Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

* 317 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 318 lesztésének alapja továbbra is a politikai meggyőző munka. Abban a forradalmi harcban, amely a szocialista mezőgazdaság megteremtéséért folyik, a leghatalmasabb fegyver az okos szó, amellyel paraszt testvéreink segítségére sietünk, akik már megbarátkoztak a szövetkezés gondolatával, de még idegenkednek az újtól, még visszahúzza őket régi életükhöz a megszokás ereje. Ez a helyzet minden falusi, állami, párt- és társadalmi szervezetre, minden kommunistára, ifjú kommunistára és a szocializmus ügyéhez hű pártonkívülire azt a kötelességet rója, hogy szívós felvilágosító munkával, állandóan, nap mint nap harcoljon a szövetkezeti eszme terjesztéséért, küzdjön a régi, megszokott, begyökeresedett paraszti életmód élő, de már idejétmúlt szemlélete ellen. A szocializmus hívei tudatosítsák a ma még egyéni gazdákkal, hogy a szocia-, lista mezőgazdaság megteremtése az egész nép, benne a parasztság, tehát minden egyes gazda egyéni érdeke is. A történelmi fejlődés különben is azt mutatja, -hogy a társadalmi kérdések megoldásában nem állhatunk meg félúton. „Nem állunk meg félúton!" — ez volt pártunk jelszava közvetlen 1945 után is, amikor a polgári demokratikus forradalom feladatait megoldva, a magyar munkásosztályt és szövetségeseit a szocialista forradalom győzelméért vezette harcba. E forradalom keresztülvitelét jelenti a mezőgazdaságban a termelőszövetkezetek győzelme. A párt és a munkásosztály azzal, hogy 1945-ben széttörte a félfeudális nagybirtokrendszer bilincseit és felosztotta a földet a nincstelen parasztság milliói között, történelmi mértékkel mérve, csak félmunkát végzett. Az egyéni parcella megszabadította ugyan az országot a hárommillió koldustól, megszabadította a parasztságot az emberpiac szörnyűségeitől, a 80 filléres napszámtól, gátat vetett a pusztító népbetegségeknek, s elindította a parasztok tömegeit az emberi élet útjain. De az egyéni parcella semmikép D sem biztosítja azt, hogy a parasztság modern, korszerű gazdálkodást folytasson, nem biztosítja azt, hogy állandóan fokozódó jólétben éljen, nem biztosítja azt, hogy mint osztály felszámolja a társadalom más osztályaihoz viszonyított kulturális, szellemi és politikai elmaradottságát. Az egyéni parcella továbbra is röghöz köti a parasztot, emberfeletti fizikai munkát követel tőle, a kapitalizmus erkölcseit neveli bele és minden téren gátat szab feilődésének. Ezért a földosztás nagy művét tovább kell folytatni és be kell tetőzni a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, mert ez teremti meg az egységes, kultúrált, jómódú szocialista parasztosztályt, amely a munkásosztállyal szövetségben már képes lesz arra, hogy tovább haladjon a társadalmi fejlődés ranglétráján: a szocializmus, majd pedig a kommunizmus felé. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évben egészségesen fejlődött a kulturális élet is. Az ellenforradalom kártevését felszámoltuk, s ezzel az eszmei-politikai konszolidáció folyamata befejeződött a kulturális életben is. A szocialista kulturális forradalom, amelyet az ellenforradalom visszavetett, most tovább halad előre, s egyre nagyobb tömegeket fog át, részint mint a kultúra élvezőit, részint mint a kultúra aktív alkotóit. Az irodalom és a művészetek legjobb képviselői ma már eredményesen vesznek részt népünk szocialista nevelésében. Bízunk abban, hogy a most újjáalakuló művészeti szövetségek eredményesen fogják segíteni a művészek és a nép kapcsolatainak megszilárdítását, hozzájárulnak ahhoz, hogy a kultúra munkásai a maguk tevékenységével a szocialista Magyarország felépítéséért küzdjenek. Tisztelt Országgyűlés! Kulturális életünk kérdései közül ezúttal csak az egyik legfontosabb kérdésről: az ifjúság szocialista nevelésének megjavításáról, közoktatási rendszerünk reformjáról kívánok részletesebben szólni. Mint tudjuk, a mai oktatási rendszer megteremtése hosszú harcok eredménye volt: erre az oktatási rendszerre, amely a magyar nemzet évezredes történetében, a Tanácsköztársaság ideje után először biztosította a nép gyermekei számára a tanulás jogát és lehetőségét, büszke lehet az országgyűlés is. Itt az országgyűlés falai között vertük vissza 1945-ben az általános iskolai törvény, majd 1948-ban az egyházi és magánkézben levő iskolák államosítása ellen fellépő klerikális reakció támadásait, pedig akkor — amint arra tisztelt képviselőtársaim bizonyára nagyon jól emlékeznek — olyan parlamenti apostolokkal is meg kellett küzdenünk, mint amilyen Barankovics István és Schlachta Margit volt. Az iskolarendszer reformját most nem azért határoztuk el, mintha ez alapjában véve rossz lenne, hanem elsősorban azért, mert e rendszer létrehozása óta maga az élet haladt igen nagy lépésekkel előre, s ezért ma már közoktatási rendszerünk nem mindenben felel meg a szocialista építés követelményeinek. Közoktatási rendszerünk elmaradt az élet fejlődésének ütemétől, különösen az ipar és mezőgazdaság, a technika és a természettudományok fejlődésétől. Az ismeretanyag jórésze, amit ma az általános és középiskola nyújt, bár terjedelme nagy, és a diákokat túlterheli, elavult és korszerűtlen. Iskolarendszerünk legnagyobb fogyatékossága az, hogy a felnövekvő nemzedéket nem tanítja meg dolgozni, s így nem készíti elő megfelelően az életre. Mindennapos jelenség, hogy a középiskolát végzett ifjúság jelentős része húzódozik a fizikai munkától. Sajnos, a szülők egy része is csak akkor látja gyermeke jövőjét biztosítottnak, ha az valamilyen szellemi, vagy rosszabb esetben hivatali pályára lép. Sokan vannak, akik helytelen szemmel néznek az iskolára; azt gondolják, hogy gyermekeik iskoláztatása, amire hazánkban minden lehetőség megnyílt — valamiféle menedékjogot nyújt számukra az általuk alacsonyabbrendűnek ítélt fizikai munka elől. A fizikai munka becsülete jelentős rétegek szemében csökkent. E helytelen és káros jelenség ellen fel kell lépni és növelni kell a fizikai munka becsületét. Bár a kultúra, a tudományok gyorsan fejlődnek, s a tanulás lehetőségei is szinte korlátlanok, az élet alapja továbbra is a termelés, a gyárakban, az üzemekben, a mezőgazdaságban, az iparban végzett munka. Ennek megfelelően, az iskola legfontosabb feladata, hogy művelt munkásokat képezzen. Természetesen a szocialista társadalmi rendszer-