Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-49

2615 Az Országgyűlés 49. ülése 1958. adatokat vállaltunk. Ez mindannyiunk által ismert hibákat és nehézségeket okozott. Okulva és tanulva az eddigi tapasztalatokból, most úgy érzem, beszélnünk kell minden olyan kérdésről, amelyet a tervet befolyásolhatják. Ilyennek tartom többek között Budapest túlnépesedésének és a főváros ipartelepítésének kérdését is, amiről a következőkben részletesebben kívánok szólni. Tisztelt Országgyűlés! Az európai országok nagy többségében a főváros népessége 5—10 százalékát teszi az ország lakosságának. Ezt az átlagot Budapest messze meghaladja. Magyarország állandóan növekedő lakosságának 1941-ben 18 százaléka. 1956-ban mintegy 19 százaléka élt Budapesten. 1957-ben ez az arány tovább nőtt, és ha a lakosság vándor mozgalmára ható tényezők nem változnak meg, ki lehet számítani, hogy mikor éri el a főváros lakossága az ország népességének 25, vagy akár 30 százalékát. Budapest népességének gyarapodása 1950 óta példátlan méretű. 1950. és 1956. január 1. között évente átlag 44 000 fővel gyarapodott a főváros. Ez a növekedés nagyobb mértékű, mint régebben a tízéves népszámlálási időközök alatt volt. Ennek a hatalmas számbeli növekedésnek csak egyharmad része származik természetes szaporodásból, kétharmad része a vidékről Budapestre történő költözködésekből ered. Ez a főváros felé irányuló mozgás évről évre nő és eddigi tetőpontját 1955-ben érte el, amikor a vándorlási különbözet túlhaladta a 40 000-et. Ez a nagyarányú növekedés még azért is figyelemre méltó, mert 1955-ben még külön engedélyhez volt kötve a fővárosban való letelepedés. Minthogy azonban a lakóhely-változtatásokat a legtöbb esetben munkavállalás címén kérték, és ezért kapták meg az ideiglenes letelepedési engedélyt, maga a letelepedés csak formailag volt ideiglenes. Ehhez a növekedéshez még hozzá kell számítani azokat is, akik ideiglenes jelleggel tartózkodnak a fővárosban. Az ideiglenes lakosok ellátása is a fővárost terheli, ők is igénybe veszik a közműveket, a közlekedést, a kórházakat és egyéb intézményeket. Számuk 1956-ban több mint 41 ezret, 1957-ben 115 ezret, ez év első négy hónapjában pedig több mint 32 ezret tett ki. A munkavállalás céljából Budapestre költözők nagy része — 46 százaléka — 20 és 30 év közötti. Jelentős számban, 13 ezren költöztek Budapestre például 1956-bari azért, hogy közelebb kerüljenek munkahelyükhöz. Sokan házasságkötés révén, vagy hosszabb ideig tartó tanulmányok miatt telepednek le a fővárosban, legtöbben azzal a szándékkal, hogy végleg itt is maradjnak. A felköltözők 51 százaléka fizikai dolgozó, túlnyomó részük az iparban kíván elhelyezkedni. 16,1 százalék szellemi dolgozó, s 7 százalék körül vannak azok a közszolgálati alkalmazottak, akiket Budapestre helyeztek. Az utóbbiak száma például 1956-ban 2866 volt. Felvetődik a kérdés, hogy miért áramlik ez a sokaság a fővárosba, ahol mégiscsak drágább az élet, rosszabbak a lakásviszonyok, s új szokatlan körülmények közé kerül a vidéki ember. Minden országban nagy a főváros vonzó hatása. évi június 19-én, csütörtökön 2616 A külföldi fővárosokba is sokan költöznek. Ez azonban a belső vándorlásnak csak egyik oldala: az odaköltözés. Ha azt vizsgáljuk, hányan költöztek el ugyanekkor ezekből a városokból, akkor szintén nagy számokat találunk: az odaköltözők 50—60 százalékát. A Budapestre költözők s áma azonban négyszer annyi, mint a fővárosból elköltözködőké. A magyar főváros vonzó hatása tehát nagyobb és állandóbb. Ennek az a fő oka, hogy itt települ az ország iparának nagy része. A magyarországi kapitalizmus fellendülésének idején a tőkéseknek kedvezett a budapesti gyártelepítés, üzemalapítás, mert a közművek, az energiaforrások kéznél voltak, a meglevő üzemi épületeket lehetett toldozni-foldozni, a szakmunkások, műszakiak túlnyomó része itt lakott, az alapítás tehát olcsóbb volt, a befektetett tőke hamarabb térült meg. A felszabaduláskor ezt az állapotot örököltük és a népi demokrácia hatalmas erőfeszítései, a nagyszabású új, vidéki gócpontok teremtése sem tudta mind ez ideig jelentős mértékben megváltoztatni az aránytalanságot. Ez a nagyra méretezett és azóta is egyre nagyobbodó budapesti ipar vonzza a nagyváros más csábító lehetőségeivel együtt — a fiatal munkavállalókat. Kevés a nagy város hazánkban, s ezekben a lakosság növekedése alig haladja meg az országos átlagot. A Statisztikai Hivatal adatai szerint Debrecen lakossága 1949-től 1954-ig például csak 17 ezerrel nőtt, Miskolcé pedig 26 ezerrel. Vonzó hatásuk kisebb, s munkaalkalmak, kulturális és szórakozási lehetőségek úgy látszik nem igen csábítják oda a környező vidék lakóit, a budapestieket még kevésbé. Minden évben visszaköltözik a fővárosba jelentékeny számú munkás, aki vidéken nem találta meg a számítását, továbbá orvos, jogász, pedagógus, aki nem kapott megfelelő lakást sem. A fővárosba való árarrtTSs nem okozna nagy gondot akkor, ha megvolna az ezt ellensúlyozó áramlás a vidék felé. Ez azonban nálunk hiányzik és a Budapestre irányuló törekvés megoldhatatlanná teszi és egyre inkább súlyosbítja a budapesti lakáshelyzetet, a víz- és gázellátást, túlságosan nagy erőpróba alá veti az egészségügyi hálózatot, zsúfolja a közlekedést és az iskolai épületeket. A népi demokrácia fennállása óta, nem is számítva a háborús romok újjáépítését, egészen új városrészeket építettünk lakóházakból és jelenleg is folyik a nagy lakásépítő program megvalósítása. 1953-ban 2482 lakás épült Budapesten. Ez a szám évről évre nőtt és 1957-ben már 9942 volt a megépült lakasok száma. A fővárosi tanács 1958. évi tervében első helyre az ellenforradalmi károk helyreállításának befejezését, a második helyre új lakóházak építését, a harmadik helyre a lakóházak tatarozását helyezte. Ugyanilyen nagy erőfeszítéseket tettünk a főváros fejlesztésének egyéb területein is. Ezeket is legjobban a számok tükrében láthatjuk. Trollibuszközlekedés gyakorlatilag nem volt a felszabadulás előtt, ma 206 trollibusz szállítja a fővárosi utasokat. A felszabadulás előtti 226 autóbuszhoz viszonyítva 1957 végén már 787 autóbusz közlekedett Budapest utcáin. Itt azt is 58.