Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-49

2617 Az Országgyűlés 49. ülése 1958. évi június 19-én, csütörtökön 2618 meg kell említeni, hogy olyan külterületi helyekre vezettünk autóbuszt, ahol azelőtt nem is volt közlekedési lehetőség. A közlekedést javítja a forgalomban levő 669 taxi is. A népesség számbeli szaporodásával és az igények növekedésével azonban nem lehet lépést tartani. A lakósűrűség állandóan növekszik. 1941-ben 212, 1949-ben 218, 1954-ben már 239 fő jutott 100 budapesti lakószobára. Mutatja a lakáshelyzet rosszabbodását az is, hogy 1949-től 1954. június elsejéig mintegy ötszörösére nőtt a nem lakás céljára épült, de lakásnak használt helyiségek száma, ugyanakkor lakóik száma csaknem meghétszereződött. Az utolsó évtizedben sokat költöttünk az épületek és lakások közművi ellátására is. A helyzet a peremtelepüléseken évről évre javult, de a túlnépesedés és az iparfejlesztés következtében megnövekedett igényeket ma már sem a Vízművek, sem a Gázgyár a jelenlegi berendezésével nem tudja zavartalanul kielégíteni. A villamoson és autóbuszon szállított utasok száma az 1938. évinek háromszorosára nőtt és 1954 óta — az 1956. évet kivéve — meghaladta az 1 milliárdot. Ezzel a forgalomnövekedéssel nem tudtunk lépést tartani és a zsúfoltság fokozódott. Budapest túlnépesedését mutatja a kórházak betegforgalmának alakulása is. 1951-től 1055-ig a kórházi ágyak száma 12,8 százalékkal, az elbocsátott betegek száma 20,3 százalékkal növekedett. A budapesti ált. iskolákba az 1957—58-as tanév elején beiratkozott tanulók száma 185 ezer volt, a főváros lakosságának körülbelül 10 százaléka, 30 százalékkal több, mint az 1949— 50-es tanév elején. A tanulócsoportok száma 8 év alatt 65 százalékkal, míg az osztálytermek száma csak 35,3 százalékkal növekedett. Ezért a legtöbb budapesti iskolában naponta többször kénytelenek használni az osztálytermeket, többműszakos tanítás folyik. A fővárosi tanács ez évi tervében kiemelkedő helyen szerepel az új tantermek építése, de a tanuló-létszám növekedésével még így sem tudunk lépést tartani. Az elmondottakból megállapítható tehát, hogy a túlnépesedés Budapesten meggátolja a lakáskérdés megoldását, súlyosan megnehezíti a lakosság kommunális, egészségügyi, kulturális ellátása színvonalának emelését és általában lassítja az életkörülmények javulását. Tisztelt Országgyűlés! Az előbbiekben említettem, hogy a vidékről Budapestre felköltozködők 51 százaléka fizikai dolgczó, akiknek túlnyomó része az iparban kíván elhelyezkedni. Az ezen a százalékon felül felköltözők nagy része is a főváros iparának vonzása következtében jön Budapestre, mert munkája az iparral közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban van. A statisztika legújabb megállapításai szerint Budapesten az ipari munkahelyek növekedésének eredményeként — szemben a korábbi évekkel —, három keresőre két eltartott jut. Ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy 1949-től az első ötéves terv végéig az ipari és ezzel kapcsolatos munkahelyek száma körülbelül 280 ezerrel nőtt. Ugyanezen időszak alatt az ipar fejlesztésére fordított beruházások 7,3 milliárdot tettek ki. Figyelembe véve, hogy közel 300 000 új munkahely révén a főváros lakossága jelentős módon megnövekedett, a lakás- és egyéb kommunális szükségletek növekedését, illetve az előállt lemaradást majdnem teljes egészében az iparfejlesztés következményének lehet tekinteni. A budapesti ipar még a kapitalizmus ipari telepítése eredményeként tervszerűtlenül, a város lakóterületeibe ékelődve, rendkívül zsúfolt belépítettséggel helyezkedett el. Ezen kedvezőtlen helyzeten a felszabadulás óta bekövetkezett fejlődés sem tudott lényegesen segíteni, és így az üzemek egész sorának területén a beépítettség foka 70—95 százalék között mozog. Minden további fejlesztés el sem képzelhető másképpen, mint a telepen belüli zsúfoltság növekedésével, mert az üzemek környékén beépítetlen terület, különösen ipartelepítésre alkalmas terület sehol sem áll rendelkezésre. . Példaképpen megemlítek egypár budapesti üzemet, amelyek 1950 és 1954 között a következő ipari építkezéseket végezték. A Ganz Vagon- és Gépgyár 300 000 légköbmétert épített. Az 1KARUS-gyár 148 000 légköbmétert, a Duclos Bányagépgyár, amelynek semmi sem indokolja budapesti elhelyezését, 126 000 légköbméter építkezést végzett. Ezekben az építkezésekben a szóbanforgó üzemek adminisztrációs, szociális és kulturális építkezései — amelyek rendszerint ugyancsak az üzem területén helyezkednek el — nem szerepelnek. Nyilvánvaló, hogy ezeken a területeken az iparfejlesztés mind termelési és technológiai, mind területi vonatkozásban a zsúfoltságot még fokozza és ezért nem egy üzemnél az a helyzet, hogy a területi fejlesztés, illetőleg a rekonstrukció — bár a népgazdaság erőforrásainak jelentős igénybevételével történt — nem hozza meg a kívánt eredményt, mert sem a termelést, sem a dolgozók szociális körülményeit nem javítja a beruházással arányban álló mértékben. A körülbelül 400 millió forintos dieselesítési programból több mint 300 millió forint a budapesti üzemekben kerül beruházásra. Ez tovább fokozza a nehézségeket a túlnépesedés, a lakásellátás, a közműszolgáltatás, a közlekedés szempontiából. Például a Beloiannisz Híradástechnikai Gvár fejlesztésére vonatkozó adatokból megállapítható, hoev ennél az egy üzemnél körülbelül 4000 fős létszámemeléssel kell számolni. A Klement Gottwald Gyárnak már nincs elég helye az építkezések elvégzésére, és így pakurateleoét egy szomszédos lakóház udvarára kénytelen bevinni. A Kismotor és Gépgyár lakóházak között végzi éoítkezéseit. Ezen belül területfeileszt^si lehetőség nincs, mert a területébe beékelődő többemeletes lakóházakban nagyszámú lakás van. A Ruggyantaárugvár maidnem egvmilliárdos beruházással kíván feilődni; éoítkez^sre helve nincs, csak a KereDesi temető irányában terjeszkedhetne. (Derültség.) Az Építésügyi Minisztérium parkettagyártó vállalata a mozaik parkettagyártásra való átállással új termelési ág bevezetését tervezi, tízmillió forintos új beruházást kíván megvalósítani, noha a városrendezési tervek szerint nyoU-