Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-50
2671 Az Országgyűlés 50. ülése 1 resztül is, hogy a késztermékeknek biztos, stabil piacot szerezzünk. Mindezek a feladatok megkívánják munkánk színvonalának emelését, elvi irányító munkánk megjavítását, valamint belső és külső kapcsolataink elmélyítését. Magyarország árustruktúrája olyan széles, hogy a külkereskedelmi munka jóformán minden gazdasági tevékenységet érint. Vonatkozzék ez akár az ipari, akár a mezőgazdasági termelésre, akár a közlekedésre, vagy az építőiparra, szervesen összefügg a belkereskedelmi tevékenységgel is és szoros kapcsolatban áll általában az életszínvonal biztosításának kérdésével. Ennek következtében nemcsak annak van döntő jelentősége, hogy saját területünkön hogyan dolgozunk, hanem legalább olyan fontossága van annak, hogy mennyire tudunk hatásos transzmissziójává válni belső gazdasági tevékenységünknek kifelé, és mennyire és milyen gyorsan tudjuk közvetíteni a külső világpiac mindenkori változásait befelé. Minél jobban felismerjük és megvalósítjuk ezt a szerepünket, annál hasznosabb területévé tudunk válni népgazdaságunknak a most előttünk álló hároméves terv feladatainak megvalósítása során. Mivel a terv, amelyet kezünkbe kaptunk, megadja a reális, általunk elfogadott és elfogadásra ajánlott előfeltételeit ennek a munkának, ezért meggyőződéssel állíthatjuk, hogy annak megvalósításához, sőt túlteljesítéséhez felelősségünk teljes tudatában" fogunk hozzá. Világosan kell látnunk, hogy ezeknek a feladatoknak a megvalósítása a Külkereskedelmi Minisztériumnak, a külkereskedelmi vállalatoknak, a külföldön tartózkodó kirendeltségeinknek olyan feladatot jelent, amelyhez lelkesedéssel és tudásuk javának beleadásával kell hozzáfogniuk. Látni kell azonban azt is, hogy a külkereskedelmi munka nem szorítkozik csak azokra az állampolgárokra, akik a külkereskedelem területén dolgoznak. Éppen azoknál az összefüggéseknél fogva, melyekre rámutattam, nincs az országnak jóformán olyan területe, ahol a dolgozóknak jó, vagy rossz munkája ne befolyásolná nemzetközi eredményeinket és ezen keresztül hároméves tervünk megvalósítását. Ezért kötelességünknek érezzük azt a feladatot is, hogy a népgazdaságnak minél szélesebb területén és minél változatosabb formában ismertessük folyamatosan, rendszeresen a külkereskedelemmel összefüggő kérdéseket. Ennek a folyamatnak is vannak már kezdeti eredményei, hiszen ide kell sorolnunk például azt, amikor a külkereskedelmi cikkek gazdaságosságának kérdésével, vagy amikor a piac mélyebb megismerése iránti érdeklődéssel iparvállalataink mind erőteljesebben foglalkoznak. Ezért arra kérem gazdasági szerveinket, hogy fokozzuk azt az együttműködést, amelyet az elmúlt hónapokban elkezdtünk és ezen keresztül is se-, gítsük elő terveink sikeresebb, jobb megvalósítását. Befejezésül meg kell emlékeznünk arról, hogy a napokban van az állami külkereskedelmi szervek megalakulásának 10. évfordulója. Egész külkereskedelmünk az elmúlt 10 év alatt és az elkövetkezendő időkben is szilárdan a szocialista . évi június 20-án, pénteken 2672 építés egyik legfontosabb alappillérén, a külkereskedelmi monopólium elvén nyugszik. Az elmúlt 10 év kétségtelenül bebizonyította, hogy a szocialista állami külkereskedelem magasabbrendű, mint a tőkés külkereskedelem. Erős eszköz a szocialista államok kezében az alapvető politikai és gazdasági célkitűzések megvalósításában. Kötelességünknek érezzük, hogy a külkereskedelmi monopólium elvi alapján állva folytassuk munkánkat és ezen keresztül is járuljunk hozzá hároméves tervünk egész népünk érdekében álló sikeres és eredményes megvalósításához. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kelen Béla képviselőtársunk. KELEN BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Amikor a hároméves terv vitájához feliratkoztam, méregetni kezdtem, hogy mit hozott az első hároméves terv és az utána következő tervidőszak a mi számunkra. Ismeretesek az országos összehasonlító számok, amelyeknek eredménye minden elkövetett hiba ellenére pozitív. Nekem azonban van egy közvetlenebb mércém: én a Váci úton, a XIII. kerületen — ahogy ezt régen mondták — a sötét Angyalföldön keresztül szoktam méregetni. Erdei Ferenc képviselőtársammal beszéltem két nappal ezelőtt. O Makóval méreget, én Angyalfölddel. Mi Angyalföldön tényleg valljuk, hogy sötétség volt, sötét volt Angyalföld. Mo3t villanyfényes utcákat találunk és állítom világos fejeket, sokkal világosabbakat, mint a múltban. Az elmúlt tervidőszakok alatt új színház épült Angyalföldön, kultúrház épült, népfürdő. Ma szép, új, modern híd köti össze ezt a korábban elhanyagolt városrészt a város többi részeivel. Azelőtt csak egy villamosvonal volt és nagyon sok gyalogos reggel é»-délután, pedig roszszak voltak a cipők, és most három autóbuszvonal, két trolibuszvonal köti össze Angyalföldet a város más részeivel. Ezen túl sok az új gyár, sok az új technika, épület, és ami számunkra legörvendetesebb, rengeteg az új munkaalkalom. Ezt azért is mondom nagyon hangsúlyozva, mert senki ebben az országban a munkanélküliségtől nem szenvedett annyit, mint mi, XIII. kerületiek, angyalföldiek. Ezt azért is különösen fontos megemlíteni, mert megfeledkezünk arról, hogy 10—12 évvel ezelőtt azért mégis elkezdődött egy tervszerű országépítő munka, először fogtunk hozzá a történelemben és nekünk ezt meg kellett tanulnunk. Soha sem felejtem el, akkoriban a Kossuth moziban, szintén a Váci úton egymás után szólaltak fel a különböző pártok képviselői, hogy kifejezzék hi tétlenségüket, mert a kommunisták javaslata megvalósíthatatlan. A Kisgazdapárt szónoka, az akkor még létező Szociáldemokrata Párt küldöttje mind erről beszélt. Lényegében az a hároméves terv nagyon jelentős munka volt életünkben és lefektette a tervgazdálkodás, s a későbbi szocialista építés alapjait, lehetőségeit. Épült sok lakás és két új iskola. Mégis ezen a két területen van a legnagyobb szükség és a legsürgősebb tennivaló. Nálunk is, már ennél az 182*
