Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-4
203 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 204 üldözte. Keresetének nagy részét italra költötte, elzálogosította gyermekeinek ruháját, ezáltal gyermekei szellemi és erkölcsi fejlődését veszélyeztette. A gyermek- és ifjúságvédelmi szakfeladatok ellátásával megbízott ügyészek az elmúlt év folyamán vizsgálták a gyámhatóságoknak a kiskorúak züllésének és bűnözésének megelőzése érdekében tett intézkedéseit és a fiatalkorúak utógondozásának törvényességét, továbbá különböző vállalatoknál és intézményeknél ellenőrizték a fiatalkorú munkavállalókra vonatkozó munkatörvénykönyvi rendelkezésnek megtartását. A vizsgálatok során a gyámhatóságoknál számos mulasztást és törvénysértést tártunk fel, melyek jelentős részben az ifjúságvédelmi munka elhanyagolásából fakadtak. Több helyen az igazgatási osztály vezetői a gyámügyi előadókat két-három másirányú feladat rendszeres ellátásával is megbízták, emiatt az ifjúságvédelmi munkára alig maradt valami idejük. A bűnüldöző szervek munkájának ismertetése és értékelése nem hallgathatja el azt sem, hogy tekintélyük és a munkájuk iránti bizalom 1957. évhez képest 1958-ban tovább nőtt. Az a körülmény, hogy a bűnüldözés élét a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői, a szokásos bűnözők, deklasszált, ellenséges elemek és a békés állampolgárok nyugalmát zavaró huligánok ellen irányítottuk, megerősítette a társadalmi rendünkhöz hű, biztonságot, rendet óhajtók tömegének kapcsolatait mind a rendőri, mind az igazságügyi szervekhez. Különösen jelentős az, hogy rendőrségünk tekintélye az ellenforradalom óta — figyelembevéve az ellenforradalom előtti viszonyokat is — soha nem volt ilyen szilárd, mint ma. Ez a tömegkapcsolatolc és a bizalom megerősödése mellett annak is köszönhető, hogy rendőreink mind kulturáltabban, de ugyanakkor törvényadta jogkörükben kemény határozottsággal lépnek fel a rendbontók és az ellenszegülők ellen. A rendőri intézkedések törvényességét tovább fogjuk növelni, de ugyanakkor megköveteljük, hogy rendőreink még nagyobb határozottsággal szerezzenek érvényt a rend fenntartására és a bűncselekmények megakadályozására tett jogos intézkedéseiknek. Ügyészségeink ä törvények szigorának teljes alkalmazásával fogják támogatni a törvényes rendőri intézkedéseket, biztosítják a rendzavarókkal, huligánokkal szemben a hatóságok tekintélyét, s ehhez kérjük is minden becsületes, törvénytisztelő és rendet akaró állampolgár segítségét. De szükséges az is, hogy a bíróságok következetesebb megtorló elbánást alkalmazzanak a hatóság közege elleni bűntettesekkel szemben. Nem mondható el ez ugyanis a szerencsi já-. rásbíróságnak az egyik ilyen ügyben hozott ítéletéről. A részeg és huligán módra viselkedő vádlottak, akik közül az egyik fegyverrejtegetés miatt már 8 hónapi börtönre volt büntetve, nem voltak hajlandók a vonaton menetjegyüket felmutatni. A jegyvizsgáló a szolgálatos rendőrt hívta segítségül, akire azonban a vádlottak rátámadtak, kezét hátra csavarták, torkon ragadták és dulakodás közben egyik ujját kificamították. A bíróság a hatósági közeg elleni erőszak és könnyű testi sértés bűntettében bűnösnek talált vádlottakat a büntetőpolitikai elvekkel szöges ellentétben mindössze 200—200 forint pénzbüntetésre ítélte, holott nyilvánvaló, hogy hoszszabb időtartamú végrehajtható börtönnel kellett volna elvenni a kedvüket hatósági közeg megtámadásától. A bűnüldöző szervek tevékenységének eredményessége nemcsak a felderítés, a bűncselekmények leleplezése, a közbiztonság erélyes intézkedésekkel való biztosítása terén állapítható meg, hanem határozott fejlődés mutatkozik a büntető eljárások törvényessége iránt támasztott igények növekedésében is. A szakmai igényesség fokozása biztosíték az állampolgárok és a büntető eljárás alá.vont személyek legfontosabb jogaira nézve mindennemű törvénysértés elkövetése ellen, s ez az igényesség hatékony ügyészi felügyelettel párosulva e törvénysértéseket mondhatni teljesen kiküszöbölte. Azokban az elszigetelten jelentkező esetekben, amelyekben az eljárás során a büntető perrendtartásnak a terheltek jogaira vonatkozó rendelkezéseit úgy sértették meg, hogy szabad védekezéshez való jog nem érvényesülhetett, vagy egyéb törvénytelen eszközhöz folyamodtak, a törvénysértők felelősségrevonása folyamatosan megtörtént. Az ügyészi felügyelet a büntetőeljárás alá vontak személyes szabadságát korlátozó törvényi rendelkezések szigorú megtartása felett szilárdan őrködik. De ez a szándék maradéktalanul megvan a rendőri vezetőkben is. Az előzetes letartóztatások foganatbavétele mindenütt csak megfontolt és alapos ügyészi vizsgálat jóváhagyása után történhet. Az előzetes letartóztatottak száma az elmúlt év folyamán fokozatosan, lényegesen csökkent. Bizonyos' eredmények mutatkoznak a büntető eljárás időtartamának lerövidítésében is. A bűnüldözés időszerűségéhez fűződő követelmény különösen az 1957 évben, de még 1958 első felében is csorbát szenvedett a nyomozások nagymérvű elhúzódása miatt. A Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség rendszeres irányító és ellenőrző munkájával sikerült elérni az eljárások meggyorsítását, de az elért eredmények még mindig nem kielégítőek. Főként a rendőri szerveknek kell a munka jobb megszervezésével és az eddiginél hatékonyabb ellenőrzéssel oda hatni, hogy az egyes bűnügyek nyomozása késedelmet ne szenvedjen. Igen fontos kérdése a bűnüldözésnek a bírói ! ítélkezés időszerűsége és törvényessége. E vo1 natkozásban is némi eredményről számolhatok ! be. 1957. évben nagy nehézségekkel küzdöttek a j bíróságok, mert a nagyszámú ügyhátralék gá! tolta a bűncselekmények elkövetőinek gyors felelősségrevonását. Az egyes bűnügyekben az aktualitás háttérbeszorulása kedvezőtlenül hatott a bírói ítélkezésre is, mivel az idő múlása nemcsak a cselekmények súlyát, társadalmi veszélyességét csökkenti, de a felelősségrevonás mértekének megállapításánál is befolyásolja a bíróságot. Az „aki időt nyer, életet nyer" közmon' dást azonban a bűnözők is ismerik, s ez nem j egy esetben bátorítólag hat a megrögzött bűn| tettesekre. Minthogy 1957^ben a túlnyomó erőt