Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-5

225 Az Országgyűlés 5. ülése 1959. március 20-án, pénteken 226 DR. MÜNNICH FERENC, a Minisztertanács elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Negyven év előtti dicsőséges harcok emlé­két, a Magyar Tanácsköztársaság megalakításá­nak évfordulóját ünnepeljük. A szocializmus az elmúlt negyven év harcaiban világformáló erővé nőtt. Bebizonyította fölényét a kapitalizmussal szemben, s napjainkban már mint győzelmes vi­lágrendszer a Föld területének egyharmadán valósul meg. A kapitalizmus és a szocializmus közötti gazdasági verseny döntő szakaszába lé­pett. A szocialista tábor legfejlettebb országa, a Szovjetunió történelmileg rövid idő alatt utoléri és túlszárnyalja az egy főre eső termelésben is a világ legfejlettebb tőkés országát, az Egyesült Államokat. Hétéves tervének megvalósításával szilárdan lép a kommunizmus talajára. A szocializmus előretörésének vagyunk ta­núi hazánkban is. Népünk, támaszkodva a prole­tariátus nemzetközi szolidaritására, úrrá tudott lenni az ellenforradalom okozta nehézségeken, s a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésé­Vei határozottan, ingadozásoktól mentesen építi a szocializmust. Szocialista építő munkánk meg­gyorsulása mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a magyar nép hű maradt a szocialista eszmék­hez, melyekért már negyven évvel ezelőtt is küz­dött. A magyar munkásosztály jogos örököse és rnéltó folytatója volt a magyar nép évszázados forradalmi és szabadságharcos hagyományainak. Ez mindenekelőtt az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc bukása után fennmaradt problé­niák megoldását jelentette, a feudális maradvá­n yok megsemmisítését, az ország függetlenségé­nek kivívását és védelmét. 1918 októberében a Magyar nép a munkásosztály vezetésével végei, v etett az imperialista háborúnak, megdöntötte a Habsburgok uralmát hazánkban, s megterem­tette a köztársaságot. A munkásosztály azonban nem elégedhetett meg 1848 követeléseinek meg­ls *nétlésével, a polgári demokrácia kivívásával. 1848 óta sokat fejlődött a világ, s jelentős válto­tok mentek végbe a magyar társadalomban is. 1848-ban a kapitalizmus fejlődése előtt álló aka­dályok elhárítása jelentette a haladást, 1919-ben m ar maga a kapitalizmus vált a társadalmi fej­ődés akadályozójává. A Magyar Tanácsköztár­saság 1848 félbenmaradt művét nem fejezhette De anélkül, hogy jelentősen tovább ne ment volna 1848 programjánál. . A burzsoázia a világháború évei alatt s az ^918 októberi polgári demokratikus forradalom után bebizonyította, hogy képtelen a nép érde­keinek megfelelő választ adni a legégetőbb tár­sadalmi kérdésekre. Az 1918 októbere és 1919 jnárciusa közt eltelt rövid fél esztendő azt mu­atta, hogy a polgári demokrácia csak a burzsoá­zia számára biztosít szabadságot, a dolgozó tö­megek számára elnyomást, kizsákmányolást, börtönt, csendőrsortüzet jelent. Forradalmi idők­ben a tömegek gyorsan és sokat tanulnak. A ma­gyar munkások és dolgozók tömegei előtt hóna­pi?- .^latt lelepleződtek a polgári demokratikus Uz iók. E történelmi helyzetben egyedül a ma­gyar munkásosztály forradalmi élcsapata, a kommunisták Magyarországi Pártja tudta meg­mutatni a helyes utat nemcsak a munkásosztály, hanem az egész nemzet számára is. S éppen azért, mert a nemzet túlnyomó többségét kitevő dolgozó osztályok érdekeit képviselte, a munkás­osztály élén vált a nemzet vezető pártjává. A Kommunisták Magyarországi Pártja célul tűzte ki a Tanácsköztársaság kikiáltását, mely felszámolja a tőkések és a földbirtokosok hatal­mát, végrehajtja a társadalom szocialista átszer­vezését, szövetséget köt a forradalmi mozgalom élén álló Szovjet-Oroszországgal s a szocialista haza védelmében függetlenségi harcot hirdet az antant-imperializmus ellen. A Kommunisták Magyarországi Pártjának programja rövid idő alatt olyan hatalmas tömegeket nyert meg, hogy 1919. március 21-ónek előestéjén rriaga a bur­zsoázia is kénytelen volt beismerni, hogy Ma­gyarországon más hatalom nem lehetséges, mint a munkásosztály hatalma. Munkásosztályunk, dolgozó népünk, nemze­tünk nagy büszkesége, hogy az Oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a vi­lágon másodikként emelte állami és társadalmi renddé a szocializmust. Azt a rendszert, amely képes véget vetni a tőkés kizsákmányolásnak, képes megnyitni a dolgozó emberiség szabadsá­gának új korszakát. S ha ideiglenesen győzött is a nemzetközi reakció, a külső beavatkozók fegyve­res ereje, s a népellenes úri osztályok hazaárulása, a Magyar Tanácsköztársaság emlékét egy máso­dik, győzelmes proletárdiktatúra megvalósításá­nak vágyát sohasem «tudta kitépni a magyar dol­gozó osztályok szívéből. A szocializmus eszméi­vel, amelyektől ma már semmi sem tántoríthatja el népünket, 40 évvel ezelőtt forradalmi tettek­kel jegyezte el magát a munkásosztály, a ma­gyar dolgozó nép. Történelmünkben először negyven évvel ez­előtt vette birtokába a magyar nép a fő terme­lési eszközöket, s hajtotta végre kizsákmányolói­nak kisajátítását. A súlyos gazdásági helyzet el­lenére, a Tanácsköztársaság fennállásának rövid ideje alatt sokat tett a dolgozó tömegek helyze­tének megjavításáért. Bevezették az iparban a 8 órás munkaidőt, alkalmazták az egyenlő mun­káéiig egyenlő bér elvét, gondoskodtak a betegek­ről, az öregekről, a gyermekekről és az anyák­ról. Hasonló forradalmi változásokat hajtott végre a tanácshatalom a művelődésben. Az isko­lákat államosította és ingyenessé tette az okta­tást, az általános iskolázást 10 évről 14 éves ko­rig emelte fel, s megnyitotta a magasabb tanu­lás lehetőségét a dolgozók és a dolgozók gyerme­kei számára is. Hadat üzent az írástudatlanság­nak, tanfolyamok százai nyíltak, megindult a munkásegyetem. A kulturális» intézményeket a nép szolgalatába állították. Szétválasztották az egyházat és az államot, s először biztosították a teljes vallásszabadságot, beleértve a tudományos felvilágosítás szabadságát is. A dolgozó tömegek és nemzetünk felemelke­désének minden igaz híve lelkesedéssel és segí­tőkészséggel üdvözölte a kibontakozó nagyszerű korszakot. A dolgozó tömegek 1919 áprilisában, történelmünk első, valóban szabad, általános vá­lasztásán elsöprő többséggel tettek hitet a nép­hatalom mellett. Míg az 1910-es választásokon 11*

Next

/
Thumbnails
Contents