Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-50

2653 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken 2654 előtt nem lehet az, ami régen volt, mert hiszen még nincs szocializmus, de az látható, hogy a régi, egyéni tulajdonon alapuló kapitalista termelés sincs. Nincsen meg ma még a lelki alátámasztása sem annak az ifjúság előtt, de gyakorlatilag még úgy sincs meg, hogy higyjen a jövőben. Mit értek ez alatt? Elvégzi az általános iskolát, még nem veszik fel munkára, hacsak kivételesen nem, nincs szocialista üzem a vidéken és így nincs előtte egyéb út, mint az elvándorlás útja. A termelőszövetkezetbe is nem az ifjúságot, hanem a földdel bíró apját, vagy nagyapját igyekszünk beszervezni, a fiatalság maga gondozás nélkül van. Ez összefügg még azzal is. amit Pongrácz képviselőtársunk mondott a tegnap. A beruházásainkat most is úgy tervezzük, mint régen a kapitalisták: túlnyomó része Budapestre jut. Én teljesen egyetértek Pongrácz képviselőtársam ebbeli aggodalmával, ezt úgy is készültem szóvátenni a másik oldalról. Helytelen az, hogy húsz-harmincezer lakosú vidéki nagyközségekben, városokban — Hajdúböszörmény, Mezőtúr, Orosháza stb. — semmilyen ipari üzem nincs. Tehát az elvándorlás, a városba vándorlás még tovább fokozódik és én javasolni tudnám Gosztonyi elvtársnak: foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Mi a mezőgazdasági bizottság részéről ehhez felajánljuk teljes támogatásunkat. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakon kívül azt hiszem, hogy más lényeges kérdés nem maradt már. A hároméves terv törvényjavaslatát úgy, ahogyan van, az adott körülmények között, megfelelőnek tartom, azt a beterjesztett szövegmódosítással elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Erdei Ferenc képviselőtársunk. ERDEI FERENC: Tisztelt Országgyűlés. Előttem szóló képviselőtársaim közül már többen utaltak arra, hogy ez a terv sok vonatkozásban előnyösen különbözik a régebbi terveinktől. Én arra szeretnék rámutatni és arról beszélni hozzászólásomban, hogy azok között a tényezők között, amelyek megalapozzák ezt a tervet, a tudományos kutatás szerepe hogyan áll, úgy hogy a terv kidolgozásánál és hogy emögött milyen főbb problémák vannak. A törvényjavaslat szövege az én megítélésem szerint kellő formában, azzal a súllyal, amit ez a téma megérdemel kifejezi azt, hogy a tudományos kutatásoktól a népgazdasági terv megalapozása szempontjából mit kell várni. Ahogy a törvényjavaslat 34. §-a felveti ezt a kérdést, — tutlniillik egyrészt a tudományos kutatás alapvető feladatává teszi, hogy a tervben foglalt problémák megoldását szolgálja, másfelől a terv tudományos megalapozását említi, s így az alaptudományokra, tehát a tervvel közvetlenül öszsze nem függő kutatásokra is utal — nézetem szerint ez a kérdésnek a kellő súlyú és a leghelyesebb, feltétlenül helytálló feltevése. Itt meg kell jegyeznem, hogy hasonló elvek, ha nem is mondhatjuk, hogy Ilyen sikeresen és helyes megfogalmazásban, de elvként szerepelnek a régi terveinkben Is. Az első ötéves tervünkben, vagy a második ötéves tervre irányuló javaslatokban is. Ennek az elvnek a hangoztatása nem hiányzott, sőt a gyakorlatban is a tudományos fejlesztés érdekében tett erőfeszítések, intézetek létrehozása és így tovább, szintén nem mondhatók jelentékteleneknek, ellenkezőleg igen nagy haladás következett be azokban az években is. Mégis az elvek megvalósításában nem érvényesült úgy a tudomány szerepe, mint ahogyan kellett és lehetett volna. Néhány elem hiányzott ehhez, ami miatt sok vonatkozásban a meglevő tudományos kapacitásokat és az elért eredményeket nem hasznosították kellőképpen. Megítélésem szerint ez a terv éppen abban különbözik a korábbiaktól, hogy nagyon határozottan arra a lényeges pontra utal, hogy egyrészt a tudományos kutatások oldaláról a fő erőt a népgazdasági, társadalmi fejlesztésünk gyakorlati feladatainak megoldását szolgáló tudományos munkára kell koncentrálni, de valóban összehangolni és összefogni, a másik oldalon viszont további tervezéseinkben minél szilárdabb tudományos alapokra építsünk. Én atekintetben is bizakodó vagyok, hogy ezek a tervben foglalt tételek a valóságban növekvő arányban fognak megvalósulni s ezt egészen egyszerűen azokra a tényekre lehet alapítani, amelyek e vonatkozásban ismeretesek előttünk. Vegyük például a tudományos kutatások, anyagi támogatását. Most, az ellenforradalmi események utáni években államháztartásunknak elég nagy gondjai voltak, és mégis, nagyon helyesen, a tudományos kutatásokat szolgáló eszközöket nem csökkentette az évi költségvetés, sőt a Tudományos Akadémia keretében elég jelentős pluszt adott erre a célra. De a mindennapi életben is általában, mind a központi, mind a helyi vezetőknél, irányító szerveknél is, azt igénylik, hogy a tudományos kutatásokat felhasználják, minden törekvésen lehet ezt érezni. Itt kell megemlíteni a megbecsülésnek azt a kifejezését is, amit például az Akadémián Kádár és Münnich elvtársak látogatása jelentett, vagy a szovjet delegáció látogatása, különösen Hruscsov elvtárs felszólalása. Ebben nemcsak az a fontos, hogy kifejezi a megbecsülést, a várakozást és a figyelmet a tudományos munka iránt a politikai vezetés részéről, hanem az is, hogy ennek a hatása is határozottan érezhető olyan értelemben, hogy a várakozást és a megbecsülést a tudományos munkában dolgozók is fokozottabban érzik, s ez nagyon fontos tényezője annak, hogy e téren fejlődés, mégpedig gyorsabb fejlődés következzék be. De a terv tárgyalásával kapcsolatban fordítva is szeretném feltenni a kérdést: vajon számíthat-e a népgazdaság a tudomány hatékony közreműködésére e kitűzött feladatok megvalósításában? Határozott meggyőződésem szerint igen, s ezt néhány nagyon fontos tényezővel alá is lehet támasztani. Mindenekelőtt van itt egy szubjektív tényező. Tapasztalataim és legjobb meggyőződésem szerint a tudományos munkában dolgozók óriási többségükben akarnak dolgozni a gazdasági és társadalmi feladatoknak a megoldásán, illetve az ezt elősegítő tudományos munkán, sőt nem kis részük szenvedélyesen dolgozik és törekszik dolgozni. A motívum persze külön-