Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-36

1855 Az országgyűlés 36. ülése 1957. évi június 3-án, hétfőn. 1856 misítás is előfordult, és mert ennek eredményeképpen még ma is nem egy téves nézet van elterjedve, azt hiszem, helyes néhány tényt leszögezni. Először: a hibák felismerése a párt Központi Vezetőségének 1953 júniusi ülésére nyúlik vissza. Azóta a bérből és fizetésből élők, tehát a munkások és az alkalmazottak reálbére és a parasztság reáljövedelme egyaránt következetesen, megszakítás nélkül emelkedik. Ha a javulás az első években csak arra volt is elég, hogy az átmeneti csökkenést kiegyenlítse — az első ötéves terv befejezése után lényegében már ezen túlmenő volt az emelkedés, és 1956. őszén a fogyasztás, az életszínvonal valójában olyan magas volt, mint. korábban soha. Bár az életszínvonal a mi helyzetünkből kifolyólag alacsonyabb volt, mint akár Csehszlovákia, akár a Német Demokratikus Köztársaság, akár jó konjunktúrában, jó foglalkoztatottság mellett a leggazdagabb kapitalista anyaországok dolgozóinak életszínvonala, a mi körülményeink között ez mégis hatalmas életszínvonalemelkedést jelentett a korábbiakhoz képest. Másodszor: a hibák kijavításában és az életszínvonal emelésében is tovább juthattunk volna 1956 őszére, ha 1953 júniusát követően egységes, következetes, az 1953 júniusi határozatnak megfelelő gazdaságpolitika érvényesült volna. Ezzel szemben sok kapkodás, valóságos cikcakk-vonal érvényesült a gazdaságpolitikában. Hogy ez így történt, annak ugyan nem egyedüli oka Nagy Imre, de kétség kívül igen nagy része volt benne a Nagy Imre által és befolyása alatt elkövetett jobboldali, opportunista hibáknak, annak, hogy ellenkező előjellel ugyanolyan voluntarista, a tényekkel és viszonyokkal nem számoló politikát folytattunk, mint 1953 júniusa előtt. Harmadszor: 1955 és 1956 sok egészséges kezdeményezése után 1956 júliusában a párt lényegében a helyes gazdaságpolitika és gazdasági vezetés mellett szögezte le magát. Az akkori gazdaságpolitikai határozatok lényege a gazdasági életben a demokratizmus kiterjesztése, a nagyfokú decentralizálás, a helyi önállóság fokozása, az egyéni érdekeltség, az anyagi ösztönzés helyesebb kialakítása volt. Csupa olyan cél, amelyeket ma is helyesnek, követendőnek kell tartanunk. Ezenkívül nagyszabású munka í'olyt a termelői árak rendezésére, hogy egészségesebb árviszonyokat alakítsunk ki, amelyeken jobban tudjuk mérni a gazdaságosságot. Árvíz, földrengés, az olajtermelésben bekövetkezett elkerülhetetlen visszaesés ellenére a külkereskedelem is kedvezőbben fejlődött 1956-ban, mint 1952 óta bármikor, és ha nem jön közbe az ellenforradalom, hosszú évek után először sikerült volna nemcsak aktív külkereskedelmi, hanem aktív fizetési mérleget is elérni. Tisztelt Országgyűlés! Okulnunk kell a múlt hibáiból. A párt természetszerűleg azt a célt tűzte maga elé, hogy többé ne kövessük el ezeket a hibákat. Nem lehet azonban azt mondanunk, hogy már minden problémánkat megoldottuk, és beeveztünk a tévedhetetlen, csalhatatlan gazdaságpolitika és gazdaságvezetés vizeire. Nem! Semmiféle csodaszer nincs birtokunkban, amely ezt biztosíthatná! Mégis, a mai körülmények között is, amikor a nehéz gazdasági helyzet, a nehéz külkereskedelmi helyzet, a nehéz anyagellátási helyzet különböző megszorításokat diktál, jelentős lépéseket tettünk a már korábban helyesen kijelölt úton. Jelentékenyen csökkentettük a túlcentralizáltságot, komoly mértékben növekedett a vállalatok önállósága. Az anyagi ösztönzést ma már általában helyesebben érvényesítjük, bár ezen a téren helyenként még sokszor hibáznak, de a gazdasági ösztönzés szabályozása is ma nagyrészt a helyi szervek, a vállalatok kezében van. Nekik kell a központi vezetés által kijelölt helyes célok és alapelvek figyelembevételével helyesen megállapítani ezt az ösztönzést. A terv reálisabb a korábbiaknál. Elkészítésében is a fokozott demokratizmus érvényesül. Fokozott mértékben igyekeztünk meghallgatni minden hozzáértő szakembert a gazdasági élet különböző területein. Amint mondottam, még nem oldottuk meg problémáinkat, még sok nehézség van előttünk. Az említett célok elérése nagyrészt még előttünk álló feladat. Ez különösen vonatkozik a mezőgazdaságra, amelynek irányítása ma sokkal kevésbé van kezünkben, mint korábban. Tudatosan lemondtunk a korábbi módszerekről: a kötelező beadásról, a vetéstervek kötelező előírásáról. Ma az előtt a még egyáltalán meg nem oldott nehéz probléma előtt állunk, hogy a mezőgazdaság más módszerekkel és eszközökkel történő befolyásolásával, elsősorban az árak révén — de nemcsak az árpolitikával —, érjük el a mezőgazdaság beilleszkedését a magyar tervgazdaságba. Ez a körülmény természetesen megnehezíti a mezőgazdaság szocialista fejlesztésében előttünk álló feladatok megoldását is, de itt is végleg, egyszer s mindenkorra szakítanunk kellett az erőszakos szövetkezetesítés politikájával, amely nem szolgálta, hanem igen sokszor megnehezítette a mezőgazdaság egészséges, szocialista fejlődését. Nem mondtunk le a mezőgazdaság szocialista átalakításáról, de meg kell találnunk azokat a módszereket, arrfelyekkel termelőszövetkezeteinket valóban élenjáró, szocialista nagyüzemekké tehetjük, amelyek vonzzák, és utánzásra csábítják a paraszti lakosságot. Tisztelt Országgyűlés! Beszédem végére értem. Mint említettem, a párt ma azt a feladatot állítja elénk, hogy olyan körülményeket teremtsünk takarékossággal, a tartalékok feltárásával, jó munkával, jó gazdasági vezetéssel, jó gazdálkodással, hogy jövőre már lényegében a saját lábunkon állva, lényegében saját erőnkből valósíthassuk meg azt, amit az idén döntően baráti segítséggel tudtunk megvalósítani: az életszínvonal biztosítását, a forint értékállandóságát. Pártunk legnagyobb sikereit eddig mindig az tette lehetővé, hogy olyan célokat tűzött maga elé, amelyek az egész nép érdekét fejezték ki, és ezért, csak ezért sikerült ezeknek a céloknak megvalósítására az egész népet mozgósíI tani. Azok a célok, amelyekről ma beszéltem,