Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-45

2389 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2390 1958-<ra a tervben 800 000 tonna olajtermelést irányoztunk elő, ami úgy néz iki, hogy az 1956. évinek 66,5 százaléka, de az 1955. évi napi termelésnél már magasabb: 3932 tonna/nap. A szén- és a villamosenergiahelyzet állandó javulása lehetővé tette a nyersalumínium termelésének emelését is. Mint ismeretes, az 1957-es tervben 18 000 tonnát irányoztak elő az ebben az időben jelentkező villamosenergia hiány miatt. Ezt mi az energiatermelés felfutásával 26 600 (tonnára teljesítettük. Az 1957-es évben segítséget tudtunk adni a mezőgazdaságnak is, mert a szuperfoszfát műtrágya előirányzatot 12,3 százalékkal túlteljesítettük. Emellett gondoskodtunk arról is, hogy a nitrogén műtrágya termelési előirányzatot is teljesítsék. Apró elvtárs említette Kazincbarcikát. A kazincbarcikai gyár 1956-nban üzembe került. Rövid üzemeltetés után kompresszortörések következtében a gyárat teljesen le kellett állítani. Súlyos csapás volt a imagyar mezőgazdaságra, hogy az előirányzott mintegy 130 000 tonna évi termelést a kazincbarcikai gyár nem tudta adni. 1957 első negyedében a kohó- és gépiparral történt megállapodás alapján két áttervezett kompresszor legyártását a kohó- és gépipar vállalta úgy, hogy 1958. február 28^ra az első kompresszor szerelését befejezi és megindítja a próbaüzemeltetést, s a gyár termelését is beindítja. A második kompresszor üzembehelyezésének ideje 1958. június hava. Óriási segítséget jelentett számunkra, hogy a Szovjetunió eat a két nagyteljesítményű magasnyomású kompresszort 1958 harmadik, illetve negyedik negyedévére rendelkezésünkre bocsátja. Meg kell említenem, hogy a kompresszorok beszerzésénél a Nyugatra való elinduláshoz a műszakiaknak és a javaslattevőknek az adta az impulzust, hogy azok már kipróbált, egész biztos, a termelésre legalkalmasabb kompresszorok és ezekkel fogjuk tudni az üzemet biztosítani. Azt is meg kell mondanom, hogy a nyugatiak, tekintve, hogy embargó-listán van ez a nagyteljesítményű kompresszor, a szállítást megtagadták az első időszakban. Azt is meg kell mondanom, hogy mi a Szovjetunióhoz fordultunk 1956-ban, illetve 1957 tavaszán ilyen nagyteljesítményű kompresszorok szállításáért. Ennek eredménye volt, hogy mi szakembereket küldtünk ki a Szovjetunióba megnézni, hogy az ott gyártott kompresszorok alkaknazhatak-e a kazincbarcikai gyárban. Kiderült, hogy alkalmazhatók és ezért Kazincbarcika 1958-ban a százszázalékos termelésre, a kompresszorok segítségével 1959 után következő években a megduplázott, tehát 200 százalékos termelésre fog tudni beállni. Vegyiparunk 29 százalékkal túlteljesítette 1957. évi exporttervét. E téren különösen jó eredményt ért el a kőolaj feldolgozás és a gyógyszeripar. Gyógyszeriparunk exportja meghaladta az 1956. évi színvonalat. Vegyiparunk — hasonlóan a többi iparághoz — nemcsak a termelési tervek teljesítésében, Ihanem az önköltség csökkentésében is eredményesen dolgozott. A termelési költségszínvonal 1957 harmadik negyedévében már mintegy 3 százalékkal volt kedvezőbb, imint az 1956. év első három negyedében volt. A kormány által a vegyipar részére adott beruházási lehetőségekből elsősorban a műanyagipart és a gyógyszeripart fejlesztettük. Tisztelt Országgyűlés! Az 1958. évi terveink lehetővé teszik a Nehézipari Minisztériumihoz tartozó iparágak termelési színvonalának emelését, valamint — ha szerényebb keretek között is — új bányák, üzemek létesítését. Az 1958. évi feladataink közül elsősorban a szénbányászat fejlődésével kívánok foglalkozni. Széntermelésünk folyó évi terve 24 240 000 tonna, azaz napi átlagban 7922 vagon. Ez az előirányzat 14,4 százalókkal haladja meg az 1957. évi termelést. Tehát ebben az évben az elmúlt évhez viszonyítva szénbányászatunknak 14,4 százalékkal kell fejlődnie. Ennek a termelési célkitűzésnek az elérése fokozott feladat elé állítja a szénbányászat dolgozóit. Ebben az évben a termelési célkitűzések elérése mellett a legfontosabb teendő a termelékenység további fokozása. Ezen a téren az elmúlt évben már értünk el eredményeket, különösen a negyedik negyedévben, azonban az 1958. éviben a termelékenység terén a decemberi tényszámhoz képest kétszázalékos fejlődés eléréséről kell gondoskodnunk. A termelés és a termelékenységi célkitűzések, valamint a bányászok nehéz fizikai munkájának megkönnyítése érdekében a folyó évben további lépésekkel fogunk előrehaladni a szénbányászat gépesítése és korszerűsítése, illetve korszerű biztosítása terén. 1958-ban is tovább kívánjuk fokozni bányászaink egészségvédelmét, kulturális és szociális ellátását. Különösen fontos kérdés a szilikózis-védelemről való gondoskodás. Erre a célra a tervben több mint 40 millió forintot irányoztunk elő. Igen fontos feladata a szénbányászatnak az 1958. évben a tervezett mennyiségű széntermelésről valló gondoskodás mellett az, hogy a szenet olcsóbban termeljük. Célul tűztük ki azt, hogy a széntermelés költségét — mint már mondottam — 196,80 Ft/tonnára szorítsuk le. Az 1958. évi, de különösen a távolabbi feladatok szükségessé teszik a szénbányászat továbbfejlesztését, amit új bányák építésével kívánunk megoldani. Az 1958. évi terveink szerint 830 millió forint összegű beruházásból elsősoriban a már épülő bányáink továbbépítéséről kívánunk gondoskodni. Itt szeretnék megemlékezni arról a 300 millió forintos befejezetlen beruházási állományról, amelyről Apró elvtárs beszélt. Az előttem szóló Csergő elvtárs már említette, hogy gazdaságpolitikánkból fakadóan milyen terhet cipelünk mi még ma is. Figyelembe kell azt venni, hogy a bányiparban és a villamosenergiatermelő iparban az elhatározástól számított mintegy hét évre van szükség ahhoz, hogy az objektumot be tudjuk fejezni. Az 1951 februárjában tartott pártkongresszus elhatározta, hogy a szénbányászatban az első ötéves terv végére el kell érni a 29,5 millió tonna széntermelést. Előirányozta, hogy fel kell készülnünk a második 5 éves terv végére 42 és félmillió tonna termelésre. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a beruházási idő a