak. A beruházások összegét össze sem hasonlíthatjuk. Megállapítható, hogy a kutatóintézeteink számára megjelölt feladatok reálisak, felölelik mindazokat a feladatokat, amelyek a termelési színvonal gyorsabb emelését célozzák. Az elmúlt évi eredményeket vizsgálva kitűnik, hogy a kutatásra fordított költségeket jól használták fel intézeteink. Tudósaink, kutatóink jó és eredményes munkát végeztek. Eredményeink valóban elősegítették a termésátlagok növekedését, valamint a termelési költségek csökkentését. Különösen jó eredményeket értek el a hibridkukorica, valamint a mezőgazdasági és kertészeti ipari növények, mint a cukorrépa, kender, len, paradicsom új, nagyhozamú fajtáinak előállításával és agrotechnikájának kidolgozásával. Búzanemesítőink hosszú várakozás után egyre biztatóbb eredményekről számolhatnak be. A folyó évben elismert Fertődi és Karcagi új búzafajták termőképesebbnek bizonyultak a régi Bánkúti búzáknál. Szakembereink véleménye szerint rövid időn belül meglesz az a magyar búzafajta is, amely állóképességben megközelíti az erősszárú olasz búzákat, de azoknál télállóbb és jobb minőségű lesz. Az állattenyésztésben és különösen a szarvasmarhatenyésztést és annak hozamait illetően, vannak kiemelkedő eredményeink. Űj, termelékenyebb fajtákat állítottunk elő. A tejhozam állandó növelésével az önköltséget a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen csökkentettük. Mindezeket a takarmánybázis kiszélesítésével (kiterjedt silókukorica termesztéssel) érhettük el. Sikerrel kecsegtetnek azok a kutatási eredmények is, amelyek a tömegtakarmányok fehérjedúsítását célozzák. A sertés- és juhtenyésztés terén elért kutatási eredményeink is figyelemre méltóak. A talaj erőgazdálkodás terén a zöldtrágyázás és műtrágyázás együttes hatását vizsgáló kísérletek is igen biztató eredményeket ígérnek. Általuk az istállótrágya-hiányt pótolhatjuk, illetve 50 százalékkal . csökkenthetjük a tápanyagellátás önköltségét. Mezőgazdasági gépesítésünk is sokat fejlődött. Még mindig kevés azonban a speciális gép, különösen a kergazdasági termelésben. A jövőben egy-egy termesztési ág komplex gépesítésére kell törekednünk mind a növény-, mind az állattenyésztés területén. Tájintézeteink, amelyek mindössze három év óta működnek, eddig is igazolták létjogosultságukat. Fő feladatuk a táj-, illetve nagyüzemi termeléssel kapcsolatos kérdések megoldása és a gyakorlatban való alkalmazása. Munkájukat a megyei párt- és tanácsi szerveink komolyan értékelik, — támogatva őket, a jövőben még nagyobb segítséget várnak tőlük. Táj intézeteink kutatási programjának természetesen fel kell ölelni mindazokat a tájjellegből adódó feladatokat, amelyeket csak összefüggéseikben vizsgálva lehet gazdaságosan és eredményesen megoldani. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kiemelt jelentőségű témák komplex, azaz öszszefüggésében történő vizsgálata a legcélravezetőbb, mert az eredmények gyakorlatba való bevezetése alkalmával minden részletkérdésre választ adhatunk. Ilyen komplex kutatási feladat pl. Bács-Kiskun megye 100 000 k. hold száraz, meszes-homok területeinek leggazdaságosabb hasznosítása. Ez a feladat magába foglalja a homokkötés, javítás, művelés szerteágazó kérdéseit, ezentúl pedig a szőlő, gyümölcs nagyüzemi telepítés alany és fajta problémáit, valamint a nagyüzemi növényápolás, védekezés gépesítési lehetőségeit. Végül a szedés, értékesítés, feldolgozás el nem hanyagolható szempontjait. Számos hasonló példát sorolhatnánk még fel. Ezeknek a nagy feladatoknak elvégzésére kell a jövőben erőinket, eszközeinket összpontosítani. Kutatóintézeteink ilyen irányú törekvéseit kell támogatni az érdekelt minisztériumoknak, valamint a megyék párt- és tanácsi szerveinek. Ezzel kapcsolatban fel kívánom hívni a figyelmet a mezőgazdasági tudományos kutatás koordinálásának halaszthatatlan szükségességére is. Jelenleg ugyanis több szerv egymással párhuzamosan koordinálás nélkül végez kutató munkát, mint pl. a Tudományos Akadémia, az FM. a Kísérleti Főigazgatóság, az FM. hatásköre alá tartozó egyetemi tanszéki intézetek, állami gazdaságok, más szakminisztériumok, ipari kutatóintézetek stb. Az a véleményem, hogyha a felsorolt szervek tudományos kutatásra fordított összegét mezőgazdaságunk legfontosabb problémáinak megoldására fordítanánk, még meg is takaríthatnánk valamit, a jelen helyzetben pedig mindegyik szerv fedezethiányról beszél.