Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-4

199 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 200 valamit szóval, példájával azért, hogy a régi embert új emberré változtassa. Meggyőződésem, hogy ezzel senkinek sem kívántam rosszat. Egyébként — amint előrebocsátottam — a költségvetést szíves örömmel elfogadom és elfo­gadásra ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országpvűlés! Hunyadi Károly képviselőtársunk bejelentette az elnök­ségnek, hogy nem kíván felszólalni. Ezért és mert több felszólaló nem jelentkezett, a vitát bezárom. Az ülést délután 15 óráig felfüggesztem. (Szünet 13,42—15,01.) (Az elnöki széket Rónai Sándor foglalja el.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk ülésünket. Antos István pénzügyminiszter elv­társ kíván szólni. ANTOS ISTVÁN pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési törvényjavaslat országgyűlési vitája élénk volt. A képviselő elv­társak sokoldalúan világították meg az elmúlt év gazdasági és társadalmi fejlődésében elért eredményeket, mutattak rá a még meglévő fo­gyatékosságokra és a néo ügvéért érzett felelős­séggel foglalkoztak az előttünk álló feladatokkal. A vitában felszólalt kénviselőtársaink az előterjesztett költségvetésről általában ió vél tö­ményt mondtak, helyesnek ítélték a népgazda­ság fejlesztésére, társadalmunk szocialista alap­jainak bővítésére, a dolgozó inép anyagi és kul­turális életszínvonala emelésére irányuló terve­ket és előirányzatokat. Űgy gondolom, hogy ez az általános helyeslő vélemény indokolt, hiszen a kormány nagy fele­lősséggel, alapos részletmunkával állította össze a költségvetési előirányzatokat, szabta meg a gazdasági, társadalmi előrehaladás pénzügyi fe­dezetét, végezte el az igényeknek a lehetőségek­kel való összehangolása sokszor hálátlan felada­tát. A vita során szép számban hangzottak el észrevételek, kritikai megjegyzések is. Az ezek­ből adódó tanulságokat a kormány munkája so­rán hasznosítani fogja. Egyes felszólaló képviselőtársaink az elő­irányzatokon túlmenő igényeket jelentettek be. Elsősorban beruházásokra kértek pótlólagos ösz­szegeket. Űgy gondolom, az Országgyűlés mostani ülésszakának rövid időtartama nem elegendő a felmerült igények alapos elbírálására, a teljesí­tés lehetőségének gondos felmérésére. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a termelőszö­vetkezeti mozgalom erőteljes fellendülése, a meg­alakult termelőszövetkezetek és termelőszövet­kezeti községek gazdasági megerősítése tartalé­kainkat előreláthatólag nagymértékben leköti. Ezért a kormány nem javasolja a költségve­tés előirányzatainak módosítását, ugyanakkor ígéretet tesz a felmerült igények gondos meg­vizsgálására és a lehetőségekkel arányban a tényleg indokolt és halaszthatatlan igények tel­jesítésére. Minthogy valamennyi felszólalt képviselő elvtárs egyetértett az 1959. évi költségvetési ter­vezettel, kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a költségvetést és a költségvetési törvényjavaslatot* változtatás nélkül fogadja el. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy az 1959. évi állami költségvetést általánosságban és rész­leteiben, a beterjesztett összeggel elfogadja-e? Aki igen, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? <Senki sem jelentkezik.) Kimondom a határoza­tot, hogy az Országgyűlés az 1959. évi költség­vetést általánosságban és részleteiben a feltün­tetett összegekkel egyhangúlag elfogadta. (Taps.) Következik a határozathozatal az 1959. évi költségvetési törvényjavaslat felett. Kérem, képviselőtársaimat, hogy akik a tör­vényjavaslatot elfogadják, szíveskedjemek kéz­felemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e va­laki ellene? (Senki sem jelentkezik.) Kimondom a határozatot, hogy az Országgyűlés az 1959. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot el­fogadta. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk szerint következik a legfőbb ügyész beszámolója. Dr. Szénási Géza elvtársat, a legfőbb ügyészt illeti a szó. DR. SZÉNÁSI GÉZA legfőbb ügyész: Tisz­telt Országgyűlés! A több mint egy évvel ezelőtt, 1957. évi de­cember 21-én tartott országgyűlési beszámolóm befejezéséül mondottam, hogy az ellenforrada­lom leverése után a bűnözés megelőzése, a bűn­üldözés és az igazságszolgáltatás előtt nagyobb feladatok állanak. Az elmúlt 1958-as esztendőben a célkitűzé­seink megvalósításához vezető úton jelentős lé­péseket tettünk előre. Azok a politikai, gazda­sági eredmények, amelyeket 1958-ban a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás­paraszt kormány vezetésével dolgozó népünk elért, alapvető feltételét jelentették a törvé­nyesség további megszilárdításának, ezen belül a módszereiben fejlettebb bűnüldözésnek. A nyugodtabb, békés légkörben folytatott, sikerekben gazdag termelő munka részben el­tüntette azt az erkölcsi lazulást, amelyet az ellenforradalom dúlása okozott. Ma már arról számolhatok be, hogy az álta­lános politikai és gazdasági feltételek igen ked­vező alakulása mellett, a bűnüldöző szervek tervszerű és sokrétű intézkedéseinek eredménye­képpen is csökkent a büntetőtörvények megsér­tőinek száma, tovább javult a személy- és vagyon­biztonság helyzete, amit az is szemléltet, hogy ügyészségeinkhez 1958. évben 29,3 százalékkal kevesebb feljelentés érkezett, mint 19574>en. Ügyészeink az elmúlt évben az összes közvádas bűncselekményeket tekintve, kevesebb törvény­sértővel szemben emeltek vádat, mint 1957-ben. A vádemelések arányának csökkenése elsősorban azért igen kedvező jel, mert főként azokra a leg­súlyosabb és durva, elkövetési módjuk miatt igen veszélyes bűntettekre jellemző, amelyek a köz­biztonságot leginkább megsértve, zavarják a be­csületes állampolgárok jogait és nyugalmát.

Next

/
Thumbnails
Contents