Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-50

2651 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken 2652 Még egy példát említek arra, hogy helyenként milyen kiesések és meggondolatlanságok vannak. Módosító indítványt nyújtottunk be a szőlő- és gyümölcstermelés terén a járulékos beruházások elsősorban való biztosítására. Ezt is tapasztalataink alapján tettük. A szocialista szektorban eddig körülbelül 80 000 katasztrális hold az új gyümölcsös és szőlőtelepítés. - Egész sor helyen hiányoznak a járulékos beruházások. Vannak olyan esetek, hogy milliós költséggel sáncolt hegyoldalban gyümölcsöst ültettek, amely gyönyörű szép és maholnap termőre fordul, de a mai napig nem építettek hozzá bekötőutat. Csak háton lehet felvinni a trágyát, a permetezéshez szükséges vizet, vagy lehozni a gyümölcsöt. A mezőgazdasági bizottság foglalkozott a szőlő- és gyümölcsterületek felújításával. Erre vonatkozó előterjesztésünket a kormány elfogadta. Utasította a Földművelésügyi Minisztériumot a tervek elkészítésére. A tervek el is készültek. Jók is a tervek. Tervszerűen gondoskodni kell a szaporító anyag biztosításáról. Az állami gazdaságok igazgatósága Balatonaligán nagy szőlőoltvány szaporító telepet tervezett. A telep meg is van, évente cca hatmillió veszszőt termel. Az építkezéseket azonban 1954 óta mind a mai napig nem fejezték be. A múlt héten magam jártam kint, összesen két ember dolgozott rajta, ez évben sem készül el. Felhívom az építésügyi miniszter elvtárs figyelmét nemcsak irról van szó, hogy befejezzék ezt a beruházást, hanem a jövőbeni szőlőfelújításokról van szó, mert az építkezés befejezetlensége hatványozott kárt okoz. Az idén a gazdaság kénytelen vagy más állami gazdaságokba szállítani feldolgozásra az alanyvesszőt, vagy pedig kiadni maszekoknak bérmunkára. Van még más baj is. amivel számolni kell. Sokat beszélünk az importanyagokkal való takarékosságról. Ez helyes is. Mindenki tudja, hogy a parlamenti büfében is import sört iszunk, legtöbbször nem is nagyon olcsón (Derültség.) Helyes a hároméves tervnek az a pontja, amely szerint sörellátásunkat is emelni kell. De — Tisztelt Országgyűlés — jelenlegi sörgyártásunkhoz is —, amelyre nem mondhatnánk, hogy nagyon bőségesen elég —. mind a mai napig külföldről hozzuk be a komlót Az állami gazdaságok főigazgatóságát azzal a feladattal bízták meg. hogy biztosítsa a sörgyártás komlószükségletét. A beruházások meg is kezdődtek, ittott már termelnek is az első beruházások. Ezidőszerint azonban megakadtak, a vállalat közölte hivatalosan, papírra leírva, hogy ez évben nem tudja szállítani a szükséges huzalokat, tehát az egész építkezés befejezetlenül marad. Felvetem a kérdést: ha már nincs huzal, nem volna jobb inkább huzalt importálni, mint sört? Felhívom a Tervhivatal elnöke, Kiss Árpád elvtárs figyelmét: nem ártana nagyon erélyesen foglalkozni a komlótermelés helyzetével. (APRÓ ANTAL: A sörivók leszavaznak!) Nem arra gondolok, hogy kevesebb sör legyen, hanem arra, hogy több legyen, de ne importáljunk hozzá komlót. Adjunk hozzá beruházást, hogy meg tudjuk termelni. Lehetne még több példát felsorolni, de nem akarom a tisztelt Országgyűlés türelmét igénybevenni. A hároméves tervben lefektetett feladatok megoldásának lehetőségei biztosítva vannak és így azt megnyugvással tudomásul vesszük. Foglalkoznom kell azonban még más szóbakerült kérdésekkel. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, amit tegnap Apró elvtárs itt a Házban mondott. Szószerint idézem: „Pártunk és kormányunk bízik a magyar parasztságban." Ez a kijelentés — tisztelt Országgyűlés — ebben a határozott formában tegnap történt először. Volt erre többször utalás közvetett módon, de nem ilyen határozottan. Nem tudom, jogosultan-e, de úgy érzem, hogy az Országgyűlés mezőgazdasági szakbizottsága nevében ezt meg kell köszönnöm Apró elvtársnak, úgy is, mint pártvezetőnek, úgy is, mint a Minisztertanács első elnökhelyet. tesének. Ezen kissé el lehet gondolkozni. Erre a bizalomra — az én hitem szerint — méltó is a magyar paraszt. Amikor az októberi ellenforradalom alatt a városokban az emberek lelki egyensúlya felborult, a parasztok megmaradtak a nyugalom útján. Habár ők egészen keveset tudtak arról, mi az a revizionizmus, mi az a jobboldali elhajlás, mi az a szektás politika, (Derültség.) de egyet nagyon biztosan tudtak, hogy semmiképpen sem az ő világuk lesz, ha visszajön a régi főszolgabíró. Ebből látták, hogy nekik nem lehet helyük olyan rendszerben, amely visszahozza a régi főszolgabírót. A maguk egyszerű gondolkodásával megmaradtak a szocializmus mellett és most, amit a forradalmi munkás-paraszt kormány emberséges parasztpolitikájáva! lefektetett, a parasztok körében is megvan: az egyre növekvő bizalom a párt és a kormánv iránt. Amikor most a hároméves tervet értékeljük, megállapíthatjuk, hogy ennek nemcsak a helyes számítás a biztosítéka, hanem az is, hogy a magyar nép, a magyar parasztság is egyre növekvő bizalommal áll a terv mellé és a hiányzó forintot sokszor pótolja a paraszti akarás teremtő ereje. Én hiszem, hogy ezt is nyugodtan számításba lehet venni. Megnyugtató az, amit Apró elvtárs mondott, hogy a párt és a kormány szilárdan kitart, következetesen folytatja az eddigi mezőgazdasági politikáját, amely az agrártézisekben le van fektetve és attól semmilyen formában, semmiféle eltérést nem enged meg. Ezt szerintem is helyes volt határozottan kijelenteni. Szilárdan állunk ezen az úton, amely az ellenforradalom óta eltelt idő alatt annyira eredményesnek bizonyult, s ettől semmilyen irányban nem szabad eltérni. Ez a kijelentés is hozzájárul a bizalom fokozásához. Foglalkozni kívánok még Gosztonyi képviselőtársam tegnapi felszólalásával is. Azt mondotta, hogy a Jászapátiban lefolytatott vizsgálatoknál megállapították, hogy egészen kétes, homályos fogalmaik vannak a mezőgazdaságról az ottani tanulóknak. Ez így is van, és elég szomorú. Most már egész népgazdaságunk, benne mezőgazdaságunk is, az átmenet állapotában van. j Az átmenet állapotában van annyiban, hogy a • jövőbeli perspektíva, vagy vágyálom az ifjúság