Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-5
225 Az Országgyűlés 5. ülése 1959. március 20-án, pénteken 226 DR. MÜNNICH FERENC, a Minisztertanács elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Negyven év előtti dicsőséges harcok emlékét, a Magyar Tanácsköztársaság megalakításának évfordulóját ünnepeljük. A szocializmus az elmúlt negyven év harcaiban világformáló erővé nőtt. Bebizonyította fölényét a kapitalizmussal szemben, s napjainkban már mint győzelmes világrendszer a Föld területének egyharmadán valósul meg. A kapitalizmus és a szocializmus közötti gazdasági verseny döntő szakaszába lépett. A szocialista tábor legfejlettebb országa, a Szovjetunió történelmileg rövid idő alatt utoléri és túlszárnyalja az egy főre eső termelésben is a világ legfejlettebb tőkés országát, az Egyesült Államokat. Hétéves tervének megvalósításával szilárdan lép a kommunizmus talajára. A szocializmus előretörésének vagyunk tanúi hazánkban is. Népünk, támaszkodva a proletariátus nemzetközi szolidaritására, úrrá tudott lenni az ellenforradalom okozta nehézségeken, s a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetéséVei határozottan, ingadozásoktól mentesen építi a szocializmust. Szocialista építő munkánk meggyorsulása mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a magyar nép hű maradt a szocialista eszmékhez, melyekért már negyven évvel ezelőtt is küzdött. A magyar munkásosztály jogos örököse és rnéltó folytatója volt a magyar nép évszázados forradalmi és szabadságharcos hagyományainak. Ez mindenekelőtt az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc bukása után fennmaradt probléniák megoldását jelentette, a feudális maradván yok megsemmisítését, az ország függetlenségének kivívását és védelmét. 1918 októberében a Magyar nép a munkásosztály vezetésével végei, v etett az imperialista háborúnak, megdöntötte a Habsburgok uralmát hazánkban, s megteremtette a köztársaságot. A munkásosztály azonban nem elégedhetett meg 1848 követeléseinek megls *nétlésével, a polgári demokrácia kivívásával. 1848 óta sokat fejlődött a világ, s jelentős váltotok mentek végbe a magyar társadalomban is. 1848-ban a kapitalizmus fejlődése előtt álló akadályok elhárítása jelentette a haladást, 1919-ben m ar maga a kapitalizmus vált a társadalmi fejődés akadályozójává. A Magyar Tanácsköztársaság 1848 félbenmaradt művét nem fejezhette De anélkül, hogy jelentősen tovább ne ment volna 1848 programjánál. . A burzsoázia a világháború évei alatt s az ^918 októberi polgári demokratikus forradalom után bebizonyította, hogy képtelen a nép érdekeinek megfelelő választ adni a legégetőbb társadalmi kérdésekre. Az 1918 októbere és 1919 jnárciusa közt eltelt rövid fél esztendő azt muatta, hogy a polgári demokrácia csak a burzsoázia számára biztosít szabadságot, a dolgozó tömegek számára elnyomást, kizsákmányolást, börtönt, csendőrsortüzet jelent. Forradalmi időkben a tömegek gyorsan és sokat tanulnak. A magyar munkások és dolgozók tömegei előtt hónapi?- .^latt lelepleződtek a polgári demokratikus Uz iók. E történelmi helyzetben egyedül a magyar munkásosztály forradalmi élcsapata, a kommunisták Magyarországi Pártja tudta megmutatni a helyes utat nemcsak a munkásosztály, hanem az egész nemzet számára is. S éppen azért, mert a nemzet túlnyomó többségét kitevő dolgozó osztályok érdekeit képviselte, a munkásosztály élén vált a nemzet vezető pártjává. A Kommunisták Magyarországi Pártja célul tűzte ki a Tanácsköztársaság kikiáltását, mely felszámolja a tőkések és a földbirtokosok hatalmát, végrehajtja a társadalom szocialista átszervezését, szövetséget köt a forradalmi mozgalom élén álló Szovjet-Oroszországgal s a szocialista haza védelmében függetlenségi harcot hirdet az antant-imperializmus ellen. A Kommunisták Magyarországi Pártjának programja rövid idő alatt olyan hatalmas tömegeket nyert meg, hogy 1919. március 21-ónek előestéjén rriaga a burzsoázia is kénytelen volt beismerni, hogy Magyarországon más hatalom nem lehetséges, mint a munkásosztály hatalma. Munkásosztályunk, dolgozó népünk, nemzetünk nagy büszkesége, hogy az Oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a világon másodikként emelte állami és társadalmi renddé a szocializmust. Azt a rendszert, amely képes véget vetni a tőkés kizsákmányolásnak, képes megnyitni a dolgozó emberiség szabadságának új korszakát. S ha ideiglenesen győzött is a nemzetközi reakció, a külső beavatkozók fegyveres ereje, s a népellenes úri osztályok hazaárulása, a Magyar Tanácsköztársaság emlékét egy második, győzelmes proletárdiktatúra megvalósításának vágyát sohasem «tudta kitépni a magyar dolgozó osztályok szívéből. A szocializmus eszméivel, amelyektől ma már semmi sem tántoríthatja el népünket, 40 évvel ezelőtt forradalmi tettekkel jegyezte el magát a munkásosztály, a magyar dolgozó nép. Történelmünkben először negyven évvel ezelőtt vette birtokába a magyar nép a fő termelési eszközöket, s hajtotta végre kizsákmányolóinak kisajátítását. A súlyos gazdásági helyzet ellenére, a Tanácsköztársaság fennállásának rövid ideje alatt sokat tett a dolgozó tömegek helyzetének megjavításáért. Bevezették az iparban a 8 órás munkaidőt, alkalmazták az egyenlő munkáéiig egyenlő bér elvét, gondoskodtak a betegekről, az öregekről, a gyermekekről és az anyákról. Hasonló forradalmi változásokat hajtott végre a tanácshatalom a művelődésben. Az iskolákat államosította és ingyenessé tette az oktatást, az általános iskolázást 10 évről 14 éves korig emelte fel, s megnyitotta a magasabb tanulás lehetőségét a dolgozók és a dolgozók gyermekei számára is. Hadat üzent az írástudatlanságnak, tanfolyamok százai nyíltak, megindult a munkásegyetem. A kulturális» intézményeket a nép szolgalatába állították. Szétválasztották az egyházat és az államot, s először biztosították a teljes vallásszabadságot, beleértve a tudományos felvilágosítás szabadságát is. A dolgozó tömegek és nemzetünk felemelkedésének minden igaz híve lelkesedéssel és segítőkészséggel üdvözölte a kibontakozó nagyszerű korszakot. A dolgozó tömegek 1919 áprilisában, történelmünk első, valóban szabad, általános választásán elsöprő többséggel tettek hitet a néphatalom mellett. Míg az 1910-es választásokon 11*