Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-4

205 Az Országgyűlés 4. ülése 1 az ellenforradalmi fertőzés gócainak eltávolítására kellett fordítani, az előző évi nagyszámú ügyhátralék mellett az egyéb ügyek elbírálása sokszor elképesztő késedelmet szenvedett. Kormányzatunk felismerve a helyzet nehézségét, az elmúlt esztendőben jelentős anyagi támogatásai nyúitott segítséget ahhoz, hogy a hátralék gyors felszámolásának feltételeit bíróságaink megteremthessék. Ma már mindenütt folyik ez a munka, s kezdeti eredményei máris mutatkoznak. Minden reményünk megvan arra, hogy a gyorsabb ítélkezéshez fűződő nevelő, visszatartó hatás a jövőben nemcsak a kiemelkedő jelentőségű, hanem a kisebb bűnügyek gyors elbírálásában is jelentkezni fog. Azokban az eredményekben, amelyeket a bűnüldöző szervek a bűnözés leleplezése, visszaszorítása, a bűntettesek felelőssésrevonása terén fértek, döntő szerepe volt a MSZMP Központi Bizottságának, amely több alkalommal tárgyalta meg a bűnüldöző szervek munkáját. Igen jelentős feladataink voltak a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban is. Már említettem azokat az eredményeket, amelyeket a társadalmi tulajdon elleni bűnözés felderítésének fokozása terén elértünk. Az elmúlt esztendőben minden igyekezetünk arra irányult, hogy egyetlen ilyen bűncselekmény se maradjon felderítetlen, a felelősségrevonás a büntetőpolitikai elveknek megfelelően differenciáltan érvényesüljön, s a közös tulajdonban okozott károk megtérüljenek. A károk megtérítésére biztosított összeg aránya ennek megfelelően fokozatosan növekedett. 1957 végén — amikor az ellenforradalom végleges felszámolása még nem ért véget —, a helyzet e téren még nem volt kielégítő, az okozott kárnak mindössze 22,3 százalékát sikerült a nyomozás során biztosítani. 1958-ban azonban már 60,3 százalékát tette ki a nyomozás során és bűnügyi zárlattal biztosított összeg az okozott károknak. Kétségtelen tény, hogy a rendőri és ügyészi szervek az elmúlt esztendőben igen sokat tettek a társadalmi tulajdon védelmében és a bűnösök által okozott kár megtéríttetése érdekében. Nem hallgathatjuk azonban azt sem el, hogy az okozott károk biztosításának ez az aránya távolról sem jelenti azt, hogy a károk valóban meg is térültek ilyen mértékben. A kár megtérülést akadályozza a bírósági eljárások késedelme, a bíróság által megítélt károk behajtása körüli eljárások fogyatékosságai és nem utolsósorban a károsult állami, szövetkezeti szervek, vállalatok, intézmények vezetőinek nemtörődömsége. Különösen fel kell hívnom a figyelmet ezzel kapcsolatban a gazdasági vezetők kötelességeire. Az ügyészi vizsgálatok megállapították többek között, hogy a társadalmi tulajdont kezelő gaz^ dasági egységek nemcsak, hogy nem tesznek meg mindent a társadalmi tulajdon védelmére, hanem elmulasztják a kártérítés behajtására irányuló intézkedést is megtenni a bíróság által a sértett vállalatnak bűnösen okozott kár megtérítésére kötelezett terheltekkel szemben, az ítélet jogerőre emelkedése után is. A vállalatok ilyenfajtájú mulasztásai miatt utasítást adtam ki, hogy az ügyészek kísérjék 9. február 20-án, pénteken 206 figyelemmel és szorgalmazzák a megítélt károk behajtását. Sajnos vannak olyan tapasztalataink is, hogy egyes vállalatok, gazdasági szervek még ügyészi felszólításra sem intézkednek, ezért helyettük az ügyészek maguk érvényesítették a társadalmi tulajdon védelmében a köz ügyvédjeként a vállalatok kötelességeit. Az ügyészek kártérítési pereket indítottak olyan káresetekben is, amikor büntető felelősségrevonás nem történt. Az állam érdekében 1958. év folyamán ügyészek által a vállalatok helyett kezdeményezett polgári perek száma mintegy 3000 volt. Minthogy a vállalatok a már megítélt követelések behajtásában is késlekednek, az ügyészek maguk kérték a végrehajtást. összevetve csupán 1958 második félévében ilyen köz ügyvédjeként minősülő ügyészi fellépéssel az ügyészség 10 667 000 forintot érvényesített. Azok számára, akik netán azt hiszik, hogy kötelezettségeiket mindig az ügyészek fogják helyettük elvégezni, fontosnak tairtom megjegyezni, hogyha az ügyészi fellépés idomulás, vagy a terhelt anyagi viszonyainak lényeges változásai miatt már nem lesz lehetséges, az ügyészség az ellen a mulasztást elkövető gazdasági vezető, vagy jogász ellen fog perrel fellépni, akinek nemtörődömsége miatt hiúsult meg az állami követelés behajtása. Jelentősek azok az intézkedések is, amelyeket bűnüldöző szerveink a társadalmi tulajdon védelme érdekében a bűnözés megelőzésére tettek. Különösen 1958 első felében az ügyészi, rendőri, bírói és jogász szövetségi együttműködés eredméinyeként számtalan előadás, a gazdasági vezetők részere tartott ankét, eligazítás hangzott el a társadalmi tulajdon büntetőjogi védelméről, e védelem további fokozása és a büntetőpolitika, alkalmazása érdekében megvalósítandó feladatokról. A párt iránymutatásának megfelelően sokszor még a legeldugottabb falvakba, a legkisebb termelőszövetkezetekbe, üzemekbe, gépállomásokra, vagy gazdaságokba is eljutottak a bűnüldöző szervek képviselői, hogy a dolgozók előtt ismertessék a társadalmi tulajdon jelentőségét, büntetőjogi védelmére szolgáló jogszabályi rendelkezéseket és az állampolgárok alkotmányos kötelességeit. A társadalmi közreműködés terén hasznos segítséget nyújthat a népi ellenőrzési bizottságok munkája. A működésük óta eltelt idő alatt máris bebizonyították, hogy a dolgozók által támogatott és helyeselt, a gazdasági és társadalmi élet zavartalanságát biztosítani kívánó és a helyes irányú fejlődést gátló negatív jelenségek kiküszöbölését célzó tevékenységük során olyan adatokat is tárhatnak fel, amelyeket a belügyi és igazságügyi szervek eredményesen használnak fel egyfelől a bűncselekményeik felderítésére irányuló, másfelől azok elkövetésének megakadályozására vonatkozó munkájukban. Számottevő jelentőségű azoknak a gazdasági, igazgatási visszásságoknak, hibáknak, a dolgozókat sokszor bosszantó jelenségeknek fel-