Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

321 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 322 azért, hogy megtorpedózzák a genfi értekezletet. Különösen aktív tevékenységet fejt ki ebben az irányban a nyugatnémet diplomácia. Űj és új provokációs akciókat szerveznek a szocialista tábor országai ellen. Ilyen provokációnak lehet tekinteni azt a tényt, hogy az Egyesült Államok kongresszusa törvényt hozott az úgynevezett , t rab nemzetek hetének" ünnepségeiről, amely­nek keretében az Amerikai Egyesült Államok különböző városaiban felvonulnak a dissziden­sek és fellépnek a népi demokratikus országok­ból kiebrudalt burzsoá politikusok — az olyan Nagy Ferenc, Mikolajcsik és Kéthly Anna-félék — és siratják a tőkések és földbirtokosok elvesz­tett hatalmát, visszasírják birtokaikat és hatal­mukat — (Marosán György: és a lovászi meg a kanizsai olajat!) —, miközben a magyar, lengyel és más felszabadult népek „rabságáról" szóno­kolnak. Ahogy azonban a régi magyar közmon­dás mondja: „Kutyaugatás, szamárordítás nem hallik a mennybe." Ettől sem a mi hazánk, sem * a testvéri népi demokráciák társadalmi rendje nem változik meg, sőt nemzetközi kapcsolataink sem szenvednek csorbát. Az eddigi jelek sze­rint a nyugati imperialista körök provokációs tervei a bécsi nemzetközi ifjúsági találkozón is szégyenletes kudarcot vallanak. A nemzetközi helyzet alakulásában egyre nagyobb jelentőségre emelkedik a két társadal­mi rendszer gazdasági és kulturális kapcsolatai­nak erősödése. A diplomaták Genfben megegyez­hetnek bioznyos vitás nemzetközi kérdésekben •— ez fontos célja a szocialista tábor nemzetközi téren vívott küzdelmének. De mégsem ez a döntő vonása a nemzetközi helyzetnek, s nem ez irányítja a nemzetközi helyzet fejlődését, hanem maga is csak eredménye a két rendszer között ténylegesen kialakuló viszonynak. A történelem fejlődése azt hozta magával, hogy a földön két társadalmi rendszer alakult ki. Ma egy bolygón él a kapitalizmus és a szo­cializmus világrendszere, s bár ez két egymás­nak ellentmondó rendszer, mégis együtt kell él­niük. A kapitalizmus természetesen erőszakkal, fegyverrel, atom- és hidrogénbombával akarja megsemmisíteni a szocializmust. Egy dolog azon­ban a kapitalisták vágya és más dolog a reális történelmi helyzet. Vágyaik megvalósítására a kapitalistáknak már nincs erejük. A szocializ­mus megsemmisítésének úgynevezett „történel­mi feladatáról" lekéstek: ezt a feladatot nem ol­dották meg 1918—1919-ben, nem oldhatták mog 1941—1945-ben, még kevésbé oldhatják meg most, 1959-ben, amikor a szocializmus világ­rendszerré vált, s a békeszerető népek erejével ecyütt hatalma nagyobb a kapitalizmusénál. Mi, kommunisták, szemben állunk a kapita­lizmussal. De nekünk nincs olyan szándékunk, hogy más államok társadalmi berendezkedését erőszakkal megdöntsük. Mi a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés együttélése po­litikájának vagyunk a hívei. Bár a két világ­rendszer gazdasági törvényei egymással ellenté­tesek — mivel egy bolygón élünk —, a nemzet­közi piacon is egyre erősebben hatnak a kölc.ö­nös együttműködés, a gazdasági kapcsolatok ki­terjesztésének, a kölcsönösen előnyös kereske­delem kifejlesztésének tendenciái. Ezért van az, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja irány­vonala a két rendszer békés együttélésére, a gazdasági verseny kibontakoztatására kezd gya­korlati sikereket felmutatni. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonya az utóbbi időben javult. Javultak a két világrend­szer vehető államának gazdasági és kulturális kapcsolatai. A Szovjetunió nagy kulturális együttesei, a Mojszejev-együttes, a Nyírfácska, a Moszkvai Nagyszínház balettkara nagy sikerrel vendégszerepelt az Amerikai Egyesült Államok­ban. Sikerrel járt az amerikai jégszínház, az amerikai néger operatársulat szovjetunióbeli vendégszereplése. Megsokasodtak az államfér­fiak kölcsönös látogatásai is. A kapcsolatok köl­csönös elmélyítésére irányuló törekvésről tanús­kodik a New York-i szovjet és a moszkvai ame­rikai kiállítás megrendezése is. Mindez azt bi­zonyítja, hogy a békés együttélés tendenciája kezd utat törni az Amerikai Egyesült Államok tőkéseinek körében is. Növekszik azoknak a tő­kés köröknek a száma, amelyek kezdik felis­merni, hogy a szocializmus javára megváltozott erőviszonyok idején a háború a kapitalizmus számára már nem lehet előnyös, mert ez csakis a kapitalista társadalmi rendszer teljes pusztu­lását vonhatja maga után, míg a békés együtt­élés és a kereskedelem még a kapitalisták szá­mára is rejt magában üzleti lehetőséget. A bé­kés egymás mellett élés politikája jut kifejezésre a szocialista világrendszer egységes külpolitikai fellépésében, de egyre inkább ezt a politikát tá­mogatják a békéért harcoló népek milliói, közöt­tük a nyugati kapitalista országok nagy töme­gei is. A szocialista tábor fejlődése, a nemzet­közi kapcsolatok alakulása reményt nyújt arra, hogy a Szovjetunióban a kommunizmus, a népi demokratikus országokban pedig^a szocializmus építésének nagy történelmi művét nem a két vi­lágrendszer nyílt, háborús konfliktusain keresz­tül, hanem a békés együttélés alapján, a ké*t rendszer békés versenyében fogjuk megoldani. Ez a világ fejlődésének reális perspektívája, a fejlődés reális lehetősége. De azért, hopy e lehe­tőség valósággá váljon, még kitartóan kell har­colni. Világszerte mozgósítani kell a népek mil­lióit a háborús uszítók megfékezésére. Erősíteni és fokozni kell a tömegek harcát a békéért, a de­mokráciáért és a szocializmusért. Véleményünk szerint a magyar dolgozó nép igazán és eredmé­nyesen a szocialista társadalmi rendszer gyor­sabb ütemű építésével és a szocializmus felépí­tésével vehet részt és vesz részt ebben a küzde­lemben. Tisztelt Országgyűlés ! A pénzügyminiszter elvtárs jelentésével kap­csolatban e néhány kérdésben akartam csak vé-' Reményemet kifejteni. Megismétlem, amit felszólalásom elején mondtam: az 1958. évi állami költségvetés vég­rehajtásáról szóló írásbeli és szóbeli jelentéssel, mint fejlődésünk reális helyzetképével, egyetér­tek, azt a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében és a magam névében elfogadom, s képviselőtár­saimnak is elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents