Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-49

2601 'Az Országgyűlés 49. ülése 1958. évi június 19-én, csütörtökön 2602 Kőolajiparunk fejlesztése is legsürgősebb teendőink közé tartozik. Az utóbbi esztendőben a kőloaj termelése lassan emelkedett, mindjobban sikerül megszüntetni a régi helytelen gazdálkodás hibáit, különösen a nagylengyeli kőolajmezők termelése mutat hónapról hónapra növekedést. A kőolaj kutatásra népgazdasági előirányzatunkban jelentős összegeket fordítunk, de mivel az olaj behozatal egyike legnagyobb importtételeinknek, itt is ki kell szélesítenünk a kutatást, a termelést. A Szovjetuniótól új fúróberendezésekre 30 millió rubeles hitelt kaptunk. Az a véleményünk, hogy Magyarországon van remény az olajtermelés további növelésére. Figyelemre méltók azok az újabb eredmények, amelyeket a nagyalföldi kutatások mutatnak. Mi bizakodással tekintünk a nagy alföldi olaj- és gázkutatásra. Nem akarok itt az olaj szerepéről, fontosságáról beszélni, mivel ez közismert. De itt, az Országgyűlés előtt, szeretném felhívni geológusaink, mérnökeink, az olaj- és gázkutatás területén dolgozó munkások figyelmét arra, hogy munkájuk felbecsülhetetlen jelentőségű, s azt kérjük tőlük, hogy lankadatlan szorgalommal dolgozzanak hazánk ipari, gazdasági fejlődésének meggyorsítása érdekében, adjanak^ több olajat! Fontosnak tartjuk, hogy ehhez a munkához az Országos Tervhivatal, a Nehézipari Minisztérium, de — a rendelkezésünkre álló szerény lehetőségekhez képest — népgazdaságunk minden szektora adjon segítséget, támogatást. Iparunk helyzetével és terveivel foglalkozva külön szeretném kiemelni még a magyar alumíniumipar fejlődésének néhány kérdését. Általánosan ismert, hogy Magyarországnak világviszonylatban is jelentős bauxitvagyona van. Bauxitunk és a magyar alumíniumipar a szocialista tábor szempontjából is jelentős. Sok országnak szállítunk bauxitot, timföldet vagy félkészterméket: Csehszlovákiának, a Német Demokratikus Köztársaságnak, Lengyelországnak, Ausztriának, Jugoszláviának, Svédországnak. Finnországnak, Angliának, Izraelnek. A megelőző esztendőkben már jelentős beruházásokat fektettünk a magyar alumíniumiparba. A hároméves terv időszakában megépítjük a székesfehérvári alumíniumprésművet. Később, az alumínium-hengermű megépítésével 15 e/er tonna ötvözött alumínium félkészáru gyártása válik lehetővé az új hengerműben. Ha ezeket a beruházásokat befejezzük, kiépül a magyar alumíniumipar teljes vertikalitása. A gépgyártásra, a műtrágyaüzemek építésére, az olajbányászatra, az alumíniumgyártásra vonatkozó egyes megállapításaim túlmennek a hároméves terv keretein, egyes terveink megvalósítására csak a további időszakban kerülhet sor. A magyar ipar kívánatos szerkezeti átalakításának és a hazai adottságok hasznosításának szempontjából azonban ezek az iparágak annyira fontosak, hogy már most — a hároméves terv tárgyalása során — szükségesnek tartom ismertetni, hogy bizonyos mértékben lássuk a jövő körvonalait is. A magyar munkások és mérnökök már sok nehéz feladatot oldottak meg. Most különösképpen a vegyiparban, az olajiparban, az alumíniumiparban és a vegyipari gépgyártásban dolgozó munkások, mérnökök, technikusok igen sokrétű és nehéz teendő előtt állnak, hiszen egy sor nagy beruházást kell elkezdeni és időben befejezni. Munkájukhoz most jobb technikai feltételeket tudunk biztosítani, a Szovjetunió is mind több anyagi és műszaki segítséget ad a tervezéshez — bízunk abban, hogy ezek a derék szakembereink meggyorsítják a kutató- és a tervező munkát. Nem beszéltem most az ipar egyéb ágairól, a gépiparról és a kohászatról, nem szóltam a könnyűiparról, a bányászatról, az építőiparról, holott ezek dolgozóira is természetesen nagy feladatok várnak a hároméves terv célkitűzéseinek megvalósításában. Teendőik ellátása, feladataik megoldása közben — kérjük — gondoljon az ipar valamennyi dolgozója arra, hogy munkájuk egész szocialista építésünket meggyorsítja. A párt és a kormány nagy bizalommal van irántuk, számít helytállásukra és munkájukhoz új sikereket kíván. Tisztelt Országgyűlés! — Egész hároméves tervünk teljesítése szempontjából — folytatta — döntő fontosságú mezőgazdaságunk továbbfejlesztése, a mezőgazdasági termékek növelésére előirányzott terv teljesítése. A mezőgazdasági össztermelését az 1958—60-as évek átlagában 46,6 milliárd forintra tervezzük. Ez a hároméves tervet megelőző három év átlagához képest 12 százalékos növekedést jelent. A mezőgazdaság a nemzeti jövedelemnek ma is mintegy 30—32 százalékát termeli, s a mezőgazdasági export összkivitelünknek mintegy 30 százalékát teszi ki. Az előirányzott ^életszínvonal elérése és a mezőgazdasági export szempontjából rendkívül fontos, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére rendelkezésünkre álló összes anyagi erőket ne forgácsoljuk szét, hanem a legésszerűbben használjuk fel. A párt agrárpolitikai célkitűzéseinek megfelelően a tervben előirányoztuk a belterjesség további fokozását, ennek érdekében az állattenyésztés bruttó termelését 14,6 százalékkal, a növénytermelést pedig 10,5 százalékkal növeljük. Nagy gondot kell fordítani a cukorrépa, a szálastakarmányok vetésterületére, a termésátlagok növelésére. Talajjavítást 23 500 kat. holdon akarunk végezni, s 30 ezer kat. holddal kívánjuk növelni az öntözött területet. Jelentős erőfeszítéseket teszünk az ország belvízelvezető hálózatának rendbehozására, bővítésére. 110 millió forintot fordítunk az állami gyümölcsösök és szőlők továbbfejlesztésére. 72 millió forint beruházással hibridkukorica-szárító, feldolgozó és tároló üzemeket létesítünk, hogy kukorica-vetésterületünk felére rendelkezésre álljon a bőven termő hibridkukorica-mag. A lehetőséghez képest korszerűsítjük a mezőgazdaság gépparkját. Az univerzális traktorok arányszámát például 26,9-ről 39,6 százalékra kívánjuk növelni. Tovább nem kívánom folytatni a mezőgazdaság fejlesztésére, és beruházásaira vonatkozó előirányzatok felsorolását, hiszen az előadó elvtársak erről részletesen beszéltek.