Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-5

227 Az Országgyűlés 5. ülése 1959. március 20-án, pénteken 228 csak mintegy 700 000 ember rendelkezett választójoggal, addig a Tanácsköztársaság csaknem az egész felnőtt dolgozó lakosságnak, több mint 4 és félmillió embernek adta meg a szavazati jogot. Felszabadulásunkig az uralkodó osztályok sohasem mertek olyan széles választójogot adni a népnek, mint a tanácshatalom. A Magyar Tanácsköztársaság nemcsak népünk történelmének legszebb hagyományait folytatta és fejlesztette tovább, hanem része volt a csaknem az egész világot átfogó nagy forradalmi fellendülésnek is, mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével vette kezdetét. Korábbi szabadságharcaink és forradalmaink nem utolsósorban azért buktak el, mert nem találkoztak más népek haladó mozgalmaival. Soha népünk korábbi történelme folyamán nem esett annyira egybe a magyar nép felemelkedésének és az általános emberi haladásnak ügye, mint 1919-ben. A Tanácsköztársaság már születése pillantában kijelentette teljes eszmei közösségét Szovjet-Oroszország kormányával, fegyveres szövetséget ajánlott Oroszország proletárainak, testvéri üdvözletét küldte Anglia, Franciaország, Olaszország és Amerika munkásságának, s egyben felszólította őket, hogy egy pillanatig se tűrjék kapitalista kormányaik rablóhadjáratát a Magyar Tanácsköztársaság ellen. A Tanácsköztársaság fegyveres szövetségre hívta fel a szomszéd országok munkásait és parasztjait a burzsoák, bojárok, nagybirtokosok és*a dinasztiák ellen. A világ öntudatos munkásai és dolgozói örömmel és bizakodással fogadták a Magyar Tanácsköztársaság megszületését. „Az egész vilá-< gon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll" — írta ekkor Lenin a magyar munkásoknak. A magyar forradalomnak különösen nagy hatása volt a szomszéd országokra. A Magyar Tanácsiköztársaságot hamarosan követte a Bajor Tanácsköztársaság, majd a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása. A csehszlovák, román, délszláv és osztrák munkások közül mind többen követelték vezetőiktől az orosz és a magyar példa követését. Többen közülük fegyverrel is harcoltak a Magyar Tanácsköztársaságért. Az élethalálharcot vívó Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének küzdelmeit nem kis mértékben segítette a szomszéd országokban élő dolgozók rokonszenve, akik nem akartak a magyar munkáshatalom ellen harcolni és rontották az antant intervenciós csapatainak harci szellemét. A Magyar Tanácsköztársaság ügyére kedvezőtlenül hatott, hogy az akkori történelmi körülmények miatt még nem alakulhatott ki közvetlen fegyveres összeköttetés a 14 imperialista állam intervanciójával harcban éUló SzovjetOroszországgal. A Magyar Tanácsköztársaság szakított a magyar uralkodó osztályok sovinizmusával és imperialista törekvéseivel, s először tett őszinte lépéseket a magyarság és a szomszéd népek közötti viszony egyenjogúságon és baráti összefogáson alapuló rendezésére. A nem imagyar nemzetiségű állampolgárok a Magyar Tanácsköztársaságban minden tekintetben egyenlő jogokat nyertek és a tanácshatalom kinyilatkoztatta, hogy nem kíván más népeket elnyomni, bármely nemzetiséget akarata ellenére a Magyar Tanácsköztársasághoz csatolni. A hazai és nemzetközi reakció féktelen gyűlölettel vetette magát a magyarországi szocialista forradalomra. Az antant-imperialisták azonnal támadást indítottak a szocializmus útjára lépett magyar nép ellen. A hatalmuktól megfosztott kizsákmányoló osztályok a hazát elárulva segítették az országra törő imperialista hadseregeket, szövetséget kötöttek velük. A magyar munkásak és parasztok igazi hazafiakként, a négy évig tartó, súlyos -szenvedéseket okozó világháború után hősies küzdelmet vívtak szocialista vívmányaink, hazánk szabadsága és függetlensége védelmében. Az imperialisták támadásait visszaverték és jelentős győzelmeket arattak az északi, keleti, déli fronton egyaránt. Az antanthatalmak kénytelenek voltak még nagyobb erőket összpontosítani a Duna völgyében magasra csapó forradalmi láng elfojtására. Segítségükre volt ebben nemcsak a bukott uralkodó osztályok ellenforradalmi és hazaáruló tevékenysége, hanem a kezükre játszó, megalkuvó revizionisták, reformisták proletárdiktatúrát bomlasztó osztályárulása is. A Tanácsköztársaság leverése még súlyosabb nyomorúságba taszította a nemzetet, mint amilyenben ezelőtt élt. Az országot ismét a földesurak és tőkések vadászterületévé, a hárommillió koldus országává változtatta, vad, fasiszta politikai rendszert teremtett. Az ellenforradalom teljesen behódolt az imperialistáknak, áruba bocsátotta és kiszolgáltatta, súlyos szenvedések, új katasztrófák felé taszította az országot. A Magyar Tanácsköztársaság jelentőségét, történelmi szerepét legjobban azon a hatáson mérhetjük le, amit a magyar osztályharcok alakulására és —i bátran mondhatjuk — a nemzetközi viszonyok fejlődésére gyakorolt. Ezt a nemzetközi szerepet már Lenin kimutatta és elemezte. A proletárforradalom Magyarországon különös körülmények között, különös módon ment végbe — mondotta Lenin — s éppen ezért mutatta fel a proletárforradalom közös lényegét, a proletárdiktatúra kivívását, a Szovjetunió fő útjának általános érvényét. Magyarország példája a proletártömegek számára azt bizonyítja, hogy „nehéz pillanatokban a szovjethatalmon kívül senki más nem tudja kormányozni az országot". A Tanácsköztársaság — külső erővel történt leverése ellenére — történelmi fordulatot hozott. Azóta más lett a munkásosztály, és más lett a burzsoázia is. A munkásosztály saját tapasztalatából tanulta meg, hogy tudja az országot vezetni és kormányozni a burzsoázia nélkül, hogy nemcsak megérti történelmi feladatát, hanem képes is a hatalom megragadására, az ország kormányzására, a nép vezetésére. A munkásosztály saját tapasztalatából tanulta meg, hogy alkalmas, és csak ő alkalmas nagy nemzeti feladatok megoldására. Ez a történelmi tapasztalat erő és bizalom forrása volt a Horthy-fasizmus idején. De más lett a burzsoázia is, abban az értelemben, hogy tapasztalhatta: hatalma nem örök, a magyar munkásosztályban van erő, elszántság és képesség, hogy megdöntse a kapitalizmust, és saját kezébe vegye sorsának irányíV