Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-50

2685 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken , 2686 Igen jelentős még a munkások és alkalmazottak életkörülményeinek javítása érdekében, hogy a törvényjavaslat előirányozza a régi és újrendszerű nyugdíjak arányosítását, a régi rendszerű nyugdíjak emelése útján. Ez a nyugdíjrendezés rendkívül jelentős, mert közvetlenül legalább 300 000 nyugdíjast érint, közvetve pedig javítja azoknak a munkás és alkalmazott családoknak anyagi helyzetét, amelyek eddig jelentősen hozzájárultak a nyugdíjasok eltartásához. Hasonló jelentőségű az ipar dolgozói részére, hogy az OTP kölcsön 1958-ban 500 millió forint. 1959-ben 550 millió forint, 1960-ban 600 millió forint. Igen nagy az érdeklődés az iparvidékekeri a kislakásépítésben. Az ipar dolgozói nagyobb támogatást kapnak ebben is az elmúlt évekhez viszonyítva. Az ipar területén nagy érdeklődés mutatkozik meg a szövetkezeti lakásépítés irányában. Javaslom megvizsgálni a hároméves terv lehetőségein belül lakásépítő szövetkezetek létrehozásának lehetőségeit, melynek alapján az állam mintegy 40—50 százalékos hozzájárulással elősegítené a fokozottabb kislakásépítési akciót. Mindezen gondoskodás csak a már említett helyes gazdaságpolitika alapján vált lehetővé. Meg vagyok róla győződve, hogy az ipar dolgozói, vezetői az Országgyűlés jelenlegi ülésszaka után részleteiben is megértik a feladatot és az MSZMP vezetésével lelkesen- fognak a végrehajtásához. Meg vagyok győződve arról is, hogy az a sokirányú igen helyes kezdeményezés, mint az importanyag-megtakarítás, az önköltségcsökkentés, a takarékosság minden területen, a fajlagos kihozatali számok csökkentése, a társadalmi tulajdon védelme, a megfontolt, előrelátó munka, a párt iránti bizalom és szeretet biztosítéka a beterjesztett hároméves terv helyes túlteljesítésének. Tisztelt Országgyűlés! A hároméves népgazdaságfejlesztési tervet az ipari bizottság megtárgyalta és elfogadta. Az ipari bizottság megbízásából és a magam nevében a tervet helyesnek tartom, elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Losonczi Pál képviselőtársunkat illeti a szó. LOSONCZI PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Tervhivatal elnöke beszámolt itt a hároméves tervről, annak célkitűzéseiről és a tervvel kapcsolatos feladatokról. A beszámoló alapján hallottuk, hogy a terv nem tartalmaz olyan feladatokat, amelyeket nem lehetne megvalósítani, reális alapokra támaszkodik, de mégis bizonyos erőfeszítéseket kíván, hogy azt minden részletében megvalósítsuk és ezzel megteremtsük jjz alapját a következő ötéves tervnek is. Én a tervnek a mezőgazdasági részéhez szeretnék hozzászólni, azon belül is a mezőgazdasági termelőszövetkezetek problémáival szeretnék foglalkozni. Bár jelenleg a tsz-ek területe országosan alig egynyolcad része a szántóterületnek, mégis nem a számarányuknak, hanem fontosságuknak figyelembe vételével kell foglalkozni velük, mert hiszen a jövő a termelőszövetkezeteké, a magyar mezőgazdaságban is. Hadd említsem itt meg, hogy az ellenforradalom idején a termelőszövetkezeteket érte a legnagyobb támadás, népi államunk minden rendű és rangú ellensége szétzúzásukra törekedett. De nem sikerült ez a tervük, szövetkezeteink jelentős része megmaradt, vagy azóta már újjáalakult. Hogy a nyomás milyen nagy volt és sikerült több helyen megfélemlíteni a tsz-ek tagjait, arra jellemző példa, hogy az újjáalakult tsz-ek jelentős része nem merte felvenni a Vörös Csillag nevet, hanem Béke, vagy Üjélet nevet vettek fel abban a reményben, hogy ezek után mindenki meg fog békülni velük. Akármilyen nagy volt is a tsz-ek elleni támadás, azok megmaradtak, tovább fejlődtek és jelenleg sokkal jobban dolgoznak, mint azelőtt. Május 31-én 2659 mezőgazdasági tsz működött az ország területén, 1 278 200 katasztrális hold földterületen. Az idén január óta 16 072 taggal nőtt a taglétszáma termelőszövetkezeteknek, a földterület pedig 75 122 kat. holddal növekedett. Ezenkívül még közel 300 000 kat. holdon működnek tszcs-k és szakcsoportok. Az idei fejlődés, ha számszerűen nem is mutat olyan nagyot, de annál eredményesebbnek mondható, mivel az a teljes önkéntesség elve alapján jött létre, sőt sok esetben a szövetkezetek sértik meg a belépési elhatározásában az egyéni parasztot azzal, hogy nem veszik fel tagnak, amikor az jelentkezik. Ez főleg a kilépett tsz tagokkal fordul elő. Hogyan néz ki most a kilépett tsz-tagok helyzete? A kilépők között sok volt a középparaszt, akit sok esetben nem az a meggyőződés vitt be a tsz-be, hogy ott jobb és biztosabb megélhetést talál majd, hanem különböző más okok. Ezek nem is találták ott fel magukat, állandóan keresték az alkalmat, mibe tudnának belekötni, ami nem jó a szövetkezetben. Húzta őket a vágy kifelé az otthagyott egyéni gazdaságért. Tudok olyan középparasztról, aki évekig a padlásán rejtegette a kocsiját szétszedett állapotban, arra számítva, hogy arra neki még szüksége lesz. Akármennyire is nem tetszett az ilyen parasztnak a szövetkezet, a közösben eltöltött idő nyomán most húzza a szíve, de inkább az esze viszsza a szövetkezetbe. Rádöbben, hogy nem is volt olyan borzasztó dolog bent lenni, hiszen ott könnyebb munkával kereste meg a maga és a családja részére a megélhetést. Az ellenforradalom óriási anyagi kárt okozott termelőszövetkezeteinknek, de bizonyos haszonnal mégis járt, mert azok maradtak a tsz-ben, akik szívvel is dolgoztak a szövetkezetért és ezáltal javultak is a szövetkezetek, ezért van az, hogy az egyéni parasztok, akik még nem is voltak tsz-tagqk, ma már elismeréssel beszélnek a tsz-ekről általában. A tavalyi évben a szövetkezetekben bent maradt zömükben szegény paraszti tagok és a kilépettek között kihívás nélkül is verseny folyt. Mindkét fél be akarta bizonyítani, hogy jó úton halad. Ebből a versenyből a termelőszövetkezetek kerültek ki győztesen, mert országos viszonylatban kivétel nélkül minden növényből