Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

311 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 312 kább a szénhidrogén-energiafelhasználás lesz jellemző. A fejlődés irányára legszembetűnőbbek a Szovjetunió népgazdaságának erőteljes fellendítését szolgáló tervek célkitűzései, amelyek 1975re előirányozzák, hogy a hallatlan mérvű összfűtőanyagnövekedés ellenére a fűtőanyagmérleg 63 százalékban a szénhidrogénekben és csak 37 százalékban fog szénen és egyében alapulni, annak ellenére, hogy alig tíz éve ez a fűtőanyagmérleg még 80 százalékban szénen és csak 20 • százalékban alapult szénhidrogéneken. Hazánk energiamérlegének alakulása a fenti rohamos fejlődést bizonyító adatokkal szemben arra figyelmeztet, hogy népgazdaságunknak a szénhidrogénbázis kiszélesítésére az eddigieknél is sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnie. Az ismeretes számítások szerint ugyanis a szénhidrogének jelenlegi tíz egynéhány százalékos arányát 1975-re mindössze 30—32 százalékra fogjuk növelni, tehát 10 százalékkal még mindig alacsonyabbra, mint az 1954. évi világátlag. Az energiamérleg alakulása mellett más adatok is vannak, amelyek hazánk kőolajtermék-felhasználásának jelenlegi alacsony színvonalát bizonyítják. Az egész világ átlagában az egy főre eső olajtermelés és olajtermék-fogyasztás ugyanis meghaladja a 340—350 kilogramm/fő értéket. Figyelemre méltó ez a szám különösen azért, mert a világ össz-lakosságának tekintélyes hányadát az elmaradott gyarmati és félgyarmati országok népessége teszi ki. Országunkban az egy főre eső olajtermékfogyasztás közel sem éri el a világátlagot, hanem annak éppen csak a fele, mert nálunk ez az érték 170—180 kilogramm körül mozog. A világgazdaságban a legutóbbi időkben bekövetkező események olyan tendenciákat tárnak fel, amelyek szerint egyéb energiahordozóval fölös mennyiségben ellátott államok, ahol a fajlagos kitermelés költségei is a mi adatainknál sokkal kedvezőbbek, mégis az erőteljes szénhidrogénesítés útját választják, akár importból is. Energiamérlegünk szénhidrogén hiányát fedezni lehet a baráti Szovjetunió támogatásával, ami lehetővé tette és távlati terveiben előirányozta a Magyar Népköztársaság olajjal való megsegítését. Ezt világosan bizonyítja az a KGST-határozat, amely a szovjet olaj mezőktől többek között a magyar finomítókig vezető hatalmas csővezetékrendszer építését fogadta el. A szovjet kőolaj népgazdaságunknak jelentős segítség, elsősorban annak a világpiactól független, kétoldalú baráti megállapodás alapján lerögzített szilárd volta, másrészt annak kedvező szállítási feltételei miatt. Számítások szerint, a szovjet kőolajenergia-toehozatal, több mint húsz százalékkal olcsóbb, bármilyen olcsó és jó minőségű szén kalorikusán számított áránál, nem beszélve arról a megtakarításról, amelyet az olaj kalorikus felhasználása szállításban, elosztásban és értékesítésben népgazdaságunknak jelent. Belföldi olajtermelésünk is gazdaságos. Az elvégzett KGST-számítások szerint 1955—56-ban 1 tonna egyezményes fűtőanyag kitermelése olajalapon hazánkban 222 Ft, szénalapon 437 Ft önköltséget igényelt. Űj árakon számolva és az olajtermelésbe beleszámítva az olajkutatás állami költségvetésből fedezett költségeit is, a kőolajkalória mintegy harmadával olcsóbb a szénkalóriánál. A magyar olajbányászat nemcsak gazdaságos, hanem további eredményekre is jogosító tevékenység. 1957. és 1959. január 1. között a kitermelhető olajkészletek mennyisége az időközi letermelés ellenére 25 százalékkal, a földgázkészletek mennyisége 50 százalékkal növekedett. Akkor azonban, amikor a készleteink növekedése érdekében fokozzuk az erőfeszítéseinket, meg kell mondani, hogy nem teszünk megfelelő intézkedéseket arra vonatkozóan, hogy a már meglevő készleteinket hasznosítsuk. Éppen a közelmúlt évek kutatásai alapján 'földgázkészletünk többmilliárdos nagyságrendűre nőtt. Ügy érzem, erről a helyről is szükséges a figyelmet felhívni arra, hogy ennek hasznosítása érdekében népgazdaságunk felelős szervei tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Nem véletlen az. hogy a Szovjetunióban a földgázt, mint a legolcsóbb és legolcsóbban kitermelhető vegyipari alapanyagot és energiahordozót kezelik a jelenlegi hétéves tervben és termelésének, felhasználásának bővítésére minden lehetséges eszközt megragadnak. Hazánkban is a földgáz olcsó és nagy hatásfokú tüzelőanyag, vegyipari alapanyag, szükséges lenne, ha a rendelkezésre álló készleteinket mielőbb be tudnánk kapcsolni az ország gazdasági életébe. Tervező szerveinknek kell a gázhasznosítás kérdését komplex módon rendezni és a gázhasznosítás céljaira átfogó formában megfelelő nagyobb összegeket biztosítani, nehogy a feltárt, értékek hasznosítása különböző keretvitákon hiúsuljon meg. Tisztelt Országgyűlés, kedves Képviselőtársak! Az elmondott adatok, számok — úgy vélem — meggyőzően bizonyítják, hogy pártunk és kormányzatunk az olajipar részére rendelkezésre bocsátott jelentős összegeket az elmúlt évben is helyes célok megvalósítására fordította. Bizonyos vagyok abban, hogy ezek az összegek népünk további felemelkedését szolgálták és egyben megteremtették további haladásunk alapjait is. Éppen ezért az 1958. évre beterjesztett költségvetési zárszámadást elfogadom. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kállai Gyula államminiszter elvtárs kíván szólni. KÁLLAI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány pénzügyminisztere által beterjesztett jelentést az 1958-as állami költségvetés végrehajtásáról helyeslem, azzal egyetértek. A pénzügyminiszter elvtárs beszámolójából világosan elénk tárul hazánk gazdasági fejlődésének képe. Az elmúlt esztendőben sikeresen folytattuk tovább a szocializmus építését, előbbre haladtunk a szocialista társadalom gazdasági alapjainak megteremtésében. A gazdasági év utolsó negyedében pedig pártunknak az a jelszava, hogy építsük gyorsabban a szocializmust, már kezdett realitássá válni, s ezért a fejlődés