Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-30
1499 Az országgyűlés 30. ülése 1956. munkás-paraszt szövetséget semmi rossz szó ne érje. Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat biztosítja a törvényesség további megszilárdítását, szolgálja a demokratizálódás további folyamatát, komoly lépés ezen az úton, |gy azt a magam nevében, a jogi bizottság által javasolt módosítással elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) EINÖK: Szólásra következik Györe József képviselőtársunk. GYÖRE JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt törvényjavaslat, a szabálysértési bizottságok felállításáról és azok működéséről is mutatja, hogy pártunk politikájában és egész tevékenységében mennyire érvényesül a Központi Vezetőség múlt év márciusi határozata, s még erőteljesebben mutatja a július 18—21-i Központi Vezetőségi ülés nagy jelentőségű határozata, hogy mennyire érvényesül pártunk tevékenységében a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának szelleme. A nemzetközi munkásmozgalom és az egész haladó emberiség számára történelmi jelentőségűek a XX. pártkongresszus határozatai. Ezek szellemében pártunk és kormányunk már eddig is számos intézkedést tett. Kormányrendeletek jelentek meg a dolgozók életkörülményeinek megjavítására, a dolgozó emberről való gondoskodásról, a szocialista törvényesség terén elkövetett hibák kijavításáról, a dolgozó tömegek egyre szélesebb rétegeinek az állami, társadalmi e s gazdasági élet közvetlen irányításába való bevonására, a szocialista demokrácia szélesítésére. Szerintem ezen az úton újabb előrehaladást jelent a szabálysértési bizottságok felállítása és a zok működése. A szocialista törvényesség terén elkövetett mbák sok esetben igazságügyi szerveink munkájában úgy is jelentkeztek, hogy az egyszer, alkalomszerűen kisebb bűncselekményt elkövető dolgozókat is nagy számban ítéltek el bíróságaink kisebb-nagyobb szabadságvesztésre. Ez a gyakorlat nem helyes, mert se nevelő hatása, se Visszatartó hatása nem volt. Ez az elkövetett bűncselekmény súlyára való tekintetnélküli ítélkezési gyakorlat sokszor nem találkozott az egy? Zer ü emberek igazságérzetével. így ez az eljárási mód nem bizonyult alkalmasnak sem a tömegek, sem pedig a cselekményt elkövetők megfelelő nevelésére. Nem eredményezte a bűncselekményt elkövetőkkel szemben a megvetés légkörének kialakítását, s még a szigorúbb büntetések sem eredményezték a kellő visszatartást a bűncselekmények elkövetésétől. Ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölésére már korábban is történtek bizonyos léoések. Ezt a célt szolgálta az Elnöki Tanács 1955. évi !'• számú törvényerejű rendelete, amelynek alapján a kihágás jogintézménye teljes egészében megszűnt és vele összefüggően a kihágási bíráskodás is. E törvényerejű rendelet az eddig kihágásként büntetett cselekmények túlnyomó Részét szabálysértéssé alakította át és büntetésképpen kizárólag pénzbírság kiszabását engedte meg. évi augusztus 1-én, szerdán. 1500 Az eljárás tekintetében is változás következett be a kihágási bíráskodással szemben. A szabálysértési eljárás közelebb került az államigazgatási szerveknek egyéb ügyekben követett eljárásához és lényegében a személyes meghallgatáson alapuló, gyors és törvényes biztosítékokat nyújtó ügyintézés elvein épült fel. A törvényerejű rendelet a szabálysértés intézményének és a szabálysértési eljárás rendszerének bevezetésével vitathatatlanul jelentős előrehaladást jelent azzal, hogy igazságszolgáltatásunk alkotmányos alapelveit érvényre juttatta a szabálysértési eljárásokban is. A törvényerejű rendelet hatálybalépése óta eltelt egy esztendő tapasztalatai azonban azt is igazolták, hogy a bekövetkezett fejlődés ellenére sem értünk el megfelelő eredményt. A törvényerejű rendelet azon túlmenően, hogy az igazságszolgáltatás alkotmányos alapelveit megvalósította, nem nyújtott kellő jogi biztosítékot az anyagi igazság érvényrejutásához. A kihágási bíráskodásra annyira jellemző káros jelenséget — hogy ugyanaz a szerv, illetve személy nyomoz és bíráskodik — lényegében véve a törvényerejű rendelet sem szüntette meg. Tapasztalataink vannak a szabálysértési előadók elfogult és egyoldalú, gyakran önkényes, kellő alapot nélkülöző intézkedéseiről. A szabálysértési eljárás eddigi gyakorlatában nem találunk egyetlenegy szervet sem, amely a szabálysértési előadók belátásán, vagy személyi ítélőképességén túl az anyagi igazságot, a pártatlanságot, a befolyásmentes döntést, egyszóval a törvényességet biztosítaná. Jóllehet e téren az ügyészség komoly erőfeszítéseket tett, mégis az ügyek csekély jelentőségénél és nagy számánál fogva ezen a területen az ügyészségnek a törvényesség érdekében való ellenőrző munkája nem nyújthatott megfelelő biztosítékot. Pártunk határozata ezen a területen is megmutatta a helyes utat és itt különösen ki kell emelni azokat az intézkedéseket, amelyek a szocialista törvényesség terén elkövetett hibákat vannak hivatva kijavítani. Egyre erőteljesebben jut kifejezésre az intézkedésekben a dolgozó tömegek nevelésére való törekvés j^s mindinkább felszámoljuk azt a káros nézetet, amely a meggyőzés és a nevelés helyett a túlzott mértékben igénybe vett adminisztratív eszközökre támaszkodott. Az idevonatkozó törvényerejű rendelet határozottan aláhúzza azt, hogy a bűncselekmények üldözése terén a legnagyobb következetességgel kell eljárni; elv az, hogy a társadalom ellen elkövetett egyetlenegy cselekmény se maradjon a társadalom rosszallása nélkül. De éppen a dolgozók és a kisebb bűncselekményt elkövetők nevelése és visszatartása érdekében olyan eszközt kell alkalmazni, amely a leghatásosabb az elkövetőkkel szemben és a szocialista társadalom érdekeinek védelmében. Ebben a kérdésben rendkívül fontos intézkedést tartalmaz az 1956. évi 11. számú törvényerejű rendelet és a napokban megjelent törvényerejű rendelet, amely a 200 forinton aluli kisebb bűncselekményeket szintén szabálysértési eliárás alá utalja. Az említett törvényerejű rendelet lehetővé teszi, hogy a társadalmi tulajdon kárára elkövetett kisebb súlyú bűncselekmények
