Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

319 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 320 nek egyre növekvő számban van szüksége értel­miségi foglalkozású dolgozókra is és az iskolai oktatásban megfelelő számú szellemi munkást kell kiképezni a jövőben is. De ez mit sem vál­toztat azon a tényen, hogy a szocialista iskola­rendszer lényege a felnövekvő nemzedék előké­szítése arra, hogy közvetlenül és felkészülten vegyen részt a termelőmunkában. A szellemi és fizikai munka közötti különbség sem úgy tűnik majd el, hogy csökken a fizikai munkások száma és mindenki értelmiségi lesz, hanem úgy, hogy a fizikai munkások szellemi színvonala állandóan növekedik, s megközelíti és eléri a szellemi mun­kások színvonalát. Az iskolának ezt a feladatot kell megoldania és ezt a folyamatot kell segíte­nie. Ezért a megvalósítandó iskolareform alap­elve az a követelmény, hogy az iskola adjon kor­szerű, általános alapműveltséget, adjon a tanu­lóknak politechnikai képzettséget és jártasságot a fizikai munkában, ismertesse meg velük az ipari és mezőgazdasági munka alapjait, s tovább­tanulásra jogosító érettségi bizonyítvány mellett szakmában nyújtson olyan képzettséget, amelynek birtokában az ifjú nemzedék tehetsé­gének és hajlamainak megfelelő életpályát vá­laszthat magának. Iskolarendszerünk átalakítása az egész tár­sadalom ügye. A munkásosztálynak, a paraszt­ságnak, az értelmiségnek legsajátabb érdeke, hogy gyermekei megfelelő képzést kapjanak, s eredményesen folytathassák tovább az életben a szüleik által megkezdett nagy művet — a szo­cialista rend felépítését, a kommunista társada­lom megvalósítását. Ezért iskoláink átalakítá­sára mozgósítani kell a társadalom valamennyi osztályának, rétesének, valamennyi szervezeté­nek erőforrásait. A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány nemrég társadalmi bizottságot küldött ki az iskolai reformjavaslat kidolgozá­sára. A reformjavaslatot széleskörű társadalmi vitára bocsátjuk, majd felhasználva e vita ta­pasztalatait, a jövő év folyamán az országgyűlés elé terjesztjük. Valamennyi képviselőtársunk fontos feladata, hogy tanulmányozza hazánk ok­tatásügyét és saját erőfeszítéseivel járuljon hozzá a szocialista társadalmi rendnek megfelelő köz­oktatási rendszer megteremtéséhez. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt év ered­ményeiben nagy szerepet játszott az állami igaz­gatási szervek munkája is. Az államapparátus munkája javult és elvégezte feladatait. A szo­cializmus éoítése meggyorsításának feladatai azonban megkövetelik azt, hogy az államhatalom és az igazgatás központi és helvi szervei, az or­szággyűlés, a minisztériumok, főhatóságok, vala­mint a tanácsok tovább tökéletesítsék munká­jukat. Száműzni kell az adminisztrációból a bürokratikus huzavonát, s olyan ügyintézési rendet kell meghonosítani, amely a megoldásra váró feladatokat az összes lehetséges közül a leg­gyorsabb, legegyszerűbb, legolcsóbb és leghaté­konyabb módon oldja meg. Állami szerveink akkor végeznetnek eredményesebb munkát, ha megvan a képességük arra, hogy az élet eleven kérdéseire tapintsanak, ha van erkölcsi és politi­kai bátorságuk ahhoz, hogy nyíltan felvessék a tömegeket foglalkoztató kérdéseket, ha elegendő szervező erejük van ahhoz, hogy az alkotó mun­j kába magukat a tömegeket is bevonják. Röviden szólva — állami szerveink akkor javíthatják to­vább munkájukat, ha tovább erősítik azokat a szálakat, amelyek őket a tömegekhez fűzik. A szocializmus építésének meggyorsításában igen nagy jelentősége van a társadalom önkén­tes tevékenységének. Ez az önkéntes tevékenység azonban — nevével némiképpen ellentétben — nem egészen önként, hanem a párt és állami, valamint a társadalmi szervek segítségével bon­takozik ki igazán. Az állami szervek és különö­sen a tanácsok munkaprogramjukban olyan, a tömegek mindennapi érdekeit szolgáló feladato­kat tűzzenek ki, amelyekért a harcot, a fáradsá­got, a munkát százezrek és milliók vállalják, mert e munka gyümölcseit is százezrek és milliók élvezik. Tisztelt Országgyűlés! örömmel látjuk, hogy fővárosunk valóban napról napra szépül. Mégis felvetem a kérdést: nem lenne-e itt az ideje an­nak, hogy például a budapesti dolgozókhoz, az értelmiséghez, a budapesti ifjúsághoz forduljunk és azt mondjuk nekik: Elvtársak! A második világháború befejezése óta éktelenkednek még fővárosunk egyes területein romok. Fontos köz­épületek, értékes műemlékek jutnak emiatt pusztulás sorsára, mert a pénzt, amely helyre­állításukhoz szükséges, lakóházak, kórházak és iskolák építésére kell fordítanunk. Elkezdtük, de eddig még nem tudtuk helyreállítani például a volt királyi várat. A kormányzót és cinkosait, támaszaival, a magyar földesurakkal és tőkések­kel együtt már régen elkergettük, de használni ezt az épületet nem tudjuk, mert még magán viseli a 15 évvel ezelőtti világégés nyomait. Ál­lítom, tisztelt képviselőtársaim, ha a sok könny és panasz helyett, amit eddig a sajtóban és egyéb helyen elsírtunk — a társadalom erejére tá­maszkodtunk volna, nagyobb eredményeket ér­tünk volna el például a Vár helyreállításában is. Ezért azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy a helyi szervek által irányított társadalmi tevékenység méreteit tovább kell szélesíteni. Az állam helyi szerveit arra kell nevelni, hogy ne várjanak mindent a központi hatalomtól, hanem a helyileg megoldható feladatokat végezzék el a lakosság társadalmi tevékenységének kibonta­koztatásával. Ez az útja annak, hogy magasabb fokra emeljük a tömegek társadalmi, közösségi tudatát, növeljük a saját erejébe vetett hitét, s ez az útja annak, hogy eltéphetetlenné tegyük az állami szerVek és a tömegek kapcsolatát. Kedves Elvtársak! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évben általában javult a nem­zetközi helyzet s erősödtek hazánk nemzetközi kapcsolatai is. Tovább erősödött a szocialista tá­bor gazdasági és politikai hatalma és ennek nyomán növekedett nemzetközi tekintélye is. Erősödött a népek küzdelme a békéért, s a béke fenntartásának, a háború elhárításának lehető­ségei növekedtek. Természetesen a kapitalista államokban meglevő reakciós erők mindent el­követtek és elkövetnek annak érdekében, hogy megállítsák a nemzetközi feszültség enyhülésé­nek folyamatát. Nagy erőfeszítéseket tesznek

Next

/
Thumbnails
Contents