Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-6
309 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 310 Ki kell térni a Kőolajvezeték Vállalat munkájára is, amely az elmúlt év során többek között a kb. 170 km hosszú román—magyar gázvezetéket — mely országunkban jelenleg a legnagyobb szelvényű — határidő előtt befejezte. A munka kivitelezési idejének rövidsége és a jó minősége szintén a legutóbbi időszakban végrehajtott gépesítés és műszaki fejlesztés eredményeként volt elérhető (árokásó, körhegesztő- és szigetelőgép). A kőolajipar speciális javítási és gépészeti, fejlesztési igényeit ma már a két kőolajipari gépgyár ki tudja elégíteni. Az 1958-ban végrehajtott átalakításokkal és kapacitásbővítésekkel a két gyár termelése több, mint 10 százalékkal volt emelhető és egyben alapját képezi egy olyan fejlesztési programnak is, amely az ezekre a gyárakra háruló távlati feladataik megoldására képessé teszi őket. A gépgyárakban a műszaki intézkedések során több új gyártmányt Vezettünk be, például tolózárak sorozatgyártása, pneumatikus ékek, szúrólángos perforátorgvártás, golyós perforátorok sorozatgyártása, csavarmélyszivattyú prototípus, különböző kőzetfúró prototípusok és különböző mechanikai e s elektronikus műszerek gyártása, melyek jelentős mértékben elősegítették az olajipar műszerezettségének okozását. A kőolaj feldolgozóipar múlt évi tervét 3,7 százalékkal túlteljesítette és terven felül közel 70 000 tonna termékkel többet adott a népgazdaságnak. Az előző évhez képest a feldolgozóipar volumene 17 százalékkal emelkedett 1958. évben. Feltétlenül szükséges kihangsúlyozni, hogy a kőolaj feldolgozóipar, amelynek az államosítás evében félmillió tonnával kisebb kapacitása s volt, az elmúlt 10 év alatt kapacitását több, mint négyszeresére emelte, holott ez idő alatt csak egy új gyár létesült, mintegy 400 000 tonna kapacitással. Az 1958. évi eredmények alapot adtak a termelés továbbfejlesztésére. Az 1958. év során geofizikai és geológiai módszerekkel felfedezett területek 1959. évben új kutak bekapcsolását is tehetővé teszik. A fúrás dolgozóinak jó munkája az ismertetett fúrási sebességeket ez évben még 30 százalékkal tovább növeli és ez a tervben előirányzottnál az idén 60—70 kúttal több terven "elüli fúrást tesz lehetővé. Ezeknek az új kutaknak, új területeknek termelésbe állítása, valamint a részletesebben ismeretett termelés-technológiai módszerek további bővítése teszik lehetővé, hogy 1959-ben a kőolajtermelést az 1958-as szinthez képest további 23 százalékkal növeljük. A kőolajfinomítók dolgozói ez évben mintegy 17 százalékkal "ogják túlhaladni az 1958-as színvonalat és ezáltal terven felül mintegy 250 000 tonna terméket biztosítanak a népgazdaságnak, ami nagy Jelentőségű a mezőgazdaság szocialista átszervezése szempontjából. Ezek az 1959-re várható eredmények azonban az 1958. év alapjain felül döntő mértékben annak a kongresszusi versenynek köszönhetők, amelyek a kőolajipar területén széles körben, a v állalati és üzemi párt- és szakszervezeti szerveknek irányításával és segítségével folyik. A kongresszusi verseny eddigi eredménye már számokban is kifejezhető. Július végével az olajipar egésze változatlan áron számítva, kb. 90 millió forinttal teljesítette túl az éves tervfeladatokat. A kongresszusi verseny célkitűzése az olajiparban 110 millió forintos termelési értéktöbblet elérésére irányult, ezt azonban a még jelenleg is folyamatban levő további vállalásokkal növelni fogjuk. Az időközben^a Kőolajipari Tröszt javaslatára megemelt 1960. évi olajtermelési szám kivételével még ebben az évben a kongresszusi verseny során a kőolajipar az 1960-as előirányzatok minden mutatóját túl fogja teljesíteni. Dolgozóink munkaverseny lendületét nemcsak önmagában a verseny célkitűzése, hanem a szocialista gazdaságpolitika gyakorlati megnyilvánulásai is fokozzák, látván azokat az eredményeket és a további célkitűzéseket, amelyek megmutatkoztak már eddig is abban, hogy az államosítás óta a kőolajipar dolgozói 120 millió forintot kaptak szociális, kulturális és egészségügyi beruházásokra, ezen belül 550 összkomfortos lakásra, 5 kultúrházra, minden üzemben fürdő, öltöző, orvosi rendelőre, három helyen korszerű iskolára, több bölcsődére és napközi otthonra. Az olajipar fejlődéséhez nagy segítséget adott az egész magyar ipar. Itt mondok köszönetet mindazoknak, akik hozzásegítettek ezen fejlődés eléréséhez, külön a Csepel Vasmű Csőgyárának, akik minden esetben a legnagyobb készséggel álltak rendelkezésünkre. Mindezen tények elmondása után szeretném felhívni pártunk és kormányunk figyelmét arra, hogy a kőolajipar fejlesztésére még több gondot kell fordítani. Ha az általános fejlődést figyelembe vesszük, akkor egynéhány mutatót kell elmondanom, ami összefüggésben van az olajtermékek felhasználásával és egy ország általános fejlődésével. Kevés iparág fejlődött olyan rohamosan világszerte, mint az olajipar. Az energiaátalakítás technikája.a gőzüzem felől mindjobban áttolódik a belső égésű motorokra, de ezenkívül a kőolajtermékek szerepe egyre növekszik az ipari létesítmények hőenergiaellátásában, valamint a vegyipar, a műanyagipar alapanyag-ellátásában is. A kőolaj felhasználásának növekedése és fontossága az általános technikai színvonal fejlődésének megfelelően alakul abban a korban, amelyet a technikai fejlődés századának nevezhetünk. A termelés 60 év alatt több mint ötvenszeresére növekedett. Ez a nagy emelkedés azt jelenti egyben, hogy a világ energiamérlegében — fokozódó energiaigény ellenére is — mind nagyobb szerepe van a kőolajnak. Addig, amíg 1938-ban a fa- és szénenergia fedezte a világ össz-energiaszükségletének mintegy kétharmadát és a szénhidrogének annak egynegyedét, 1958-ban hozzávetőleges számítások szerint a fa- és szénenergia, valamint a szénhidrogének energiája megközelítőleg azonos arányban, 45— 45 százalékban vettek részt a világ energiaszükségletének fedezésében. Előrelátható, hogy a közeljövőre és a távlati perspektívára még in-