Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-50

2645 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken 2646 sabb célkitűzéseket és biztosítja a tervek megvalósításához a legszükségesebb anyagi feltételeket. Mindezek alapján a tervet a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Z. Nagy Ferenc képviselőtársunkat illeti a szó. Z. NAGY FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Ez a terv-törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, a szocializmus építésében már harmadik népgazdasági tervünk. A különbség az elmúlt tervek és a jelenlegi népgazdasági terv között elég lényeges. Mostani népgazdasági tervünk összegszerűségében szűkösebb, de kihatásában hiszem, hogy erőteljesebb lehet az előző népgazdasági terveknél is. Ennek a jelenlegi tervnek főerőssége elsősorban abban van, hogy nem tartalmaz nehezen megvalósítható, szinte fantáziábamenő feladatokat. Ennek a tervnek minden elgondolása reális és szerintem is megvalósítható. Mi, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságában ezt a tervet jóelőre részletesen megtárgyaltuk. Nem most foglalkoztunk vele először, ezért talán túlzás nélkül mondhatom, hogy erre kellően felkészültünk. Minden vita nélkül elfogadjuk ennek a népgazdasági tervnek azt a fő jellemvonását, hogy elsődlegességet biztosít az iparfejlesztésnek, mert nagyon jól tudjuk, hogy egy fejletlen ipar a mezőgazdaság fejlődésének is gátjává lenne. Szűkösek a beruházási keretek, viszont mérsékeltek a céljaink is. így azt mondhatom, hogy a jelen népgazdasági tervnek jó egyensúlya van, amit a múlt tervekről nem lehetett mondani, hogy meg lett volna az egyensúlyuk. Felszólalásomban nem kívánok számszerűleg foglalkozni azzal, hogy milyen beruházásokat kap a mezőgazdaság, mert ezt már tegnap előttem felszólalt képviselőtársaim részletesen ismertették. Inkább azzal kívánok foglalkozni és azt próbálom megindokolni, hogy miért tettünk mi ennek a terv-törvényjavaslatnák szövegéhez több módosító indítványt. Elsősorban abból indulnék ki, amit Apró elvtárs tegnap nagyon hangsúlyozottan mondott, hogy fontos politikai és közgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy mezőgazdasági termelésünket mennél gyorsabban emeljük. Ezzel mi teljesen egyetértünk és ebben az irányban próbálunk is segíteni. Mi az útja annak, hogy mezőgazdasági termelésünket mennél gyorsabban magasabb szintre emeljük? Ez két fő körülménytől függ. Az egyik a talajerő visszapótlása, a másik a jó talajmunka. Ha ez a két körülmény hiányzik, semmilyen más egyéb körülmény nem bírja a termelést hathatósan fokozni, bár azok is fontosak. A talajéiő visszapótlásának nemcsak nálunk, hanem minden más országban is nem csupán az istállótrágyázás az alapja, mert ebből világszerte egyformán hiány van. Inkább a műtrágya felhasználásának van évről évre döntő fontossága, örvendetes az a javulás, amelyet a műtrágya-ellátásban a hároméves terv biztosít, de azt is meg kell mondani, hogy azért tervezünk ilyen mérsékelt terméshozam emelést, mert csak ennyi a műtrágya ellátásunk. Érdemes ezt a kérdést megnézni és összehasonlítani egyes külföldi országok műtrágyaellátottságával, valamint a terméseredményekkel is. Ausztria cukorrépából az 1.956—1957. gazdasági évben 176 mázsát, burgonyából 100 mázsát, búzából 12,7 mázsát termelt és holdanként hatóanyagban felhasznált 20,2 kilogramm műtrágyát. Dánia cukorrépából 229, burgonyából 109, búzából 24 mázsát termel és holdanként felhasznál hatóanyagban 95,2 kilogramm műtrágyát. Hollandia cukorrépából 256, burgonyából 158. búzából 22,6 mázsát termel és holdanként felhasznál 115,2 kilogramm műtrágyát. Nyugat-Németország cukorrépából 199, burgonyából 134, búzából 18 mázsát termel és felhasznál holdanként 85,2 kilogramm műtrágyát. Csehszlovákia cukorrépából 162, burgonyából 78, búzából 11,7 mázsát termel, felhasznál holdanként 29 kilogramm műtrágyát hatóanyagban. Magyarország cukorrépából 120 mázsát, burgonyából 56 mázsát, búzából 8,5 mázsát termel és felhasznál holdanként hatóanyagban 6,4 kilogramm műtrágyát. Az arány — Tisztelt Országgyűlés — mindenütt azonos, nincs csodatevés sehol. Amennyivel magasabb ezeknek a nálunk kedvezőbb időjárású országoknak az átlagtermése, annyival magasabb a műtrágya fogyasztás is. Ha elegendő műtrágyával a növénytápanyagvisszapótlást biztosítani tudnánk, nem volnánk kénytelenek most csak 8,6 mázsára tervezni kenyérgabona átlagunkat, nyugodtan tudnánk 50 százalékkal is feljebb, illetve többre tervezni. Hogy ez nem túlzás, azt bizonyítja, hogy az idei rendkívüli rossz időjárás mellett is egyes jó állami gazdaságokban ma is minden vita nélkül már megállapítható, hogy 15—16 mázsás búzaés 18—20 mázsás ősziárpa-termésünk lesz. A jó talajmunka, elegendő növény tápanyag biztosítás mellett a mi növényeink ennek a kritikus rossz időszaknak a veszélyét kibírják. Azt lehetne mondani, hogy ezt biztosra lehetne tervezni, ha mindenütt biztosítani tudnánk a jó talajmunkát. A növény tápanyag biztosítása ma már jobb állami gazdaságainkban megvan, és ez 15—16 mázsás búzatermést állandósítani látszik. Azt mondhatnánk, hogy ez az általunk termelt búzafajtákból a maximum, mert csak kivételesen érnek el ennél magasabb termést. Szó van arról is, hogy hozzunk be bővebben termő külföldi búzafajtákat, még akkor is, ha ez a minőség rovására megy. Ezt mi helytelenítenénk. Inkább azt próbálnánk .elérni, hogy minden szántó területen legyen olyan termés, amit jelenleg bánkúti Fleischmann-búzából biztosítani tudunk, a 15—16 mázsás átlagot. Még meg kell itt jegyezni — nem mint hogyha ezt követelnénk a jelenlegi tervbe beépíteni — de a jövőre történő felkészülésnél figyelembe kell venni, hogy 1960-ra még rosszabb lesz az arányunk más országok műtrágya fogyasztásához viszonyítva, mint ma. A fejlődés lényegesen nagyobb lesz azokban az országokban az általunk is ismert tervek szerint. Ugyanezt mondhatjuk a gépesítésről is. A gépesítésnél a hároméves terv adta lehetőségek szintén szűkösek, bár a tervezett terméseredményhez reálisak. Itt nemcsak arról van szó, hogy hány ezer darab traktorunk van, mert vita nélkül javul az arány, lényegesen több lesz