Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-6
329 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 330 városi emberekről. Meg kell mondanom őszintén, néhány évvel ezelőtt nem jelentett ajánlólevelet valakinek arra hivatkozni, hogy sztálinvárosi lakos. Az ellenség igyekezett Sztáhnvárost rossz hírben feltüntetni. Éppen Sztálinváros eredményei igazolják, elvtársak, ( hogy ez nem felel meg a valóságnak. A sztálinvárosi beruházások eszközlése, az sok millió forint, ami mögött 4500 összkomfortos lakás van Sztálinvárosban, amiből 3800 lakásban központi fűtés van, akkor, • amikor az országban központi fűtéssel ellátott lakások száma még igen csekély, minden lakásban fürdőszoba van, akkor, amikor az ország összes lakásainak csak 13 százalékában van fürdőszoba. Igaz, ezzel is megelőzzük az osztrákokat, ahol 11, a belgákat, ahol 8, a franciákat, ahol csak 6 százalékban van fürdőszoba. Ezért mondom, hogy néha már túlzott igények is jelentkeznek. (Kiss Károly: Miért nem csinálunk ennek sajtót? Akkor látná a dolgozó nép, hogy mit építünk a jól tervezett, jól előrelátó szocialista építésben. Sajnos, nem írnak róla.) Sztálinvárosban előfordult, hogy a technikumi negyedben kapott lakást valaki és megkérdezte, a külvárosban miért nincs ott már gáz. Szóval kicsit nem árt nekünk leszállni néha a reális talajra, tudomásul venni, hogy lehetőségeink határain belül tudjuk csak ezeket a dolgokat biztosítani. Sztálinváros éppen annak példája, hogy rendszerünk hogyan gondoskodik a dolgozó emberről. A korszerű lakások mellett általános iskola, gimnázium, kohó- és gépipari technikum, zenei és balettiskola biztosítja a fiatalok továbbképzését, színház, 2500 fős szabadtéri színpad a dolgozók szórakozását; megváltozott az emberek gondolkodása Sztálinvárosban. Ezt bizonyítja, hogy az ellenforradalom előtti hónapban az OTP-betét nem volt egészen 2 millió forint. Az ellenforradalom után decemberben csak 500 000 forint. Ma Sztálinvárosban OTP-betétkönyvben a dolgozóknak 11,5 millió forintjuk van, elvtársak! A KST-ben 5 millió forinttal 3800-an vesznek részt. Szeretném megmondani azoknak, akiknek eredményeink sokszor kevesek, hogy a Horthy-rendszerben egy városi lakosnak nem az volt a fő gondja, hogy pénzét az OTP-be rakja, hanem örült, ha egyik napról a másikra meg tudott élni. 6300 rádió,- 140 televízió-tulajdonos van Sztálinvárosban, és több száz dolgozónak van motorkerékpárja és autója. Az elmúlt évben a kulturális előadásokat 80 000 dolgozó látogatta. Még szeretném megjegyezni, hogy egy hónap alatt Sztálinvárosban 450 000 forint értékű képet vásároltak. Nem akármilyen képet, nem giccset, hanem márkás alkotásokat. Gépészek, kohászok, kőművesek 3000—4000 forintos képeket vettek. Ez jelenti, elvtársak, a mi dolgozó ncpünk kulturális színvonalának emelkedését, azt, hogy igényeink vannak. Meg kell mondani azt is, hogy népi demokráciánk jóvoltából meg is van a lehetőség ezeknek az igényeknek kielégítésére. (Taps.) \ El szeretném még mondani, hogy Sztálinvárosban a dolgozók nemcsak az üzemben végzett jó munkával igyekeznek a beruházásokat gyorsítani, hanem az elmúlt években Sztálinvárosban 500 000 forint értékű társadalmi munkát végeztünk. Társadalmi munkában végezték el a dolgzók az úttörővasút 2,5 kilométeres szakaszának megépítését. Ebben az évben több mint 600 000 forint értékű társadalmi munkát vçgeznek a barátságliget építésénél, amelyet 1961-ben szeretnénk kizárólag társadalmi munkával befejezni. Ezek, után, elvtársak, annyit szeretnék megjegyezni: úgy vélem, Sztálinváros dolgozói ezekkel a tettekkel tényleg bizonyságát adják annak, hogy nemcsak, ígéretekkel, hanem tényekkel is igyekeznek minél élőbb, minél többet visszaadni dolgozó népünknek abból a hallatlan anyagi erőből, amit a vasmű és a városi építésére fordítottak. Ügy gondolom, elvtársak, éppen ma, a Magyar Népköztársaság 1958. évi zárszámadása a legcsattanósabb válasz azoknak, akik a rab nemzetek hetét rendezik meg. És egyben bizonyságtétel a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány mellett. Az a tény elvtársak, hogy ebben az országban ezer és ezer üzemben tíz- és tízezer munkás, mérnök, technikus napról napra azon töri a fejét, hogyan lehet a termelést előre vinni, hogyan lehet olcsóbbá tenni, a tudósok, a művészek, az orvosok alkotó erejével hogyan lehet népünk kulturális színvonalát emelni, egészségesebbé tenni -— ezt csak olyan nemzet teheti meg, amely szabadon él és tudja, hogy munkájának gyümölcsét közvetlenül maga fogja élvezni, nem a tőkés népnyúzó rendszer. (Nagy taps.) A magam részéről a zárszámadást örömmel elfogadom és a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Mészöly Gyula képviselőtársunk. MÉSZÖLY GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban az 1958. évi földművelésügyi költségvetés mezőgazdasági tudományos kutatásai, valamint a szakoktatási részével kívánok röviden foglalkozni. Mezőgazdasági szakoktatásunk és tudományos kutatásunk figyelemre méltó hagyományokkal rendelkezik. A világ első mezőgazdasági szakiskoláját 170 évvel ezelőtt Tessedik Sámuel alapította Szarvason. Felsőoktatási intézményeink, mint az 1780-ban létesített keszthelyi Georgikon és a 140 éve alapított Magyaróvári Akadémia elsők voltak Európában. Mezőgazdasági Akadémiánk régi hírneves tanárai, mint Cserháti, Kossutány, Linhardt, Újhelyi, tovább sorolhatnám, a magas színvonalú elméleti oktatáson kívül a korszerű gazdálkodás gyakorlatban való bemutatását tekintették legfőbb feladatuknak. Szakoktatási és kísérleti intézményeink szervezete és hálózata, népi demokratikus rendszerünk jelen igényeinek megfelelően, felszabadulásunk óta alakult ki! Jelenleg 10 országos jellegű és 8 mezőgazdasági tájintézettel, valamint hét felsőoktatási intézménnyel, három vidéki mezőgazdasági akadémiával, továbbá 37 mezőgazdasági) technikummal és 30 mezőgazdasági szakiskolával rendelkezünk.
