Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-4

201 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 202 A vádemelések száma az 1957-es esztendőhöz viszonyítva gyilkosság és szándékos emberölés bűncselekményeknél 33,5 százalékkal, a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett rablás tekintetében 93 százalékkal, az állampolgárok tulajdona elleni rablásoknál 30,2 százalékkal, míg a hatóság, hatóság tagjai, illetve közege ellen elkövetett erőszak vonatkozásában 18,3 százalékkal csökkent. A közbiztonság megszilárdulásában nagy része volt a bűnüldöző szervek, rendőrség, ügyészség és bíróság egyre javuló munkájának. A bűnügyi munka fejlődését mutatja több területen a védekezésből a támadásba lendülés, az egyes bűncselekmények nyomozásánál a jogi kulturáltságnak, s általában a szakmai ismereteknek fokozottabb érvényesülése. A bűncselekmények megelőzésére és visszaszorítására irányuló tevékenység eredményes növekedését mutatja, hogy a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűntettek miatti vádemelések aránya az 1957-es évi 36.1 százalékról 1958ban 41,8 százalékra emelkedett. Általában megállapítható, hogy az ellenforradalom erkölcslazító hatása e téren volt a legerősebb, mert számos ücrv szálai még közvetlenül az ellenforradalom utáni időszakra nyúlnak vissza. A bűntettesek üldözése valamennyi bűn cselekménykategóriában elsősorban a Ipffsúlvosabb, nagy károkat okozó cselekmények elkövetői, a szokásos bűnözők, huligánok és olyan osztályidegen, deklaszszált, ellenséges elemek ellen irányul, akik bukásukba beletörődni nem tudván a politikai támadásról a gazdasági kártevésre térnek át. A társadalmi tulajdon hatékonyabb védelme mellett fokozódott a népgazdaság ellen irányuló egyéb bűncselekmények, elsősorban az árdrágító visszaélések, üzérkedések, valamint a közélet tisztaságát károsan befolyásoló, korrupciós cselekmények felderítése is. A becsületes kisiparosok és kiskereskedők mellett még mindig létezik olyan réteg, amely a többször elhangzott figyelmeztetés és egyéb intézkedés ellenére sem riad vissza attól, hogy a munkanélküli jövedelem megszerzésére irányuló, törvényeinkbe ütköző tevékenységét konok álhatatossággal folytassa. Ezek a cselekmények a munkájukból élő dolgozók életszínvonala ellen törnek és éppen ezért felszámolásukat következetesen és erélyesen folytatjuk. A megtett intézkedéseknek máris van hatásuk. Ügyészségeink 1958-ban kétszer annyi esetben emeltek vádat árdrágító visszaélés miatt, mint 1956-ban az ellenforradalom előtt, s a bűnüldözési gyakorlatnak ezt az irányát mindaddig követni fogjuk, amíg a gazdasági rendünket sértő spekulánsok és üzérek tevékenységét csírájában el nem fojtjuk. A spekulánsok és üzérek tevékenységének méreteire jó példa az a nagyarányú bőrűzérkedés, amelyet napjainkban tárgyal a bíróság. Szemes és társai címszó alatt. Az ügy terheltjeinek legtöbbje a felszabadulás előtt is kupeckedésből, munka nélkül élő elem volt, a felszabadulás után már többször járt el velük szemben bíróság. Legnagyobb részük munkanélküli üzletelésből élő, mégpedig igen jól élő parazitája volt a társadalomnak. A Szemes testvérek vesztegetés útján iparengedélyhez jutva, jól berendezett műhelyt szereltek fel, kihasználták a kisüzem teljes kapacitását és az állami felvásárlásból származó nyersbőrök tömegesen futottak ide be, mert bűntársaik mellesleg az állami szervek felvásárlói is voltak. A feldolgozott bőrök zúgutakon jutottak el a legkülönbözőbb kisiparosokhoz, akik kiadták további feldolgozásra, maguk pedig munka nélkül vágtak zsebre több ezer forintos jövedelmeket. Jellemző az ilyenfajta „kisiparosokra" az, hogy egyikük, aki ballonkabátok készítésére kapott iparengedélyt, vevői körét úgy elégítette ki, hogy egyes állami áruházi dolgozók megvesztegetése révén állami készletekből szerezte be a konfekcionált árut, amelyet azután, mint kiváló minőségű, „igazi kisipari terméket" adott el borsos áron. A bűnüldözés egyik igen fontos feladatának a fiatalkorú bűnözés elleni harcot tekintettük, abban a tudatban, hogy a ma még fiatal korban levő, erkölcsi züllés, bűnözés útjára lépett személyek holnap már a felnőttkorú és ezért súlyosabb cselekményeket elkövető bűnözők számát szaporíthatják. Ennek a feladatnak a sikere érdekében az elmúlt év folyamán a társhatóságok — gyámhatóság, rendőrhatóság — és társadalmi szervek segítségével megkezdődött a környezetükben erkölcsi züllés, bűnözés veszélyének kitett gyermekek és fiatalkorúak felkutatása. Már ez ideig is nagyszámú olyan gyermeket és fiatalkorút találtak, akinek az érdekében helyes irányba történő nevelésük, fejlődésük biztosítása céljából különböző preventív intézkedéseket kell tenni. A hatóságok, társadalmi szervek és az egész társadalom egyre fokozódó tevékenysége következtében múlóban van annak az ideológiai és erkölcsi megrázkódtatásnak a hatása, amelyet az ellenforradalom az ifjúság számára jelentett. Az 1958. évben az eljárás alá vont fiatalkorú bűntettesek száma 5,2 százalékkal csökkent. Az elért eredmények azonban csak akkor lesznek igazán hathatósak, ha a társadalmi összefogás e tekintetben is tovább erősödik, a gyermek és fiatalkorú bűnözés megakadályozása már nemcsak rendőri, ügyészi és bírói, hanem mindinkább társadalmi feladat lesz. A gyermekek és fiatalkorúak védelmét szolgálta az is, hogy az 1958. évben 228 személyt helyezett az ügyészség vád alá ifjúság elleni bűntett miatt, szemben az 1957. évben vád alá helyezett 105 személlyel. (Ez az emelkedés 121,7 százalék.) Ezek olyan személyek, akik a gyermekeik, vagy a gondozásukra bízott kiskorúak szellemi és testi fejlődésével nem törődtek, azt bűnös módon elhanyagolták, részeges, minden jó erkölcsi érzéktől mentes és a becsületes dolgozókat megbotránkoztató — életmódot folytattak, ezáltal a gondozásukra, nevelésükre bízott kiskorúakat az erkölcsi züllés, bűnözés útjára vitték. Így például a pesti központi kerületi bíróság ifjúság elleni bűntett miatt 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte Bakonyi István budapesti lakost, mert gyakran részegen járt haza a családjához, ilyenkor gyermekeivel és feleségével brutálisan bánt, őket éjnek idején a lakásból ki-