Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-30

1501 Az országgyűlés 30. ülése 1956. szabálysértési vagy fegyelmi úton nyerjenek elbírálást. Különös figyelmet érdemel az említett törvényerejű rendelet alapján létrehozott társadalmi bíróságok működése. A társadalmi bíróság meszszemenően alkalmas a dolgozók nevelésére, és a szocialista demokrácia fejlesztésére, vagyis a dolgozók szélesebb rétegének az állami és társadalmi feladatok elvégzésére történő aktivizálására. Hogy ez mennyire így van, példákkal lehet bizonyítani. A simontornyai bőrgyárban az egyik dolgozót, aki néhány liter petróleumot és, bőrhulladékot lopott el az üzemből, az üzemi társadalmi bíróság vonta felelősségre. Az üzem dolgozói előtt megtartott fegyelmi felelősségrevonás komoly hatást gyakorolt a dolgozókra és magára a felelősségre vont személyre is. Igazságosnak tartották, hogy a büntetlen előéletű és kisebb értéket eltulajdonítani akaró, megtévedt dolgozót a társadalmi bíróság írásbeli megrovásban részesítette és az okozott kár megtérítésére kötelezte. A nyilvános felelősségrevonással járó szégyenérzet, a dolgozók rosszallása mellett, hatékony eszköznek bizonyul mind a megtévedt, mind valamennyi dolgozó számára. Nagy előnye még az ily módon történő felelősségrevonásnak az is, hogy a vétkes magatartását nyomon követi a megtorlás, így ennek az eljárási módnak a nevelő és visszatartó hatása erősen megnőtt. Kormányunk tovább akarja szélesíteni a társadalmi védekezést, amikor az országgyűlés elé terjeszti ezt a törvényjavaslatot, amellyel életre kívánja hívni a tanácsok végrehajtó bizottsága mellett működő szabálysértési bizottságokat. Az a tény, hogy a szabálysértési bizottságok hatáskörébe tartozik majd a szabálysértések zömének elbírálása, rendkívül emeli tekintélyüket és fontosságukat. A törvényesség, az igazságosság fokozottabb mértékben való ér vényre jutása érdekében ez a törvénytervezet, amelyet most tárgyalunk, az egyes bíró helyett, illetve a szabálysértési előadó egyszemélyi munkája helyett szabálysértési bizottságok intézményét állítja fel. A törvényjavaslat 4. szakaszának (1) bekezdése kimondja: „a szabálysértési ügyekben az elnökből és két tagból álló bizottság jár el". És ezzel ez a törvényjavaslat az alkotmányos elvek megvalósításán túl garanciát nyújt ezen a területen à pártatlan, befolyástól mentes bíráskodás megvalósítására. Amennyiben a tisztelt Országgyűlés a törvénytervezetet elfogadja, úgy megszüntethetjük az úgynevezett vándorbíráskodást. Mindannyian tudunk arról, hogy az eddigi jogszabályok nem egészen helyes végrehajtása során járási tanácsaink nagy része úgy igyekezett hatékonnyá, operatívabbá tenni bírságolási munkáját, hogy e

gy-egy kampány alátámasztására a járási szabálysértési előadók községről községre járva és a helyi ismereteket teljesen nélkülözve végezték a bírságolást. Az ilyen vándorbíró munkája gyakran nem találkozott a falusi dolgozók egyetértésével, ítéleteikben eléggé gyakori volt a túlfeszítettség és a megalapozatlanság, annak ellenére, hogy a járási tanácsok szabálysértési előadói igyekeztek helyszíni ismereteket szerezni, évi augusztus 1-én, szerdán. 1502 hogy bírságoló munkájukat jobban el tudják végezni. Ez részben a gyakori túlterheltség következtében, másrészt a helyi ismeretek hiányában nem mindig járt eredménnyel. Ezért követtek el számos esetben hibákat. A törvényjavaslat szerint az ügyek nagy részét a községekben fogják elintézni, ott, ahol a cselekményt a legtöbb esetben elkövették. Ilyenkor már a rend és a jogbiztonság helyi feladatait legjobban ismerő, a tárgyalt cselekményt és annak körülményeit, az elkövető személyi és tárgyi körülményeit a legjobban ismerő kollektíva fog dönteni. Ezáltal tölti be a törvényjavaslat a társadalom akaratával szembehelyezkedők elleni küzdelem szélesebb társadalmi alapokra való helyezését. A szabálysértési bizottságokat a tanács választja. A bizottság tagjai is részben tanácstagokból, részben pedig az állam iránti kötelezettség teljesítésében, a munkában élenjáró, és a dolgozók által megbecsült személyekből kerülnek majd ki. A szabálysértési bizottságok választások útján történő összeállítása maga után vonja majd a választók részéről történő ellenőrzést is. Jóllehet a tanács választja a bizottságok tagjait, de a tanács munkájáról köteles választ adni a választóknak. Ez végeredményben nemcsak a tanácstag, de a bizottságok munkájának ellenőrzését is magában foglalja. A dolgozók ezenkívül közvetlenül is ellenőrzik majd a szabálysértési bizottságok munkáját. Tárgyalásaikat'és az ott hozott határozatokat meghallgatják és véleményt alkothatnak a bizottságok munkájáról. A dolgozók véleménye jelentős segítséget adhat a bizottságok munkájában előforduló hibák kijavítására. Megerősíti majd a bizottságok munkáját az is, ha határozataik a dolgozó nép igazságérzetével találkoznak. A szabálysértési eljárás ilyen nagyarányú kiszélesítése a dolgozók újabb csoportjának bevonását jelenti az állam ügyeinek intézésébe. Ezek a bizottsági tagok fokozott felelősséggel dolgoznak majd azért, hogy a dolgozó nép által hozott törvényekkel kapcsolatos eljárásokban a szocialista törvényesség mind erőteljesebben érvényesüljön. Gyakorlatilag új rendelkezést tartalmaz a törvényjavaslat, amikor a községeknél szabálysértési bizottságok felállítását rendeli. Az 1955. évi 17.. sz. törvényerejű rendelet biztosította ugyan a községi tanácsok végrehajtó bizottságai számára a bírságolási jogkört, de hatáskör hiányában a községek ezzel nem élhettek. Voll a községi tanácsoknak bírságolási jogkörük a másod- és harmadízbeni iskolai mulasztások, valamint a végrehajtó bizottságok által kiküldött idézésekkel szemben tanúsított engedetlenség esetén, azonban ezt a bírságolási jogkört nem mint bírságoló szerv, hanem mint helyi államhatalmi szerv, a vonatkozó rendelet felhatalmazása alapján gyakorolták. A törvénytervezet lényegesen kiszélesíti a községi tanácsok szabálysértési bizottságainak jogkörét és kimondja, hogy a községi szabálysértési bizottság elé tartozik mindazon ügy eldöntése, amelyeket a községi tanács rendeletében állapított meg, valamint más jogszabály ál-